Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Az adójavaslat egy láncszem abban a láncban, amely a kapitalizmus átmeneti konszolidációját készíti elő Csehszlovákiában. Az adójavaslat nélkül a lánc nem volna összefüggő és egészen természetszerű dolog, hogy a javaslatban is az alapelv: megkönnyíteni a kapitalizmusnak helyzetét, a termelést könnyebben lehetővé tenni és a terheket áthárítani a dolgozók nyakába. A javaslat osztályjavaslat tehát és mint az osztályállam javaslata nem lehet más, mint egyoldalú kedvezés és egyoldalú megterhelés.

A legmarkánsabban bizonyítja ezt a szempontot a büntető rendelkezések fejezete. A büntető rendelkezések jogi és szociológiai vizsgálása világos képét adja annak, hogy lehet osztályállamban a sorok mögé tendenciát elrejteni, hogy lehet a látszólagos igazság mögé rejteni a legnagyobb igazságtalanságot, hogyan lehet mutatni azt, hogy büntetik a nagy adózókat, de végeredményében ezer és ezer rejtekutat adni éppen a nagy adózók részére, hogy menekülhessenek az adótól. (Predsednictví převzal předseda Malypetr.)

Feltűnő ennél a fejezetnél a sok módosítás, mert bizonytalan volt az egész struktúra. A bizottsági tárgyalásokig és azokon olyan nehéz és, hogy úgy mondjam, zavaros tárgyalások folytak éppen ezeknél a büntető rendelkezéseknél, hogyha az ember a jobb- és baloldalon levő szöveget nézi, szinte érzi azt a nyomást, amit gyakorolt a közvélemény és a jogászi vélemény a törvény tökéletlenségének feltárásával a törvényalkotókra.

A jogi tudatlanság ebben az esetben kirívó, de a jogi tudatlanság mellett a tudatosság is feltűnő, a jogrendszer teljes megváltoztatása. Feltűnő az új büntető cselekmények bevezetése, vétségek bevezetése, a kihágási törvénykönyv alapelveinek megváltoztatása, de nem olyan szellemben, amilyen a kapitalista államok büntető törvénykönyve, vagy a kihágások törvénykönyve. Feltűnő továbbá általános szempontból, hogy az alkalmazottakat mindenképpen igyekszik belehurkolni ez a törvény az adócsalásokba és bünteti őket.

Véleményem szerint jogászilag meglehetős alaposan foglalkoztak ezzel a javaslattal, de osztályszempontból nem. Csakis a mi pártunk az, amelynek módosító javaslataiban van benne a bizonyítás, van benne a rámutatás, a rávilágítás az összes tendenciákra.

A szociáldemokraták ebben a kérdésben, mint ellenzékiek, rámutatnak a törvény hiányaira és valósággal kérik a jobboldalt, hogy változtassanak rajta, hogy nem lesznek vele megelégedve, hogy hamar novellálni kell majd. Mi a szociáldemokratákkal szemben más állásponton vagyunk. A mi véleményünk az, hogy más törvényt a kapitalizmus átmeneti stabilizációja idejében nem hozhatott, a burzsoázia részére szükséges és elkerülhetetlen volt a legutóbbi törvényhozás termékeinek következményeképpen az alkotmánytörvény áthágása és a katonák szavazati jogának megvonása után egy adótörvényre is, amelyben kutatni kellett azt a módot, hogyan lehetne megfogni a legkeservesebben, véres verejtékkel dolgozóknak keresetét adózás céljaira, imperialisztikus célokra, hadsereg-fejlesztési célokra. Miután ez elkerülhetetlen következmény, nem mondjuk azt, hogy javítsatok rajta, csak azt mondhatjuk, hogy ezt a proletariátus nagy egységfrontja fogja csak gyökeresen megváltoztatni.

Ezek után áttérek a büntető rendelkezések egyes paragrafusaira. A 185. § egy generális klauzula, amely magában foglalja azt, hogy mi bűncselekmény az adózásban. Egy meglehetősen részletes taxativ felsorolás van itt, amelyben a törvény kimondja, hogy az adózó, vagy az adózó képviselője, akár ügyvédje is, amennyiben hatóságnál beadványt ad, amennyiben adóvallomást ad, vagy amennyiben nem adj a be határidőn belül adóvallomását, amennyiben választ ad esetleg a pénzügyigazgatóság valamely kérdésére, kérdőívet tölt ki, sőt amennyiben a bérlő bejelenti a bérösszeget és a vallomásokban, beadványokban olyan hiba, olyan eltérés van a valóságtól, amely az adókivetésre befolyással volt, ez mind bűncselekmény. Megkérdezzük, mi is volt az oka ennek a nagy szigornak, mi volt az oka az ilyen új, nagy taxativ bűncselekmény alkotásnak és akkor visszanézünk az eddigi rendszerre, hiszen eddig is adtak be adóvallomást, felhívtak büntetés terhe mellett vallomás adására, eddig is kutatták az adóalapokat és nem is csináltak titkot abból, hogy a spicli-rendszer az adókérdésben eddig is alaposan dolgozott és fog is dolgozni, hiszen eddig is egy egész óriási apparátus volt, amely azt kutatta, hogy vajon az adóvallomás valamennyire, megközelítőleg fedi-e az adózónak anyagi helyzetét, de nem ez volt az oka ennek a nagy szigornak. Oka volt ennek a nagy szigornak az, hogy adóvallomást kellett adniuk azoknak, akiknek eddig adóköteles jövedelmük nem volt, oka volt ennek az, hogy nálunk, Szlovenszkón és Podkarpatszka-Ukrajnában a magyar törvények életbelépése idején és tartama alatt a munkások nem adóztak, sőt voltak törvények, amelyek egyenesen nem kívánták a munkások adóját, annyira, hogy pl. az illetőségi kérdésben meggyűlt a bajuk a munkásoknak azon törvény következtében, hogy nem kellett adózniuk.

Tehát most keresni kellett azt a módot, hogy hogyan kell szorítani azt a munkást akinek pl. úgyis levonják béréből az adót, hogyha van esetleg mellékjövedelme, van egy kis rongyos vityilója, amit igazán nem falhat fel, ha éhes, vagy családja beteg, amelyben csak lakik, hogy lehet ezeket a dolgozókat, kisegzisztenciákat megadóztatni. Ezért jött létre ez a sok büntető rendelkezés. Hogy ezeknek a büntető rendelkezéseknek osztályjellegét csak vázoljam, elég, ha gondolunk pl. egy Schönborn-uradalom adókérdésére, egy mondjuk - Bantlin részvénytársaság adókérdésére, vagy Juszkó János uzhorodi asztalos, vagy Kiss János földmíves adóügyére- akkor rögtön világossá válik a dolog. Egy Schönborn-uradalom, egy nagy részvénytársaság először is alaposan tanulmányozza és tanulmányozhatja a törvényeket, vannak rá szervei, fizetett emberei, míg egy Kiss Jánosnak, vagy Juszkónak halvány fogalma sem lehet az adótörvényről, még kevésbé lehet fogalma az adótörvény hézagairól, arról, hogy hol lehet önmagán segíteni az adózónak, hiszen ezt nem tanítják az iskolában, erről őt senki fel nem világosította. Neki nincs pénze adóügyében úgynevezett szervezetet tartani, nincs pénze ügyvédhez menni, nincs pénze adóirodához menni. Mi történik tehát? Csak az, hogy ő nem fog helyesen adót bevallani. Ő nem fog helyes időben beadni vallomást és a büntető rendelkezés alá nem a Schönborn-uradalom, nem a részvénytársaság fog esni, nem is beszélve arról, hogy egy Schönborn, vagy egy részvénytársaság részére, amint azt ismertetni fogom, vannak pompás eszközök, vannak protekciók, amelyek még az utolsó pillanatban, ha még fogházra is vannak ítélve, megengedik a miniszternek, hogy egyszerűen, minden indokolás nélkül, elengedje a büntetést. Egészen természetszerű, hogy annak, akinek befolyása van, akinek módja van, akinek protekciója és pénze van, megtalálja az utat a miniszterhez.

De ettől eltekintve, egy szegény kisiparos, asztalos, kiskereskedő milyen könyvet vezet? Legfeljebb egy notesze van és ebbe beír valamit. A nagy cégnek, a Schönborn-uradalomnak teljes, nagy könyvvezetése van ezzel szemben. Hátha még megemlítjük, hogy az ilyen nagy vállalatok szervezete rájön arra, hogy milyen ravaszul vannak ezek a büntető rendelkezések megfogalmazva, mely paragrafusok alapján nem esnek a büntető rendelkezések alá, rájövünk a dolognak osztályjellegére.

De még más dolog is van. A szegény ember meg van szorulva, ha önmaga vagy családja beteg, nincsen megfelelő keresete, úgy hogy még, ha valamelyes adóköteles jövedelmét föleszi, akkor nem ízlik neki vallomást beadni, még ha ismeri is ezeket a törvényeket, mert a nyomor, a szükség kétségtelenül hamarabb ráviszi arra, hogy eltitkoljon valamit ő esik megint a büntető rendelkezések alá. Világos tehát, hogy miután a közvetett és közvetlen adó óriási többségét a fogyasztók, a kisemberek, a kisegzisztenciák viselik és miután éppen ezeknek nincs módjuk arra, hogy elmenjenek drága pénzért valami ravasz adóirodába, vagy ügyvédhez, egészen természetes dolog, hogy ez a javaslat is nagyszerű kizsákmányolási területet ad majd ügyvédeknek, zugirodáknak, nagyszerű módokat fog adni továbbra is adóeltitkolásra, sőt még jobbakat, mint eddig, ellenben igyekezni fog megcsípni a kis jövedelmeket, megcsípni minden esetre a munkabéreket, a tisztviselőket, a legkisebb embereket, a falusiakat, parasztokat, kiskereskedőket, hogy a vétségek és kihágások pénzbüntetéseivel hizlalják továbbra is a kisemberek bőrén a kormánykasszát.

A mi pártunk, érezve ennek az általános rendelkezésnek osztályjellegét, módosító indítványt adott be, mely szerint a büntető rendelkezések elvileg is csak az 50.000 koronánál nagyobb keresetűeket sújthatják. Ez az általam előadottak szerint, amikor szembeállítottam a két felet, a kapitalistát és a kisembert, egész természetes, egészen érthető, mert 50.000 koronás jövedelemnél mégis lehet valamelyes gondot követelni az adóív kitöltésénél, de nem lehet büntetni az 50.000 koronánál kisebb jövedelemmel rendelkezőket, akik esetleg önhibájukon kívül hibás vallomást adnak be.

Jogilag is feltűnő ez az általános klauzula és pedig feltűnő azért , mert ez az első eset a jogrendszerben ahol át van törve az a jogi elv, hogy senki önmaga ellen bizonyítékot állítani nem köteles és senki nem büntethető azért, hogy önmaga ellen terhelő vallomást nem tesz. Hiszen a régi, 80-as évekből való büntető törvénykönyvekben mentesítve van a vallomás alól nemcsak a bűnös, hanem családtagja is, ha ebből a vallomásból őreá súlyos veszély, vagy kár háramlik. A polgári per rendtartás szerint még polgári ügyben, polgári perben sem vagyok köteles vallomást tenni, ha ebből rám, vagy családomra nézve veszély, vagy kár háramlik. Ellenben át van itt törve ez a rendelkezés, mert megbünteti azt, aki a legkisebb adóalapot is eltitkolja. Ha meggondoljuk, micsoda sikanériákat jelent ez, akkor egészen világos mindenki előtt, hogy ahogy az alkotmánytörvény is mellékes a burzsoáziának a kapitalizmus stabilizációja idején, úgy egészen mellékes a büntető törvény is. Itt más törvényáttörés is van, mert eddig is volt kihágási büntetés, melynek maximuma 6 hónap volt, itt pedig a törvény a kihágásokat kétéves fogházzal bünteti. Első pillanatban, azt mondhatnánk mi, kommunisták, hogy hiszen ez jó osztályszempontból, mert bizonyára a nagyobb adócsalásokat fogják ilyen hosszú fogházzal sújtani, hadd kapjanak a nagy kapitalisták is fogházbüntetést. Majd rá fogok jönni a kérdésre és be fogom bizonyítani azt, hogy éppen olyan első, nem a tőkések ellen irányuló kísérlet itten az elzárás, a fogházbüntetés, ahogy valaha kísérlet volt az, hogy levontak a munkás béréből hetenként egy bizonyos összeget és ennek ellenében ki lesz fizetve a munkás adóhátraléka. Nem mutatják a dolgozóknak, hogy ez ellenük irányul, sőt éppen a nagy adózók ellen állítja be a törvény, de be fogják vezetni a legközelebbi időben éppen a kis adózókkal szemben és úgy fogják bevezetni, hogy a nagy adózókat, Isten óvjon, valahogy ne sújthassa, mert erre van mód.

Áttérek a 186. §-ra, ahol a büntetés van megállapítva. Itten az adócsalásoknak a megrövidített összegnek kétszeresétől tízszereséig állapíttatott meg a büntetése. Feltűnő, hogy itten már tudatosságról van szó, vagyis aki tudatosan követi el az úgynevezett adócsalást, de a tudatosság mellett csak kihágási büntetés van. Feltűnő továbbá, hogy egy be nem adott vallomásnál hogyan bizonyítható a tudatosság. Aki csak egy kicsit jogász és ismeri a bizonyító eszközök hatályosságát, aki csak józan ember, meg fogja kérdezni, hogy lehet azt bizonyítani, hogy tudatos volt az elhanyagolás, hogy valaki egy vallomást be nem adott. A vallomás be nem adásánál még súlyosabb kérdés éppen osztályszempontból, hogy vallomást beadni művészet. Vallomást beadni még csak minden ügyvéd sem tud és a legutóbb kaptam egy felhívást és nem restelem megmondani, hogy alapos gondomba került, hosszú ideig tartott, amíg megértettem, mit kell bevallanom. De egy vallomási ív különböző nyelveken is van megcsinálva. Az első nyelv a jogászi nyelv, mert maga a jogászi nyelv olyan, hogy azt egy közönséges ember nem érti. Ez az a bizonyos nyelv, amely azért tekeríti a szavakat, hogy először is ne ártson annak, akinek ártani nem érdeke, másrészt kitekerhesse a nyakát annak, akinek kell, hogy kitekerje. Tehát egy ilyen nyelvet már magában is az adózó nehezen érthet, de nálunk, Szlovenszkóban és Podkarpatszka Ukrajnában, ahol különböző nemzetiségek vannak, ott lefordítják, mert az állam ebben a kérdésben toleráns, ha adót kell fizetni, akkor lefordítja, ha büntető idézést kap, akkor nem fordítja le. Már most, ha az le van fordítva, megköszöni szépen mindenki azt a fordítást, mert én olvastam pl. egy ilyet és kétségbe vonom, hogy megérti egy intelligens ember, nem beszélve egy tanulatlan emberről, aki nem bír érettségivel. Ha nem adja be ennek dacára adóvallomását, megbüntetik és megbüntetik akkor ugyanúgy, ha tudatosan csalt a vallomásban, vagy elkésve adta be.

Az adócsalás büntetése nagyon helyes a kapitalistákkal szemben és ezért a mi klubunk módosító indítványt ad be, melyben azt kívánja, hogy 50.000 korona adóköteles keresetig büntetésmentes legyen az esetleges adóeltitkolás. 50-100.000 koronáig 3-7-szeres és 100.000 koronán felül 7-12-szeres összege az eltitkolt adónak legyén követelhető büntetésképpen. Mi tehát progresszive büntetnénk nagyon szívesen és hogy demonstrációval szolgáljunk, ilyen módosító indítványt be is nyújtottunk.

A 187. § egyike a legérdekesebbeknek, mert itt már a súlyos adócsalásokról van szó, amelyek fogházbüntetésekkel is járnak. Aki a 185. §-ban felsorolt cselekményeket azon célzattal követi el, hogy a törvényes adója megrövidüljön, vagy aki e célból a hivatal megtévesztésére különösen alkalmas eszközöket használ föl, ilyen büntetéssel sújtandó. Ez nekünk is érthető, mert ezek már az úgynevezett notórius nagy adócsalók. A megrövidített összeg ezenkívül 3-20-szorosáig kivethető büntetésképpen. Emellett fogházzal is büntethető, ha ilyen megtévesztő ravasz módszert használ. Ha egy évre a megrövidített adó az 5000 koronát meghaladja, de egyben ez az 5000 korona az adóösszeg 15%-a, büntetésképpen a fogházbüntetés itt egytől három hónapig terjedhet.

Ha az ember azonban közelebbről megnézi a paragrafusokat, akkor látja, hogy ezek kaucsuk-paragrafusok, nagyszerűen rugalmasak, nyomhatók, húzhatók, ahogy akarják. Pl. az ilyen szövegezés : "Kdo použije prostředků k oklamání úřadů zvláště způsobilých" stb., stb., alkalmasak arra, hogy akinek befolyása van az adóhivatalban, a pénzügyigazgatóságnál, annak kiállítják a bizonyítványt, hogy ez nem is megtévesztés ; természetes, hogy rájövünk erre, hogy ne legyen használható ez a minősítés. A legravaszabb dolog a junktim a százalék és az adócsalás összege között. Mert, ha valaki 5000 koronán alul csak 4900 korona adócsalást követ el, akkor nem történik nagyobb veszedelem, míg 50.000 koronás adócsalásnál egyötöd százalék a junktim.

Mit látunk tehát itt? Azt, hogy ennél a törvénynél és ennél a paragrafusnál is kirívó az osztályjelleg. Bevezettünk most, mondják, kóstolóul elzárásokat, pénzbüntetésen kívül fogházbüntetést, de csak a gazdagoknak, különösen 50.000, 100.000, 150.000-ren felül, de majd bevezetjük a szegényekre is. A gazdagokat úgy sem éri a fogház, ha ügyesek, de ha ügyetlenek, trottlik volnának, ha elkövették, akkor is adunk módot, hogy ezt eltussoljuk.

Így néz ki ez a nagy büntető rendelkezés, amelytől olyan nagy visszhang, füst támadt a perifériákon, hogy szörnyű, most már be fogják csukni az adóeltitkolókat. Mi, kommunisták, megnyugtatjuk a nagy adóeltitkolókat, hogy amint eddig sem, úgy továbbra sem őket fogják becsukni.

Egyébként nem egészen új ez a becsukási rendszer, de érdemes mindenesetre megemlíteni, hogy 1914-ben hoztak először Ausztriában rendeletileg és 1917-ben egy pótrendeletben először állapították meg azt a módot, hogy esetleges adócsalások miatt fogházbüntetés érhet valakit, de ezt azzal indokolták, hogy háború van, nehéz megfogni a jövedelmeket. Mindenesetre egészen jellemző a mi törvényhozásunkra, hogy egy ilyen egyoldalú háborús rendeletet törvénnyé, rendszerré tesz a kapitalizmus, mert szüksége van reá.

Áttérve most a büntető rendelkezések proletár szakaszaira, itt a polgári koalíció szíve felenged. Azt mutatja a proletárok felé, a szociáldemokraták felé, hogy: nézzétek, mi nem vagyunk olyan komiszak, mi adunk nektek elfelejtették azt, amit mi ajánlunk, hogy legyen súlyosbító körülmény, az, ha a tőkés jövedelme a 100.000 korona tőkét meghaladja. Mert, ha egy szegény ember nem is vallja be pontosan jövedelmét, az érthető is, hiszen minden fillérrel számolnia kell, de már 100.000 korona jövedelem esetén lehet gondosan adóvallomást adni. Másodszor, véleményünk szerint, ugyancsak súlyosbító körülmény az, hogy visszaélt egy harmadik személy függő helyzetével, igyekezve az alkalmazottat közvetlenül, vagy közvetve rábírni adócsalásra. Ez irányban is módosító javaslatokat nyújtottunk be és meg vagyunk róla győződve, hogy ezeket a módosító indítványokat is, mint a többieket, a polgári többség le fogja szavazni. Természetes, hogy módosító indítványaink ezért csak demonstratívek, melyekkel bizonyítjuk, hogy az adórendszer, az adójavaslat a kapitalista államban alkalmazkodik a kapitalizmus természetrajzához, amiképp a proletárok uralma alkalmazkodik a proletár osztály természetrajzához.

A javaslatban az enyhítő körülmények a következők : beismerés, büntetlen előélet, alacsony műveltségi fok, intelligencia hiánya, szellemi korlátoltság stb. Nézzünk csak szemükbe ezeknek az enyhítő körülményeknek. A gazdag tudni fogja, mikor kell beismerni, ha minden kötél szakad, mert akkor enyhítő körülményekhez jut. A szegény ember tudattalanul tévedett, nem ismerhet be semmit. Továbbá enyhítő körülmény a büntetlen előélet. A gazdag embernek könnyű büntetlen előéletűnek lennie, mert a milliomos sohasem lop télikabátot, könnyebben marad büntetlen előéletű. De éppen az adókérdésekben ki lesz büntetve? A kisember; az alkalmazott, hiszen éppen az adótörvénynek ezen lényege hamar tehet büntetett előéletűvé. A más nyomására, utasítására való cselekedés, mint enyhítő körülmény vonatkozik az alkalmazottra, amely, véleményünk szerint, nem enyhítő körülményt, hanem a büntethetőség kizárását kell, hogy jelentse, mert az alkalmazott kényszerhelyzetben van, tehát nem büntethető azért, mert kényszerhelyzetben cselekedett. Az alacsony műveltségi fok, intelligencia hiánya, szellemi korlátoltság olyan kikötések, amelyeknél kell, hogy megálljon az ember és kell, hogy csodálkozzék a burzsoá ideológia fölött. Csodálatos itt a törvényhozás frazeológiája, amely enyhítő körülménynek adja az alacsony műveltségi fokot és ezzel egy beismerést tesz, hogy nem mindenki tanulhatott, nem mindenki lehet jogász, holott az adóparagrafusokhoz szakképzettség kell és merem állítani, hogy hosszú ideig pénzügyi hivatalnokok sem fogják tudni az adótörvényt.

Másik az intelligencia hiánya. Feltűnő, hiszen lehet valaki nagyon intelligens ember; de nem pénzügyi ember, vagy nem is jogász, pl. egy művész, szobrász, aki nem is tud financiálisan gazdálkodni. Magas intelligenciájú emberek, akik nem törődnek pénzügyi kérdésekkel, adóvallomást nem tudnak tenni. Intelligencia hiánya és az intelligencia magas foka nem jelentheti semmi körülmények között azt, hogy az adótörvényt és annak rendelkezéseit ismerni kell és egy jól bedresszírozott finánc nem jelent sokszor többet egy jól bedresszírozott kutyánál.

A szellemi korlátoltságot, mint enyhítő körülményt beállítani fölösleges, mert vagy olyan korlátolt valaki, hogy be nem számítható, vagy normális, de nem adótudós és nem paragrafusember.

Enyhítő körülményül kell, hogy szerepeljen az, ha az alkalmazott feltételezhette azt, hogy az adócsalás elkövetése befolyással lesz az ő sorsára. Nem ott kell keresni a döntő érvet, ahol bizonyíték van, nem ott kell keresni a befolyásolást, ahol az tényleges szóval vagy cselekedettel történik, hanem individuálisan kell vizsgálni a kérdést az alkalmazott szempontjából, hogy lehetett-e őneki sötét sejtelme is arról, hogy büntetendő cselekményt követ el és ezt nem enyhítő körülményként kell tekinteni, hanem büntetlenül kell hagyni.

A javaslatnak, hogy úgy mondjam, egyik csúcspontja a 196. §, amely pénzbüntetés helyett fogságot engedélyez, vagyis megengedi, hogy a pénzbüntetés fogházra legyen átváltoztatható. Most tessék erről gondolkozni. Ez a fogház 1-6 hónapig terjedhet és mivel kimutattam, hogy a tőkés fogházbüntetéshez nem juthat, mert ő az utolsó pillanatban, ha minden kötél szakad, kifizeti a pénzbüntetést, míg, aki nem teheti, akinek nincs pénze, az kénytelen leülni a büntetést, úgy itt egyszerre kijön a lóláb. Az a nyájas paragrafus, amely gondatlanság miatt a proletárokat kettőtől ötszörös összegre ítéli el, feltételezi, hogy mivel ezt az összeget a proletár úgy sem tudja megfizetni, fogház sújtja és így az egész gyönyörű fogházbüntetés amit demonstrációképpen a nagy adócsalásoknál állítanak be, kisül a végén, hogy csak a szegény ember ül fogházban, míg a gazdag ember egyszerű pénzbüntetéssel szabadul. A börtön ma a kis zsiványoké, a kommunistáké, a politikai bűntetteseké és adóügyben is csak a dolgozó munkásság fog fogházbüntetésre elítéltetni.

De még egy jellemző tünet van itt. Azt mondja a törvény, hogy behajthatatlanság esetén fogházzal sújtandó a bűnös és pedig az illető vagyoni viszonyai szerint megállapított fogházzal. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az úrnak az idejét 100 koronára becsüli, a szolgáét 10 koronára, azaz egy napra, vagyis az intelligens úr, a gazdag tízszer kevesebb napig ül ugyanazon pénzbüntetésért, mint amennyit a szegény ember. Itt van ugyan határ, mert egy nap legfeljebb 50 korona; de elég ez demonstrációképpen a dolgozók számára, hogy a fogházban is másképp értékelik a gazdag és másképp a szegény ember idejét.

Kezemben volt a múlt héten 1200 darab szolgabírói végzés erdei kihágás miatt. Szegény kis ukránok kaptak erdei kihágás büntetése címén 50-100-150 koronás büntetéseket, behajthatatlanság esetén elzárást, egy-egy napot 10 koronában felvéve. Itt azonban egy-egy nap lehet 50 korona és szembeállítva a kérdést, egészen világos az osztálykülönbség a joggyakorlatban. A mi módosításunk ennél a paragrafusnál az, hogy a pénzbüntetés fogházra sohase legyen átváltoztatható és ha nem bírják behajtani a pénzbüntetést, ez azt jelenti, hogy olyan nyomorban van az illető, hogy nem bírja azt megfizetni. Ha az adóvégrehajtó, akinek annyi joga van, hogy személyt motozhat, nem bírja az összeget behajtani, az elegendő bizonyíték arra, hogy a büntetés igazságtalan.

Van még egy kirívó paragrafus, a 199. §, a hivatalos titok megsértése. Bünteti az adózó vagyoni helyzetéről adott felvilágosítást és pedig olyat, amely az adózó saját vallomása alapján közokiratnak tekintendő. Itt a törvény felsorolja: "úředníci, jiní zaměstnanci, členové komisí, svědci, předzvědné osoby, znalci, zástupci stran"-t, akik az adókivetés körül működnek és itt a legszigorúbb büntetést, 10.000 korona pénzbüntetésig és 3 havi fogházat helyez kilátásba azoknak, akik elárulják, amit tapasztaltak. De van itt cifrább büntetés is. 15.000 koronáig terjedhető pénzbüntetés és 6 hónapig terjedhető elzárás, ha gyűlésen, gyülekezetben szóban vagy írásban közli valaki ezeket az adatokat. Mit jelent ez? Ez a rossz lelkiismeretet jelenti. A hivatalokban a különböző iratokkal különböző dolgok történtek, de nem szabad elárulni, mi történt. A kapitalisták arra hivatkoznak, hogy ez a, hitelviszonyok miatt szükséges. Az üzleti titka valakinek, hogy mennyije van, vagy nincs. Hiszen a kapitalisták gyönyörűen tudják indokolni és azt mondják, hogy az üzleti hitelre ártalmas, ha kiderülnek ezek az adatok, másrészt semmi körlmények között sem szabad a tőkéseknek bizonyos vagyoni és kereseti forrásokat nyilvánosságra hozni.

A valóság az, hogy e paragrafus egyenesen segít a nagytőkének adóját eltitkolni. Az ilyen tiltakozások, a vagyoni állapot eltitkolása, a rossz lelkiismeretet igazolják, mert egy nyilvános gyűlésen, amikor általánosságban beszélünk vagyonokról, vagyontárgyakról, akkor ez nem fáj annyira, mintha egy aktát előveszünk és azt mondjuk, hogy X. bankárnak bútorban, kertben, házakban ennyi meg ennyi a vagyona, de ezt nem szabad elárulni, még nekünk, képviselőknek sem szabad erről beszélni, miután ez büntetendő cselekmény és az immunitás sem fog fedni ebben a kérdésben, mert mindennél szentebb a tőke érdeke, hogy jól legyenek leplezve a kényes, kellemetlen kérdések.

Végre rá kell mutatnom a 200. 5-nak egy igen érdekes rendelkezésére, amely a, helyi motozás akadályozását bünteti, sőt azt is, aki megkísérli a helyi motozás megakadályozását. És pedig bünteti fogházzal és pénzbüntetéssel is természetesen ha a végrehajtóval, szemben történik ez és hogyha felindulásból eredő szóváltás, vagy pláne esetleges tettlegesség történt, már a büntető-törvény irányadó, és akkor már jó hosszú hónapokra, vagy évekre biztosította ingyen lakását és ellátását ez a szerencsétlen ember. Mit jelent ez a paragrafus? Ez a paragrafus egyenesen utazik valamire, utazik az elkeseredésre, utazik a megkínzott adóköteles izgatására, mert gondoljuk el, hogy a szerencsétlen adóköteleshez bejön a végrehajtó és meg van neki engedve a helyi motozás. Ez azt jelenti, hogy feltúrhatja az ágyat, gabonaraktárt, kereshet a tojások között, szénapadláson. Ismerni kell a népnek pszichéjét, mit szól hozzá a kisgazdaember, a földműves, a kisegzisztenciájú hivatalnok, amikor beállít hozzá egy végrehajtó és családja jelenlétében keresztülkutatja a házat. Egész biztosan szóváltás támad, tettlegesség, sőt súlyos sebesülés és halál is, hiszen nemrég adtam be interpellációt egy halálesettel végződő végrehajtás miatt. Nálunk, Podkarpatszka-Ukrajnában, szégyenére a mai humanista republikának, asszonyok ülnek börtönökben, mert seprőt ragadtak a végrehajtó ellen. Ha még hozzáveszem ehhez a törvény 350. §-át, mely megengedi a végrehajtónak; kinyitni "dluzníkovy schr ánky, a treba-li toho, i odév", akkor kész az összecsapás, verekedés stb. és egészen világossá válik, hogy mit jelent és mit eredményezhet a végrehajtásnak ez a módszere.

Ha még kombinálom az adótörvények 351. 5-ával, mely szerint a végrehajtás történhetik vasárnap, ünnepnap, sőt éjszaka is a pénzügyi hatóság engedélyével, akkor egyszerűen azt kell mondanunk, hogy nagyon jó szolgálatot tesznek nekünk ezek a paragrafusok és nagyon kellemes agitációs segédcsapatokat kapunk a végrehajtókban. Csak menjenek le a végrehajtók a falvakba, csak zaklassák nálunk a mi ukránjainknál, magyarjainknál az adóalanyokat, csak kívánják: "Hallja maga, mutassa, mi van a mellényében!" és ha esetleg egy fiatalabb adóvégrehajtó jön oda, akinek az asszony is megtetszik, kezdjen az csak pajtáskodni, folytassa csak kedvteléseit ott a személymotozásnál, egészen bizonyos, hogy sokan ott fogják hagyni fogukat adóvégrehajtás közben, de még bizonyosabb az, hogy óriási közvélemény fog dübörögni a mai kormánykoalíció ellen és a maguk serege, akik magukra szavaztak, seprővel fogja kikergetni magukat ebből a parlamentből, anélkül, hogy ezért börtönbe jutna.

A bűnügyi eljárást megszüntetheti a halál vagy rendkívüli pertörlés, amit a miniszter elrendelhet. "Ministr financí může naříditi," hogy a büntető eljárás ne induljon meg, vagy a megindult büntető eljárás szüntettessék be. hogy a kiszabott büntetés, pénzbüntetés vagy fogházbüntetés egészben, vagy részben elengedtessék, sőt még arra is joga van a miniszternek, hogy az esetleges fogházbüntetést pénzbüntetéssé változtassa. Hát mit jelent ez? Jelenti egész világosan azt a tendenciát, hogy semmivé kell tenni azt a külszínt is, hogy lehet egy nagybirtokost megbüntetni, ellenben világossá kell tenni azt, hogy mintegy a törvényhozás is ne engedje, hogy a burzsoá elítéltessék és bemutassa neki, hogy nagyobb itt a füst, mint a láng, ne légy buta, ne ijedj meg, ne ugrálj, a legrosszabb esetben itt vagyok én, a minisztered, ha bármi is történik,csak egy jó szó, van itt paragrafus, 290. a száma, fordulj hozzánk bizalommal, rendbe jön minden.

Végül a 211. § a bírói hatáskör kérdésében is új rendszert teremt. Itt a törvényszék hatáskörét éppen Szlovenszkón és nálunk, Podkarpatszka-Ukrajnában teljesen megrövidíti és új tör vényszéket állít fel, egy nagyon különös törvényszéket, amelynek kebelében egy bírósági tanács működik, aminek elnöke egy bíró, akit az igazságügy miniszter nevez ki. mellette egy pénzügyi hivatalnok és egy laikus, akit megint a pénzügyi hatóság nevez ki. Ez a laikus a burzsoá-társadalomból kerül ki, aki a nagy adócsalóval szemben jóindulatú lesz, a kis adózóval szemben pedig kíméletlen. Most képzeljünk el egy ilyen tanácsot, 3-as vagy 5-ös tanácsot, amelyben egy szakbíró mellett egy vagy két pénzügyi hivatalnok van, akiknek hivatali előmenetele attól függ, hogy milyen kíméletlenek az adófizetővel szemben, vagy mennyiben pártolják a nagy adócsalót és mellettük két laikus, szintén a burzsoázia sorából, akkor tisztán látjuk, hogy ki van itt vonva a törvénykezés a rendes bíróságok kezéből és egy különös bíróságnak van átadva, amely ab ovo a kapitalista érdekek mellett az általános kapitalista érdek mellett fog dönteni a kis adózó hátrányával, a nagy adózó előnyére.

Ha még hozzáteszem, hegy könnyű perújítások vannak, ha hozzáteszem; hogy a közigázgatási bírósághoz lehet fellebbezni és a fellebbezésnek halasztó hatálya van, nem úgy, mint nálunk, kommunistáknál, emigránsoknál, hontalanoknál, akiket kiutasít a rendőr igazgatóság és dacára annak, hogy, felebez, azonnal a határra kerül, kénytelen elhagyni az ország területét míg, ha a nagy adócsaló a közigazgatási bírósághoz fellebbez, aminek halasztó hatálya van ami azt jelenti, hogy addig nem is történik semmi baja.

Mit mutat tehát ez a büntető rendelkezés? Mutatja, hogy a burzsoázia büntetlenségét biztosítani tudja. Teljhatalmat ad a miniszternek, felállítja a kritikai tilalmat, titoktartást rendel el a burzsoázia javára, feldönti a bírósági rendszert, feldönti a büntető törvények rendszerét, törvényes szabad utat enged a protekciónak és valósággal uszít a végrehajtás körül bizonyos bűncselekményekre. Az új törvény folytán még nagyobb lesz az adóeltitkolás, még nagyobb lesz a spicli rendszer, még nagyobb lesz a bürokratikus apparátus egy változással, hogy most sikerült megcsípni a véresen nehéz verejtékkel küzdők keresetét, amit eddig nem sikerült megfogni.

Hisszük, hogy minden bűnnek meg lesz a büntetése. A mai kapitalista-rendszer stabilizációja mesterséges eszközöket, a régi jog rendszer feldöntését, bizonyos bástyák felépítését követeli. Ez megy természetesen a fasizmusig. De az is egészen bizonyos, hogy ezek a metódusok olyan ellenszenves visszhangot fognak kiválasztani a tömegeknél, amely visszhang kell, hogy végleg elsöpörje a föld színéről nemcsak ezt a hatalmat, hanem a fő okot is, a kapitalizmust. (Potlesk komunistických poslanců.)