Původní znění ad IX./4085.
Interpellation
der Abgeordneten Hillebrand, Irene Kirpal, Hoffmann und Genossen
an den Minister für Schulwesen und Volkskultur
betreffend die Untersagung des Moralunterrichtes an den öffentlichen Volksschulen.
Unter dem 27. Jänner 1923 hat der Landesschulrat für Böhmen an alle Bezirksschulausschüsse nachstehenden Erlass gerichtet:
Mit Erlass vom 2. Dezember 1922, Z. 13034-I-1922, hat das Ministerium für Schulwesen anher bekannt gegeben, dass nach dem Erscheinen des Gesetzes vom 13. Juli 1922, Nr. 226 Slg. d. G. u. V., und nach den ministeriellen Weisungen zur Durchführung einzelner Teile desselben Gesetzes Z. 74276 vom 24. August 1922 Gesuche um Einführung des Laienmoralunterrichtes an Volks- und Bürgerschulen nicht mehr in Verhandlung gezogen werden können, auch nicht nach den Grundsätzen des Min. Erl. Z. 48793 vom 7. Jänner 1921 darüber entschieden werden kamt, weil das erwähnte Gesetz keinen besonderen Schulunterricht in der Moral für konfessionslose Kinder zulässt, in dem es ausdrücklich Bürgerkunde und staatbürgerliche Erziehung als neuen verbindlichen Lehrgegenstand für die gesamte Jugend ohne Unterschied des Glaubensbekenntnisses festsetzt. Da ferner in nächster Zeit Durchführungsverordnungen zum Gesetze und entsprechende Lehrpläne für Bürgerkunde und staatsbürgerliche Erziehung herausgegeben worden, sind, die oben genannten so wie ähnliche Gesuche gegenstandslos.
Es kann wohl keinem Zweifel unterliegen, dass das kleine Schulgesetz unmöglich rechtlich als Anlass zum Verbote des Laienmoralunterrichtes an Volks- und Bürgerschulen genommen werden kann, da dieses Gesetz diesen Unterricht, wenn auch nicht ausdrücklich festlegt, so doch auch nicht als fakultativen Gegenstand verbietet. Auch damals, als der Ministerialerlass vom 7. Jänner 1921 erschien, war der Moralunterricht nicht lehrplanmässiger Gegenstand, trotzdem aber ist die versuchsweise Einführung für zulässig erklärt worden, ein Beweis, dass dies auch jetzt durchaus möglich wäre.
Den obenzitierte Erlass, der Gesuche um die Einführung des Laienmoralunterrichtes als gegenstandslos erklärt, erweist sich deshalb als ein im Gesetze keineswegs begründeter Akt der Willkür, als ein Vorstoss der Reaktion, als eine unwürdige Konzession an die klerikalen Parteien.
Wie fragen deshalb den Herren Minister:
Wie vermag er den besagten Erlass des Landesschulrates der sich auf eine Verfügung des Ministeriums stützt, zu rechtfertigen?
Ist er bereit, die unverzügliche Zurückziehung des angefochtenen Erlasses zu veranlassen, sodass der frühere Zustand wieder hergestellt wird?
Prag, am 10. April 1923.
Hillebrand, Kirpal, Hoffmann,
Pohl, Häusler, Dr. Holitscher, Dr. Czech, Čermak, Heeger, Wittich, Schuster, Taub, Hausmann, Kaufmann, Palme, Hackenberg, Beutel, Deutsch, Roscher, Blatny, Dietl.
Původní znění ad X./4085.
Interpellation
der Abgeordneten Roscher, Schäfer, Dr. Czech und Genossen
an den Minister des Innern betreffend die Einschränkung des Wirkungskreises des Magistrates Reichenberg.
Die politische Landesverwaltung hat mit dem Erlasse vom 6. April 1923, Z. 10064, dem Magistrate Reichenberg, richtig dem Stadtrate der Stadtgemeinde Reichenberg auf Grund des § 53, Absatz 2 der Reichenberger Gemeindeordnung die Geschäfte einer politischen Behörde I. Instanz vom 16. April 1923 an entzogen und der politischen Bezirksverwaltung in Reichenberg übertragen und einer allfälligen Berufung keine aufschiebende Wirkung zuerkannt. Begründet wird diese Massregelung der Stadt damit, dass sich der Magistrat in Reichenberg bei seiner Amtsführung als politische Behörde I. Instanz sowohl im Verkehre mit den Parteien, als auch mit den Aemtern und Militärkommanden grundsätzlich und ausschliesslich nur der deutschen Sprache bedient und bei diesem seinem Verhalten trotz aller Belehrungen und Verordnungen beharrt, worüber verschiedene aufgezählte Akten den vollen Nachweis liefern sollen.
In erster Linie ist zu bemerken, dass, wenn der Magistrat das Sprachengesetz nicht beachtet haben sollte, es Sache der Parteien und allenfalls der Behörde gewesen wäre, ihn zur Einhaltung der gesetzlichen Vorschriften zu verhalten, wobei insbesonders den Parteien das Recht zustand, im Wege der Aufsichtsbeschwerde Abhilfe zu suchen.
Der zitierte Erlass der politischen Landesverwaltung ist aber ein neuerlicher Schritt auf dem Wege zur Einschränkung der ohnedies kärglichen Autonomie der Selbstverwaltungskörper.
Der Magistrat in (Zeichenberg ist im Wesen der Stadtrat selbst, der sich bei Erledigung des ihm als politische Behörde erster Instanz zugwiesenen Angelegenheiten als Magistrat bezeichnet. Dies bezeugen die §§ 87 und 88 der Reichenberger Gemeindeordnung, welche vom Stadtrate als der vollziehenden Behörde sprechen. Der Stadtrat fällt aber nicht unter die im § 1, Punkt 1 des Sprachengesetzes aufgezählten Organe der Republik, sondern er ist eine autonome Behörde nach § 3 des Sprachengesetzes, für welche eine gesetzliche Verpflichtung zur Amtierung in der čechischen Sprache nicht besteht.
Es ist daher die verfügte Auflösung auch nicht einmal insoweit begründet, als die sachliche Voraussetzung für dieselbe nicht vorliegt.
Wir glauben, dass eine Behörde zur Einhaltung gesetzlicher Vorschriften im Wege von Entscheidungen hiezu kompetenter höherer Behörden zu verhalten ist, dass es aber unter allen Umständen verwerflich ist, ohne Einhaltung des Instanzenzuges, ja ohne denselben überhaupt zu betreten, einfach durch Anwendung nackter Gewalt seine Ansicht durchzusetzen.
Ganz ungeheuerlich ist aber die Aberkennung der aufschiebenden Wirkung. Welches Chaos entstünde, wenn das oberste Verwaltungsgericht den Erlass der politischen Landesverwaltung aufheben würde?
Da somit der Erlass im Gesetze nicht begründet ist, ihm alle sachlichen und formalen Voraussetzungen fehlen, und da er insbesonders einen schweren Eingfriff in die Gemeinde-Autonomie bedeutet, stellen wir an den Herrn Minister des Innern die Anfrage:
1. Wie rechtfertigt er die erfolgte Verfügung?
2. Ist er bereit, den Erlass der politischen Landesverwaltung sofort ausser Wirksamkeit zu setzen?
3. Ist er zum mindesten bereit, der einzubringenden Berufung aufschiebende Wirkung zuzuerkennen?
Prag, am 10. April 1923.
Roscher, Schäfer, Dr. Czech,
Taub, Hoffmann, Palme, Schweichhart, Blatny, Dietl, Beutel, Hackenberg, R. Fischer, Hillebrand, Dr. Holitscher, Čermak, Kaufmann, Wittich, Hirsch, Deutsch, Häusler, Pohl.
Původní znění ad XII./4085.
Interpelláció
a pénzügyministerhez
az érsekujvári dohánybeváltó hivatal szabályellenes eljárása miatt. Beterjeszti: dr. Lelley Jenő nemzet gyűlési képviselő és társai.
Az ógyallai és szentipéteri dohánytermelő fóldmivesek, mint minden évben agy az 1922 évben is a prágai s, dohányjövedéki igazgatóság által kibocsátott s ezen tiszta magyar községekben magyar nyelven közzétett hirdetmény alapján szerződnek. E hirdetmény száma az 1922 évben 23195/21. II. b. száma volt s egy példányban ide csatoltatik.
A hirdetmény D. pontja szerint a termelőnek tarafalas pótlékokra van igénye az ezen pontban körülirt feltételek fennforgása esetén s ha az általuk beszolgáltatott dohánylevelek az ugyanazon pontban felsorolt fajtákban I. és II. osztályuknak lesznek minősítve.
A dohánybeváltó hivatal Lrsekujvárott annak dacára, hogy az ógyallai és szentéteri termelők ezen feltételeknek megféltek, a termelők legnagyobb részének a tarifális pótlékot megtagadta. A termelők közbenjárása alkalmával az egyik tisztviselő kijelentette, hogy a hirdetmény magyar szövege, amely szerint a pótlék jár, tévesen van a hivatalos nyelvről lefordítva.
Meg kívánjuk jegyezni, hogy egyes terrneltik a pótlékot megkapták annak dacára, hogy terményeik a beváltásnál ugyanagy lettek osztályozva, mint azon többieké, akiktől a pótlékut megtagadták.
Miután ezen utóbbi eljárass senuniképpen Bern egyeztethető össze az egynlő elbánás alapelvével, miután továbbá a termelőkre nézve az állam által az ő anyanyelvükön kiadott hirdetmény. az irányadó s ez az államot azon esetben is káti, hogyha a szöveg valóban téves lenne, miután végül a termelők ezen pótlékokat már évek dta állandóan kapják, kérdezzük a minister urat:
hajlandó-e az ügy alapos megvizsgálása után a pótlékok kiutalását az összes termelők számára elrendelni?
Praha, 1923 III./13.
Dr. Lelley,
dr. Jabloniczky, Palkovich, Matzner, Simm, ing. Kallina, Wenzel, Szentiványi, dr. Körmendy-Ékes, Füssy, Křepek, Rőttel, Schälzky, Böhr, Knirsch, Pittinger, dr. Petersilka, Patzel, Zierhut, Schubert, dr. Schollich.
Původní znění ad XIII./4085.
Interpelláció
a közélelmezési és slovenskoi ministerekhez az 1921 évi gabonakontingens tárgyában. Beterjeszti: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és társai.
Köztudomása dolog, hogy az 1921 évi gabonatermésből a közcélokra beszolgáltatandó ezen év julius havában lett kivetve s a gazdakázünséggel ezen időtájban kihirdetés utján közölve. Ezen kivetés holdanként 30 kgr. kenyérmagra szólott.
Ám 1922 január havában ezen kontingens 100 vagy 130 kilogrammra lett felemelve holdanként. A felemelés tehát olyan időben történt, amikor a gazdáknak gabonájuk már nem volt, mert hiszen a gazdák gabonafeleslegeiket régen eladták.
Az illetékes hatóságok hibája volt tehát, amely egyszerűen lehetetlenné tette a szállatást.
Példaként idecsatolom Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes községek vonatkozó bizonylatait.
Amikor azután a gazdáknak mód adatott, hogy a kontingenst az 1922 évben szállítsák le, akkor a bizományosok a gabona átvételét megtagadták s csupán az árdifferenciákat akarták behajtani.
Számtalan gazda a kivetés ellen felszólalással élt, ezen felszólalásuk azonban még ma se nyert elintézést.
Ennek dacára a gazdaközönség megkapta a fizetési meghagyásokat a métermázsánkénti 1000 koronás birság lefizetésére.
A fizetési meghagyások között számos, egyenesen absurd dolgok fordulnak elő, olyanok, amelyek a végrehajtásra hivatott hatóságok és közegeknél uralkodó óriási rendetlenséget árulják el. Példaként felhozunk egynehányat:
Kolecsányi Mihály alsógyőrödi gazdára 10.400 koronás birság vettetett ki olyként, hogy elleze fellebbezésnek, vagy bármiféle jogorvoslatnak lehetősége kizáratott. Kolecsányi azoban a kezei közt levő nyugtával igazolni tudja, hogy a reá kivetett 1040 kilogramm gabona helyett 1100 kilogrammot, vagyis 60 kilogrammal többet kellő időben beszállított.
Hornyák Etel kisgyékényei lakos 6. q.-t beszállított, s a birság ezen, beszállított mennyiség után is ki lett róva ismét fellebbezés kizárásával.
Igen számosak azon esetek amikor a gazdák a kontingenst utólag akarták beszállítani a bizományosok azonban elfogadni vonakodtak, viszont számos gazda volt, aki a differenciák készpénzben történt kifizetésével menekült a birság elől.
Igaz ugyan, hogy az érvényben álló jogszabáolc szerint métermázsánként 1000 korona birság vethető ki, ámde az államhatalom elvesítette azon jogát, hogy ezen bírságot követelje. Elveszitette pedig a következő okokból:
a) mert a helytelen kirovással s a pót kirovásnak oly időben történt kihirdetésével, amikor a jóhiszemű gazdák készleteiket már eladták, maga tette fizikailag lehetetlenné a természetbeni leszállítást s ezzel a birsápolás jogalapja: a mulasztás szándékosságát éppen ő maga zárta ki,
b) mert a pótleszállítást megbízottai visszaatasitották s ezzel ismét kizárták a mulasctás szándékosságát,
c) mert a bizományosok számtalan esetben kiegyeztek az árdifferenciában s ezzel elvették a birsápolás erkölcsi alapját, amely mindenkivel szemben egyenlő elbírálást követel,
d) mert az ezerszámra benyujtott felebbezések elbírálása nélkül bírságot kiróni egymagába; véve jogi lehetetlenség.
Minister urak!
Amely állam akkor, amikor saját közegei követték el a hibát a kiszabás elkésett köztételével, olyan bírságokat ró ki polgáraira, akik a szolgáltatást a fizikai lehetetlenség okából nem teljesítették, amely bírságok az egyedek gazdasági romlását idézik elő, az az állam magára vonja annak indokolt gyanúját, hogy polgárait - nem tudni mi okból - tönkretenni akarja.
De mi értelme van vajjon a birságnak?
Volt-e az államnak 1000 koronányi kára minden egyes be nem szolgáltatott métermázsánál? Nem volt! Ha pedig nem volt, nyerészkedni akar-e vájjon szegény emberek börén, akik elég becsületesek voltak a gabonabizományokkal nem paktálni?
Ezen etikai motívumok késztetnek arra, hogy megkérdezzük:
1. Hajlandó-e a kormányzat a bírságkirovások végrehajtását felfüggeszteni?
2. Hajlandó-e minden egyes megbirságoh egyénnek módot nyújtani arra, hogy a kirovás ellen megengedendő jogorvoslat keretén belül igazolhassa mulasztásának vétlen voltát avagy a birság kirovás más okból alaptalan vagy téves voltát?
3. Hajlandó-e a mulasztás megállapításának eseteiben a legfeljebb követelhető árdifferencia megfizetésére mérsékelni az egyébként alaptalan birsápolásokat?
Praha, 1923 I/19.
Dr. Lelley,
dr. Körmendy-Ékes, Füssy, Knirsch, Kaiser, dr. Radda, Pittinger, Böhr, Zierhut, Schälzky, Simm, Röttel, Wenzel, dr. Schollich, ing. Kallina, dr. Petersilka, Patzel, Schubert, Křepek, Palkovich, Szentiványi, dr. Jabloniczky.
Původní znění ad XIV./4085.
Interpellation
der Abgeordneten Dr. Lehnert, Bobek, Windirsch, Simm, Kostka und Genossen an den Minister des Innern
betreffend die Auflösung des Magistrates der Stadt Reichenberg.
Die politische Landesverwaltung hat mit dem Erlasse vom 6. April 1923, Z:10064, dem Magistrate Reichenberg, richtig dem Stadtrate der Stadtgemeinde Reichenberg auf Grund des § 53, Abs. 2 der Reichenberger Gemeindeordnung die Geschäfte einer politischen Behörde I. Instanz vom 16. April 1923 an entzogen und der politischen Bezirksverwaltung in Reichenberg übertragen und einer allfälligen Berufung keine aufschiebende Wirkung zuerkannt. Begründet wird diese Massregelung der Stadt damit, dass sich der Magistrat in Reichenberg bei seiner Amtsführung als politische Behörde I. Instanz sowohl im Verkehre mit den Parteien, als auch mit den Ämtern und Militärkommanden grundsätzlich und ausschliesslich nur der deutschen Sprache bedient und bei diesem seinem Verhalten trotz aller Belehrungen und Verordnungen beharrt, worüber verschiedene aufgezählte Akten den vollen Nachweis liefern sollen.
Unbeachtet blieb hiebei, dass dem Magistrate niemals in einem allgemeinen, vom Präsidenten der politischen Landesverwaltung gefertigten Erlasse die čechische Amtierung aufgetragen wurde, dass vielmehr Hunderte deutsche Berichte des Magistrates anstandslos entgegengenommen wurden und dass in den wenigen von der politischen Landesverwaltung aufgezählten, lediglich durch die Vorstände einzelner Departements behandelten Fällen die Verpflichtung des Magistrates, čechische Bescheide und Zuschriften hinauszugeben oder čechische Berichte zu erstatten, im Instanzenzuge nicht ausgesprochen worden ist, dass vielmehr der Magistrat in allan diesen Fällen seine Auffassung über die Berechtigung der Anwendung der deutschen Sprache begründet und im Sinne des Rechtsmittelgesetzes die Fällung einer Entscheidung mit der vorgeschriebenen Rechtsmittelbelehrung erbeten, drauf aber keine Antwort erhalten hat, was doch sein gutes Recht war.
Der Magistrat Reichenberg ist nämlich anders zusammengesetzt als in den übrigen, mit der politischen Geschäftsführung betrauten Städten; in Reichenberg ist der Magistrat nicht eine eigene Behörde neben dem Stadtrate, sondern nichts anderes als der Stadtrat selbst, der bei Erledigung der Geschäfte einer politischen Bezirksbehörde nur die Bezeichnung Magistrat führt. Das geht klar und deutlich aus den §§ 87 und 88 der Reichenberger Gemeindeordnung hervor; der 88 spricht dies mit den Worten aus: Diesen nach hat der Stadtrat alle Amtshandlungen, welche in dem der Gemeinde durch das Gesetz vom 19. Mai 1868, R. G. Bl. 44, zugewiesenen Wirkungskreise einer politischen Bezirksbehörde gelegen sind, genau zu vollziehen. Der Stadtrat fällt aber nicht unter die im § 1, Punkt 1 des Sprachengesetzes aufgezählten Organe der Republik, sondern er ist eine autonome Behörde nach § 3 des Sprachengesetzes, für welche eine gesetzliche Verpflichtung zur Amtierung in der čechischen Sprache nicht besteht. Die Begründung für die Entziehung der politischen Geschäftsführung ist daher verfehlt, weil die angeführten Fälle noch gar nicht ausgetragen sind, die Aufträge auch noch gar nicht rechtskräftig geworden sind. Der Magistrat wartet auf die Entscheidung und erhält - seine Auflösung.
Wenn man auch von vorstehenden Erwägungen absehen wollte, ist eine solche Massregelung gegenüber einer Gemeinde, welche durch 69 Jahre in anerkannt tadelloser Weise die Geschäfte des politischem Wirkungskreises für den Staat unentgeltlich besorgt hat, hart und ungerecht. aber auch ungesetzlich, weil der 2. Absatz des § 53 der Reichenberger Gemeindeordnung als übertragenen Wirkungskreis nicht den Wirkungskreis einer politischen Bezirksbehörde, sondern jenen übertragenen Wirkunskreis der Gemeinden im Auge hat, der auch anderen Gemeinden zusteht und die Entziehung der politischen Geschäftsführung nicht einfach im Wege eines Erlasses der politischen Landesverwaltung verfügt werden kann.
Es hat den Anschein, als ob die politische Landesverwaltung den in letzter Zeit in čechischen Blättern wiederholten Angriffen und Hetzereien gegen den Magistrat Reichenberg allzu willig Rechnung getragen hätte.
Die Gefertigten erlauben sich daher an die Regierung die Anfrage zu stellen:
Wie vermag die Regierung die unverdiente Massregelung der Stadt Reichenberg zu rechtfertigen?
Ist die Regierung geneigt, diese Verfügung, zu deren Begründung noch nicht ausgetragene Fälle des Sprachenrechtes herangezogen werden, zurückzunehmen?
Ist sie nicht wenigstens gewillt, der vom Stadtrate bereits beschlossenen Berufung aufschiebende Wirkung zuzuerkennen, weil die Stadtgemeinde sonst unwiederbringlichen Schaden an ihren Rechten erleidet, während die öffentlichen Belange durchaus nicht den sofortigen Vollzug der Verfügung rechtfertigen?
Prag, am 10. April 1923.
Dr. Lehnert, Bobek, Windirsch, Simm, Kostka, Dr. Lodgman, Matzner, Ing. Kallina, Dr. Brunar, Dr. Keibl, Dr. Radda, Dr. E. Feyerfeil, Dr. W. Feierfeil, Röttel, Heller, Böllmann, Mark, Patzel, Schälzky, Schubert, Budig, Scharnagl, Böhr, Dr. Medinger.
Původní znění ad XVII./4085.
Interpelláció
a belügyminiszterhez, Népjóléti ós szlovenskó teljhatalmú Miniszteréhez.
Beadják: Dr. Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és társai.
Az amerikai kivándorlók részére kiadott fontos figyelmeztetésnek á kassai reudörigazgatóság által történt késedelmes közhiué tétele tárgyában.
Miniszter Ur!
A kassai rendörigazgatóság április hó 3-án a következő hirdetést adta le a kassai napilapoknak:
Fontos figyelmeztetés az Északamerikai Egyesült Államokba szándékozó Isivándorlók részire.
Az Északamerikai Egyesült Államokba való kivándorlás a cs. köztársaság területéről f. évi junius hó 1-én megyilik. Az amerikai korlátolt elbírálás és a kivándorlók védelmének érdekében, a kivándorlókat csakis a népjóléti minisztérium külön felhívására engedik útnak. Akiknek már birtokában van ez az szakamerikai Egyesült Államok területére szóló útlevél, ezennel felszcílittatnak arra, hogy útleveleiket daják be illetékes hatóságuk útlevélosztályának pontos címük megadásával (név, foglalkozás, lakhely, utca, házszám és utolsó posta), mely adatokat egy papírra felírva az útlevélhez kell mellékelni. Aki a kivándorlók között ennek f. évi április 1-ig eleget nem tesz, azt a népjóléti miniszterrum az utazásra nem fogja felszólítani és el nem utazhat. Tudomására adják még azt is, hogy ezen felhívás érvényes mindazokra, akik megélhetés céljából akarnak kivándorolni az szakamerikai Egyesült Államokba, családtagjaikra, ha ezek kíséretüket képezik, vagy azokat követik és mindazokra, akik azon szándékkal vándorolnak ki, hogy többé vissza nem térnek.
A rendörigazgatóság közleménye mindenfelé a legnagyobb elkoserdést váltotta ki. A közlemény, amely a kivándorlási kérvény és a szükséges iratok beterjesztéséről ad felvilágosítást, április 3-án jelent meg azzal, hogy mindenki köteles kérvényét április híg beadni, azontúl nem veszik figyelembe. A közvéleményt a miniszterrum ezen intézkedéséről senki előbb nem tájékoztatta.
Szlovenszkó lakosságát ezzel a hanyag és felütelcs, sőt lehet mondani szándékos és rosszindulata kihirdetéssel megfosztották annak lehetőségétől, hogy Amerikába kivándorolhasson.
Miniszter Ur!
A Kassai Ujság munkatársa ebben az ügyben felkereste a rendörigazgatóság illetékes ügyosztályát, ahol a következő információkat kapta:
A rendörigazgatóság nem oka annak, hogy az érdekeltek a határidő letelte után értesültek arról, hogy kérvényeiket be kell adni. A pozsonyi miniszterrum március 20-i keltezéssel küldötte el a figyelmeztető átiratot, az hozzánk április 2-án érkezett meg, mi rögtön kiadtuk.
A határidő meghosszabbításáról szó sem lehet. Nincs módunkban, hogy orvoslást nyújtsak az érdekelteknek.
Ime Miniszter Ur! Ebből az utolsó mondatbál a tendencia, a hivatalos mulasztás szándékossága világosan kitűnik.
Kérdezem Miniszter Urat
1. Hajlandó-e azonnal a legsürgősebben intézkedni, hogy az útlevéllel bírók jelentje si határideje kitolassák.
2. Hajlandó-e a legerélyesebb vizsgálatot indítani a kihirdetés késedelme ügyében.
3. Hajlandó-e a hanyag és rosszinduiatu tisztviselőket megbüntetni.
4. Hajlandó-e a kassai rendörigazgatósáot kioktatni arra vonatkozólag, hogy neki a termiuus kitolására azonnal hivatalból kellett volna előterjesztést tenni?
Prága, 1923. április hó 10.
Dr. Körmendy-Ékes,
Szentiványi, dr. Jabloniczky, Palkovich, Křepek, Kaiser, Simm, ing. Kallina, Schubert, Zierhut, Rőttel, Füssy, dr. Lelley dr. Radda, Patzel, Böhr, Knirsch, dr. Schollich, Schälzky, Pittinger, dr. Petersilka.
Původní znění ad XVIII./4085.
Interpelláció
Slovenszkó teljhatalmu miniszteréhez az állampolgársági kérvények elintézése tárgyában.
Benyujtja: dr. Lelley Jenő nemzetgyülaai kéviselö és társai.
A čs. állampolgárság elismerése iránti kérvényeket azok, akik 1910 január 10 után szereztek illetőséget 1921 évi december hó 31-ig tertoztale benyujtani. Az érvényes szabályok szerint ezen kérvények az illetékes csupán hivatalnál voltak beadandók.
A magyar vidékeken - tekintettel a törvények és rendeletek magyar kiadásának hiányára - a közönség a benyujtás helyéből a közig. hatóságoktól szereztek információt, ezek azonban téaedésből, vagy rosszakaratból - a tudakozódókat Bürün helytelen információval látták el.
Igy például Ravasz honmegyei zsupán Perhács Imre, az Ipolysági takarékbank igazgatójának, Forgách Mihály Ipolysági szolgabíró számos nás kérdezősködőnek azt a felvilágosítást adta, hogy a kérvények nem a csupáni hivatalban, hangian a főszolgabírói hivatalban nyújtandók be.
Idecsatolom Forgách Mihálynak errévonatkozó hitelesített nyilatkozatát, amelyben az elismeri, hogy a törvény akkori magyarámta alapján ezen kérvények tömegesen a főszolgabirói hivatalnál lettek benyujtva. A tényállás megállapíthatása céljából kérem Perhács Imre ipoiysági lakos kihallgatását
Ezen kérvényeket a főszolgabírói hivatal a kitűzött határidő után küldte be a zsupáni hivatalba s ezen okból, több kérvény, mint elkéss trár vissza is utasíttatott.
Tekintettel azonban arra, hogy a magyar vidék közönsége még a törvények s rendeletei magyar kiadmánya hijján az eljárásról közvetlen tudomást nem szerezhetett s amely ezen oknál fogva bizalommal fordult a legilletékesebb közig. Itatóságokhoz, a zsupánhoz és a főszolgabirákhoz, ezek által félre lett vezetve, tekintettel továbbá arra, hogy a főszlogabiról hivataloknak a hozzájuk kellő időben beadott kérvényeket módjukban állott volna még a határidő letelte előtt illetékes helyre felterjeszteni, agy véljük, hogy mindi igazság s méltányosság ellenére volna a kérvényeknek formai okokból, elkésés okából való elutasitása.
Kérdem tehát a miniszter urat:
1. Hajlandó-e az ügy megvizsgálása után az ilyen okból elutasított kévények utólagos érdemi elbírálását elrendelni.
2. Hajlandó-e elrendelni, hogy az ily beadványok elkésés okából a jövőben el ne utasíttassanak?
Praga, 1923. II./16.
Dr. Lelley,
dr. Körmendy-Ékes, Palkovich, Křepek, Rőttel, dr. Schollich, ing. Kallana, Wenzel, Szentiványi, dr. Jabloniczky, Füssy, Matzner, Simm, Böhr, Schälzky, Knirsch, Pittinger, dr. Petersilka, Patzel, Zierut, Schubert.
Původní znění ad XIX/4085.
Interpelláció
a kereskedelmi és sociális gondolkodás miniszteréhez
az iparosságnak munkásbiztosítási járulékokkal való visszemenőleges megterhelése tárgyában.
Benyujtja: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és társai.
A slovenskoi Zemska uradovna pre poistovanie robotnikov a kisiparosokat 1920 évre visszamenőleg rója meg alkalmazottaik után fizetendő biztosítási járulékokkal, amely utólagos karóvások olyan óriási őszszegeket tesznek ki, hogy azok a kisiparos osztály amúgy is sanyara helyzete mellett azt egyenesen létében fenyegeti és az anyagi romlásba dönteni alkalmas.
A kisiparos pontosan kiszámittott regiével dolgozik, hiszen másképpen nem volna versenyképes.
A kései - három évre visszamenő - kiróva egyrészt azért, mert az iparosnak nincsen módjában az utólagosan kirótt összegnek felt a munkáson - aki talán már évek óta nem is dolrozik nála - behajtani, de azért is, mert az ilyisént nagymértékben felszökkenő üzemkiadást ma már - leginkább rendelésre dolgozva - képtelen kalkulációba venni s ilyként sajátjából volna kénytelen fedezni a slovenskoi kisipar teljes tönkretételére alkalmas. Áll ez különösen akkor, hogyha tudjuk, milyen kíméletlen módon és hajszával szokták a pénztárak a díjakat behajtani.
Amíg tehát egyrészt az utólag követelt díjak behajtása jóvátehetetlen károkat okozna, ad íig a pénztárakra nézve egyensen etika ellenes hasznot jelentene. A pénztárak 1920-ban nem, vagy csak absolute kis terjedelemben müködtek. Orvost, gyógyszert az iparos betegség esetén maga fizette munkásának anélkül, hogy a pénztár meg lett volna terhelve s ilyenformán valóan alig lehet értelme a visszamenőlegesen kivetett díjak behajtásának.
A kisiparos közönség amúgy is nyomorúságos helyzete arra késztet, hogy a kormány illetékes tagjainak figyelmét a kérdésre felhiva megkérdezzük:
1. Hajlandó-e a kormány a visszamenőleg kivettet járulékok behajtását sürgősen felfüggesztent?
2. Azokat teljesen töröltetni?
Praha, 1923 III./8.
Dr. Lelley,
dr. Kőrmendy-Ékes, Palkovich, Füssy, Křepek, Rőttel, Bőhr, Schälzky, Pittinger, dr. Petersilka, Patzel, Zierhut, Schubert, ing. Kallana, Szentivónyi, dr. Jabloniczky, Matzner, Simm, Knirsch, dr. Schollich, Wenzel.
Původní znění ad XX./4085.
Interpelláció
Slovensko miniszteréhez
Medveczky Károly egyházi referens rágalmazó kijelentései miatt.
Benyujtja: dr. Lelley Jenő nemzetgyülési képviselő és társai.
Medveczky Károly egyházi referens Petrasek Ágostonnak a legfőbb kőzik. bírósághoz beadott panaszára benyutott ellenirata utolsó bekezdésében 2408 cirk. szám alatt 1922 április hó 22-érői keltezve a miniszter helyett: Medveczky korm. előad. az egyh. ügyekben aláírással a ker. soc. pártra azt állította, hogy az köztársaság ellenes.
Miután megvagyok győződve arról, hogy ilyen világra szálló ostobaságot, ilyen arcátlan rágalmat tárgyi alap nélkül egyetlen felelős kormányközeg sem vethet ép elmével papura, minden felesleges szószaporítás nélkül kérdezzük a miniszter urat:
1. hajlandó-e a képviselőház elé tárni azon bizonyítékokat amelyek bírói vagy más szabályszerű vizsgálat a kersoc. párt államellenes voltát bizonyítják,
2. ha ilyen bizonyítékok nem volnának, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy Medveczky Károly kormányreferens legalábbis egészségi állapotának helyreállatásáig - a referatus éléről eltávolittassék, végül
3. hajlandó-e a jogtalan sérelemért a pám részére elégtételt nyújtani s ha igen, milyet?
Praha, 1923 március 4.
Dr. Lelley,
dr. Jabloniczky, dr. Körmendy-Ékes, Rőttel, Křepek, Böhr, Schälzky, dr. Petersilka, Pittinger, Schubert, Zierhut, dr. Schollich, Szentleányi, Palkovich, Füssy, Matzner, Patzel, Simm, Knirsch, ing. Kallina, Böllmann.