Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Der Herr Abgeordnete Hillebrand hat hier eine ganze Sammlung wunderbarster Illusionen über die Demokratie vorgetragen. Er ist moralisch entrüstet, daß die gegenwärtige Regierung die Grundsätze der Demokratie ebenso mißachte wie die frühere Regierung. (Předsednictví převzal místopředseda Slavíček.) Er ist erstaunt darüber, daß die gegenwärtige Regierung so gar keine Achtung hat vor der bürgerlichen Formaldemokratie. Er übersieht die primitive und einfache Tatsache, daß sich diese Demokratie von keiner Demokratie im bürgerlichen Staate unterscheidet, daß die čechoslovakische Demokratie die Aufgabe hat, die sie überall hat, gleichsam die Kulisse darzustellen, hinter der ein bißchen verborgen werden soll die Tatsache, daß in diesem Staate eine kleine ausbeutende Minderheit über die ungeheure Mehrheit der arbeitenden Bevölkerung des Staaates herrscht. (Souhlas komunistických poslanců.) Die Wahrheit ist, daß der Kampf gegen diese Diktatur nur geführt werden kann von der Gesamtheit des Proletariates dieses Staates und gerade in dieser Hinsicht hat sich die deutsche Sozialdemokratie nicht weniger schuldig gemacht als die čechischen Sozialdemokraten. (Různé výkřiky něm. soc. demokratických poslanců.) In diesem Staate kann der Kampf gegen die Diktatur nur von der Gesamtheit des revolutionären Proletariates geführt werden. Während der Herr Abg. Hillebrand hier ziemlich oppositionelle Reden hält, unterscheidet sich die praktische Wirklichkeit außerhalb dieses Hauses sehr wohl von diesem schneidigen Ton der Opposition. Ein Beispiel statt vieler anderer Beispiele: Als vor einigen Tagen in Prag die Konferenz der Vertrauenspersonen der koalierten Bergarbeiterverbände zusammengetreten war, um zu der frechen Stellungnahme der Bergbarone ihrerseits Stellung zu nehmen, wurde, u. a. beantragt, die Kampffront des Bergproletariates zu verbreitern, sofort die notwendigen Beziehungen zu den übrigen Gewerkschaften herzustellen, auf der Grundlage gemeinsamer Beratungen den gewaltigen Kampf des Bergproletariates zu unterstützen durch das übrige Proletariat der Čechoslovakei. Dieser Antrag wurde gemeinsam sowohl von Herrn Pohl, wie Herrn Brožík abgelehnt. Was bedeutet, das? Das bedeutet, daß der Herr Pohl die Politik Brožík macht und der Herr Brožík macht die Politik des Herrn Švehla. Das heißt, außerhalb des Parlamentes sind sich die Herrschaften vollkommen einig, in dem Augenblick, wo es notwendig ist, die Interessen des Proletariates der Čechoslovakei zu verraten. (Odpor něm. soc. demokratických poslanců.) Die kommunistische Parlamentsfraktion (Hluk.) wird selbst jede Situation, die sich ihr bietet, zum Kampfe im Interesse der Gesamtheit der arbeitenden Klassen dieses Staates (Hluk trvá.) ausnützen, wird ihrerseits vielfach Gelegenheit den Arbeiterparteien in diesem Parlamente geben, den Kampf für die Interessen der arbeitenden Bevölkerung dieses Staates zu unterstützen. Die kommunistische Partei stützt sich, indem sie den Kampf gegen die čechoslovakische Regierung und gegen deren erzreaktionäre Politik führt, nicht nur auf das klassenbewußte Proletariat der nationalen Minderheiten, sondern stützt sich auf die Kraft des klassenbewußten Proletariates des ganzen Staates, vor allem auf die Kraft der čechoslovakischen revolutionären Arbeiterklassen. (Potlesk komunistických poslanců. Odpor něm. soc. demokratických poslanců.)

Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor a nemzetgyűlés két első ülését végighallgattuk, nem mulasztjuk el megállapítani, hogy azok a legteljesebb mértékben igazolnak bennünket. Igazolják; azt, hogy a köztársaságban. nincs konszolidácio (Hluk.), lakosai nem megbékélt, nem megelégedett, hanem a Prágából diktált elnyomás által végsőkig elkeseredett emberek.

Ezt még jobban megerősíti a miniszterelnök úr exposéja. A miniszterelnök úr ahelyett, hogy az elmúlt hét év tanulságaiból okult volna; csökönyösen kitart az eddig taposott úton; kitart a csehszlovák nemzeti állam eszméje mellett... (Potlesk - Posl. dr. Slávik: Tak treba! To je dobre!) Hát egye meg barátom!... ahelyett, hogy megszüntetné a jogfosztások és az elnyomás rendszerét. (Posl. dr Slávik: Magyarországon!) Maguk sokkal gyalázatosabb, elnyomóbb politikát folytatnak amint Magyarországra ráfoghatnak. Legjobb bizonyíték a felszabadított szlovák: testvér nép. A miniszterelnök úr a becsületes jovátételre való törekvés helyett folytatja az eddigi kötéltáncot, melyben elhiszem igen nagy mester, de végül mégis egy halálos zuhanással fog végződni. (Úgy van!)

A választások tisztaságáról és igazságosságáról beszélt a miniszterelnök úr, holott épen az ő pártja volt az, mely már évekkel a választások előtt a legnagyobb terrort és erőszakot fejtette ki Szlovenszkón. Az ő pártja volt az, mely a rágalmazás, a népbolondítás fegyverével, a nép erkölcsének tudatos megrontásával, bűnös előéletű sikkasztók és más hasonló embereknek Szlovenszkóba való bebocsátásával többséget akart szerezni a cseh agrárpártnak, az állameszmének pedig népszerűséget.

A miniszterelnök úr ugyanilyen könnyedséggel igyekszik a többi kérdés felett is átsiklani.

Az expósé a földreformot mint szociális és nemzetgazdasági kérdést kezeli, mint a milyennek a földbirtok-reformnak tényleg lenni kellene; a valóságban azonban nem az, mert a birtokreform végrehajtásánál Szlovenszkón és Ruszinszlón csak nemzeti szempontok írányadók. A magyarlakta vidék elnemzetlenítése a cél, melyet a miniszterelnök úr a telepítések nagyobb méretű keresztülvitelével óhajt elérni. (Posl. dr Sávik:: Jól teszi!) Zavarni nem hagyom magam. Megállapítom itt a csehszlovák állam nemzetgyűlésében, hogy önök helyeslik azt, ha a magyaroktól elveszik a földet azért, hogy azt elnemetlenítsék, bár pártjuk volt az, mely mindenütt földet ígér a magyaroknak! (Výkřiky.)

Hogy miképpen kezelik a földreformot, annak legjobb bizonyítéka a végrehajtás addigi módja. (Výkřiky. Hluk.)

Místopredseda Slavíček (zvoní): Prosím o klid.

Posl. Koczor (pokračuje): Elegendőnek tartom a délszlovenszkói színmagyar vidéken végrehajtott telepítésekre rámutatni. Pozsenytól az Ipolyig ezer és ezer magyar földmivelőnek a szájából vették el a kenyeret. Egymásra épülnek a telepesfalvak, melyek mindegyike egy-egy vádló felkiálltó jel pusztáinkon, bizonyítéka annak a becsületnek, melyel önök a békeszerződéseket betartani akarják. (Výkřiky.) A magyar földbintokostól elveszik a földet és odáadják telepeseknek, vagy pedig maradék birtok formájában kiszolgált zupanoknak, korteseknek és egyéb sógoroknak. A magyar földmíves, a magyar cseléd, a magyar mezőgazdasági munkás nem kap sehol földet. (Výkřiky posl. dr Slávika.)

A magyarság elnemzetlenítését, megsemmisítését célzó munkájának leplezését tovább már nem is tartja szükségesnek a kormány, hanem annyira megy szemérinetlenségében, hogy a földhivatal hivatalos lapjában, a. Pozemková Pveformában dr. Vozenílek osztálytanácsos nyiltan kifejezésre is juttatja ezt a szándélcot. Dr. Vozenílek osztálytanácsos azt írja, hogy "a nem szlovákok vagyis magyarok is kaphatnak földet, de csak csekély mértékben és azt is csak bérbe; örök tulajdonba nem kaphatnak földet semmi szín alatt". Egy másik helyen azt mondja, hogy: "Szlovenszkó déli határainak biztosítására nemcsak a nagybirtok kerül felosztásra, hanem a lehetőséghez képest az összes magyar kézen levő földet, tehát a magyar kisbirtokos földjét is kell úgy nemzeti mint állami szempontból megbízható egyének, tehát nem magyarok birtokába juttatni". (Výkřiky.)

Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr és Hodža miniszter úr szokás szerint nincsenek jelen a nemzetgyűlés tárgyalásain. Sajnálom ezt annál is inkább, mert hiszen módjuk volna arra felelni, hogy mit ígértek a választások előtt és évekkel ezelött a magyar népnek, mivel bolondították el azt. (Vykřiky posl. dr Slávika.)

Vozenílek dr és az egész mai rendszer a magyarságnak a földből való kisemmizését s ezzel tönkretevését tartja főcéljának.

A miniszterelnök úr kilátásba helyezi az erdők államosítását is, azonban nem azért, hogy azok jobban legyenek kezelve, mert hiszen ismerjük az állami kezelést, hanem egyesegyedül csak azért, hogy azokat a magvar vagy német birtokosoktól elvehessék és azután újabb bő tér nyiljon a protekciósok elhelyezésére és kisebb-nagyobb pananákra. (Úgy van!)

Különös gondosságot helyez kilátásba a miniszteelnök úr a felosztott birtokok elbocsátott alkalmazottai részér·e. Ha ez a gondosság az eddigi gyakorlatnak lesz a folytatása, mikor a felosztott birtokon még a disznóólban sem tűrték meg az ottani magyar gazdasági cselédeket, akkor ez további ezer és tízezer család nyomoraít fogja jelenteni. (Výkřiky.)

Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a miniszterelnök úr és a földművelésügyi miniszter úr a földbirtokreform végrehajtását az eddig folytatott módszerrel kívánja folytatni, úgy ez ellen minden rendelkezésünkre álló, a végsőkig menő eszközökkel fogunk küzdeni. (Úgy van!)

Hozzá vagyunk szokva hogy minden panaszunkat, jajunkat írredentizmusnak bélyegezzék, pedig önök jól tudják, hogy nem lehetünk, hogy nem vagyunk irredenták. Mi a reánk kényszerített helyzetben dolgozni akarunk, mert ha akarnánk sem tudnánk az államot megsemmisíteni, mint ahogy megvédeni sem tudnánk, ha a világhelyzet úgy alakulna.

Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak. Amíg a parlamenten kívül, lapjainban és e helyen is a rajtunk elkövetett igazságtalanságoknak, sérelmeknek a jovátételét, emberi és törvényekben lefektetett jogainkat követeljük, addig nyugodtak lehetnelk; de féljenek, rettegjenek, ha hallgatni és magunkba zárkozni fogunk. Ne kényszerítsenek bennünket erre. (Úgy van!)

Mi hívei vagyunk egy igazságos földreformnak, mert tudatában vagyunk az eddigi földbirtok-megoszlás aránytalanságainak és igazságtalanságainak. Ezért követeljük, hogy magyarlakta vidéken csak magyarok kapjanak földet tulajdonul. A gazdasági cselédek és munkások szintén részesüljenek a megélhetést biztosító földben, mely végkielégítésükbe beszámítandó. A maradékbirtok rendszere beszüntetendő. Szlovenszkó és Ruszinszkó részére külön, független földhivatal állíttassék fel, mely felett az ottani őslakosság rendelkezzék.

Bízzák mireánk ügyeink elintézését szlovált testvéreinkkel meg fogjuk érteni egymást, mint ahogy ezer esztendön keresztül becsülettel megértettük egymást és ha voltak.

köztünk néha ellentétek - ilyenek testvérek között is vannak, - ma mind a ketten legjobban érezzük és semmiféle praktikával megrontani nem engedjük a szívekbe belevésett szlovák-magyar testvériséget. (Éljen!)

Ünnepélyesen kijelentjük, hogy a magyarság megsemmisitését célzó földreformba soha belenyugodni nem fogunk és panaszainkkal minden rendelkezésünkre álló fórumot felkeresünk. De ha jogos követeléseink meghallgatásra nem találnak és a földbirtok-reformot nélkülünk és ellenünk hajtják végre, úgy jogainkról és a reparációról soha. Ie nem mondunk. Jegyezzék meg jól és ezzel feküdjön és ébredjen minden .telepes vagy maradékbirtokos, hogy ez a reparáció be fog következni és ha nem fog simán történni, ennek csak a mai kormányrendszer lesz az oka. (Vykřiky.)

A miniszterelnök úr az ipar és kereskedelem emelését szolgáló intézkedésekről is megemlékezik; a szlovenszkói és ruszinszkói ipar és kereskedelem azonban csak a tönkretevését célzó rendelkezésekről tud és ezeket érzi. Szlovenszkó sohasem fogja elfelejteni, hogyegy felelős államférfi, Novák kereskedelmi miniszter Losoncon megmondta, hogy Szlovenszkó iparát le kell építeni és hogy az iparosok 30%-ának más foglalkozás után kell nézni. Oly kijelentés ez egy miniszter részéről, melyre a "bűn" megjelölése kevés.

Szlovenszkó iparosai, legyenek azok magyarok, németek vagy szlovákok, az önök által átkosnak keresztelt magyar rezsim alatt tisztességgel megkeresték kenyerüket és ennek lehetőségeit ma is joggal megköveteIik; de önök ehelyett a felszabadítás szent nevében megfosztják őket a betevő falattól.

Nem várhatunk semmi jót a miniszterelnök úr által bejeletitett tisztességtelen verseny elleni és a házaló kereskedelem rendezéséről szóló törvényjavaslatoktól, mert a mai rendszer zúdította nyakunkra és támogatja hatóságilag a tisztességtelen versenyt s a házalókereskedelemről szóló törvény csak arra fog szolgálni, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó iparosai és kereskedői nyaka köré kötelet fonjon és pár ezer kétes existenciát velünk eltartasson.

A miniszterelnök úr az autonóm testületek kiépítéséről beszél, de ugyanakkor betegsegélyző pénztáraink autonómiája évek óta fel van függesztve. (Výkřiky.) A munkaadókat és a munkásokat minden befolyástól megfosztottak, évtizedek óta szolgáló magyar tisztviselőket nyugdij nélkül elocsátottak (Výkřiky.) és olyan hivatalnoki kart állítottak be, amely még kenyéradójának nyelvét sem érti.

A szlovenszkói és ruszinszkói iparosságot a kormány ninden közszállításnál céltudatosan mellőzi és az úgynevezett tőrténelmi országokból való születés elegendő arra, hogy valaki 50%-al drágább ajánlatával is, versenytársként győztesen kerüljön ki.

80-100.000 magyart, olyanokat kik már évtizedek óta Szlovenszkó és Ruszinszkó területén élnek, foszt meg a karmányzat embertelen állásfoglalása az illetőségtől. Magyar tisztviselők, alkalmazottak és munkások tízezreit elbocsátottak állásaikból. Harminc éven keresztül kötelességüket hűen teljesítő tisztviselők évek óta történt elbocsátása után még ma is száz koronás nyudijjal nyomorognak. Hasonló helyzetben vannak a régi nyugdijasok is. Ezekhez az égbekiálltó igazságtalanságokhoz, ezekhez a gyalázatosságokhoz a miniszterelnök úrnak egyetlen szava sincs.

Iskoláink számát naprol napra csökkentik. Oly községekben sem engedik magyar iskolának a felállítását, ahol 40 gyermek szüIője kívánja a ma.gyar nyelvü oktatást. (Vykřiky.) Felekezeti iskoláinkat teljesen kivonják az azokat fenntartó egyházak kezéből. Lelkészeinket, legyenek azok katholikusok, reformátusok vagy bármely más vallásfelekezetüek, megfosztják az államsegélytől és ily módon akarják a feltétlen behódolásra kényszeríteni. Ilyen körülmények között azután csodálkoznak, hogy Szlovenszkó elfordul, hallani sem akar a mai rendszerről. Szlovenszkó minden körülmények között a mai rendszer pusztulását kívánja és helyette egy demokratikus, tisztességesebb rendszert követel.

A felelős kormányférfiak, kiket a felelősség az egész xnostani rendszerért terhel, a nemzetgyülés ülésein nem jelennek meg és fülüket bedugják Szlovenszkó és Ruszinszkó jogos panaszai elött. Egyet azonban megmondhatunk, nyomatékosan megmondhatjuk ezeknek az uraknak, hogy bármennyire be is dugják fülüket, Szlovenszkó és Ruszinszkó panaszai egyszer oly erősen fognak fülükbe zúgni, hogy beleszakad a dobhártyájuk és azután végleg eltünnek a politikai szereplés teréröl. Ezeknek az uraknak, a mostani rendszer exponenseinek figyelmébe ajánljuk, hogy gondolkozzanak amíg nem késő, mert önök voltak azok, akik azt hangoztatták, hogy az osztrák-magyar monarchiától sokat tanultak; azonban úgylátszik, hogy önök ugyanazokba a hibákba esnek.

A miniszterelnök úr beszédjének befejezéseképen azt mondja, hogy a történelem mindig megismétli önmagát. (Výkřiky.) Én is a miniszterelnök úr szavaival fejezem be beszédemet és figyelmeztetem a mostani rendszer oszloposait, vigyázzanak, nagyon vigyázzanak, mert a történelem meg fogja ismételni önmágát! (Potlesk maďarských poslanců.)

Másik fontos kérdése Szlovenszkó elnyomott kisebbségeinek az illetőségi kérdés. Üzik, hajszolják az embereket ezen a téren egész az öngyilkosságig. Oly egyének, akik már 40-50 éve tartózkodnak Szlovenszkón, sőt ha itt születtek is, egyszer csak arra ébrednek, hogy elrabolják állampolgárságukat és kiutasitják őket Szlovenszkó területéről. Ezzel szemben ellenforradalmár orosz emigransokat, akik alig tartózkodnak itt 5-6 esztendeje, csehszlovák állampolgároknak tekintetnek, sőt beültetik őket a hivatalokba, a bírói székekbe s ezek mint itélő bírák itélkeznek csehszlovák állampolgárok felett még politikai ügyekben is. Tízezrekre rúg azoknak a száma, akiket a korrupció fertőjében fogamzott koaliciós uralom, földönfutókká tett. (Výkřiky.)

Jellemző azonban arra a kormányra, melyben a multban egy csomó szociáldemokrata miniszter ült, hogy ez az alávaló jogfosztás főleg a dolgozó kisembereket érte és éri, idegen kapitalisták ellenben nyugodtan terpeszkedhetnek és hájasodhatnak Szlovenszkón. A koaliciós urak ez esetben is tartják magukat a régi jó magyar közmondáshoz: "Pénz beszél, kutya ugat." Ezen azonban nem csodálkozunk. Akiknek kezéhez és lekiismeretéhez annyi szenny tapadt, azok természetes szövetségesüknek tekintenek minden ingyenélő herét, aki rablással, mások munkaerejének kizsákmányolásával keresi meg mindennapi kenyerét.

Az illetőségi kérdésben ragaszkodunk ahhoz a törvényjavaslathoz, melyet a múlt parlamenti időszakban a komunista képviselői klub nyujtott be, annál is inkább, mert a lex Dérer, mellyel az illetőségi kérdést állítólag meg akarták oldani, nem bizonyult egyébnek hitvány politikai kortesfogásnál, hogy általa a csehszlovák szociáldemokrata párt alaposan megtépázott népszerűségét ismét helyrehozzák.

Szlovenszkó magyar nemzetiségü dolgozói nevében követeljük, hogy ismerjenek el állampolgárnak mindenkit, akit a világháború utáni fordulat itt talált s utasítsák ki Csehszlovákiából mindazon orosz ellenforradalmárokat, akiket a dolgozó nép veritékes adófilléreiből tartanak el. (Helyes!)

Tiltakozunk a földreform olyatén végrehajtása ellen, amint az Szlovenszkón történik. Szlovenszkó magyar nemzetiségü kisgazdái és fö1dmunkásai között járva, gyakran hallani ilyen kijelentéseket: "Hodža; apánk" csak az ő politikai korteseinek hajlandó földet adni, azoknak, akik a falu dolgozó népét a csehsz1ovák agrárpaírt karámjába terelik!

A választások elött csunya játékot üztek velünk. Gőzerővel kezdték mérni a földet, kicövekelték a parcellákat, de a választások utáni napon kiszedték a karókat s maradt minden a régiben. Ez a jóhiszemü falusi dolgozók otromba becsapása. Földhöz csak az juthat, akinek ropogós bankókkal van bélelve a bugyelárisa. A nyomor ban élő béres és földmunkás, a vagyondézsmával és egyéb súlyos adókkal terhelt kisga zda pedig fogcsikorgatva nézi, hogy húzzák ki lába alol a talajt, az áldott anyaföldet, mely egyedül őt illetné meg, melyért azonban holdanként 2-3 ezer koronát nem bír lefizetni. (Úgy van!)

Tiltakozunk a telepítések ellen. Elvégre mégis csak felháborító, hogy idegen, Morván túli cseh sovinista elemek fészkeljék be magukat azon a termőföldön, melyre a magyar nemzetiségü dolgozó sóvárogva néz, mely neki eddig kenyeret biztosított, melyet eddig ő szántott, vetett, boronált s melyet a mai magyar földbirtokosok ősei raboltak el jobbágyaiktól és egyes községektől. Sajátítsák ki kártérités nélkül az ingyenélö paraziták tizezer holdjait s adják oda ingyen azoknak, akik túrják a rögöt, úgy ahogya n az az orosz szovjet köztársaság területén történt. Ne osztogassanak 200-300-400 holdas maradékbirtokokat egyes politikai strébereknek, mert ez a magyar vidék kisgazdáinak és földmunkásainak vérlázító megrablása. (Výkřiky.)

Tudjuk azonban, hogy mindez csupán a falu népének óhaja marad, melyet önök nem fognak teljesíteni. Ezt akérdést is a magyar dolgozók, a cseh, szlovák, német és ruszin nemzetiségű öntudatos proletariátussal összefogva, a szociális forradalom utján fogják megoldani.

Követeljük a 286. számu létszámapasztási törvény eltörlését. Ezen törvény alapján főleg a magyar, szlovák, ruszin és német anyanyelvü állami alkalmazottakat teszik kenyértelenné, hogy helyettük a Morván túlról hozzanak Szlovenszkóra cseh sovinizmussal fűtött egyéneket, akik mindenre kész szolgái a cseh kapitalista gyarmatosító állameszmének.

Vizsgálják felül az eddig elbocsátott állami alkalmazottak elbocsátásának indokait, az e körül tapasztalt visszaéléseket szigoruan torolják meg s az elbocsátottakat fogadják vissza szolgálatukba. (Helyes!)

Általában nyomatékosan tiltakozunk a Szlovenszkón uralkodó gyarmati állapotok ellen. Valamikor a magyar oligarchia elnyomta úgy a saját proletariátusát, mint a szlovák dolgozókat. A magyar proletariátust gazdaságilag szipolyozta ki, a szlovák dolgozókat pedig elnyomta úgy gazdaságilag mint nemzeti téren. Most fordult a helyzet: az uralmon lévő cseh burzsoázia ép úgy kezeli Szlovenszkó magyarIakta vidékeit, mint hajdanában az osztrák-magyar monarchia Boszniát és Hercegovinát s a szlovák, cseh vagy románlakta területeket.

A magyar nemzetiségü kisgazda, munkás és hivatalnok, elnyomott és vérig zsarolt rabszolgája, százszor megrugdosott igavonója ma a cseh kapitalizmusnak. Ha ki kell valakit dobni a munkából, a magyar munkást dobják ki, a magyar hivatalnokot és tanítót bocsátják el. Földet adnak minden cseh-szlovák nacionalista kengyelfutónák, csak a magyar kisgazdának és földmunkásnak nem. A gyárakat elhurcolják s a proletariátus tizezrei kénytelenek munka és kenyér nélkül lézengeni vagy kivándorolni a nagyszerűen felszabadított hazából. (Výkřiky.)

Szlovenszkó magyar nyelvü kisgazdái; munkásai és kisiparosai kivánságát tolmácsolom akkor, amikor kijelentem, hogy adjon a kormány igéretek helyett munkát, csendőr golyó helyett kenyeret, börtönök helyet hajlékot azoknak, akiknek nincs mit enniök s nincs hová a fejüket lehajtaniok. Ne nyomorítsák a kisgazdákat vagyondézsmával s az adók százféle nemével, hanem nyúljanak be a hadimilliomosok, bankárok, gyárosok, bányatulajdonosok és földbirtokosok páncélszekrényeibe s nyomban lesz fedezet az államadóság törlesztésére.

Közönséges utonállásnak kell azt minősítenünk, hogy a cseh kapitalizmus saját kapitalista államának fenntartását a dolgozó osztály vállaira hárítja, a dolgozók ennek fejében pedig nyomort, szenvedést, börtönt kapjanak osztályrészül. (Hluk.)

Szlovenszkó gyarmati. sorsba taszított népe megadja majd egyszer a feleletet mindazon aljasságokra, melyeket vele szemben elkövettek.

A kettős elnyomatás alatt szenvedő magyar nyelvű dolgozók, testvéri szövetségben a köztársaság más nemzetiségű dolgozóival s az egész világ öntudatos proletariátusával, el fogják söpörni a föld szinéről ezt a hazugságon és csaláson épült társadalmi rendet és felépítik annak romjain a maguk szocialista társadalmi rendjét, melyben gazdasági és nemzeti törekvéseik megvalósulnak. (Potlesk komunistických poslunců.)