Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1920.
I. volební období.
2. zasedání.
Původní znění.
973.
Sürgös interpelláció
a tárgyalási rend 69 §a értelmében
az összkormányhoz.
A Slovenskóban legutóbb elöfordult tömeges letartóztatások, a letartóztatottak embertelen kinzása és egyéb visszaélések targyában.
Slovenskóban ujabban ismét oly jelenségek tapasztalhatók, amelyek a jogrend, személyes szabadság s az emberi jogok legdurvább arculverése.
A parlamentben s a parlamenten kivül is állandóan hangoztatott panasz volt az már a multban, hogy a slovenskói közigázgatási hatóságok és katonai parancsnokságok sürün visszaélnek az őket megillető jogokkal és a törvények rndelkezéseit nem respektálva tömegesen, minden ok nélkül, teljesen indokolatlan gyanu, sürün, minden tárgyi alapot nélkülözö, sőt absolute megbizhatlan, egyének egyszerü feljelentése alapján tartóztatnak le békes polgárokat, őket ugyancsak a törvény határozott rendelkezése daczára heteken, sőt hónapokon keresztül minden kihallgatás nélkül tartják fogságban majd hónapok multán azon kijelentéssel bocsájtják szabadon, hogy letártóztatásuk tévedés volt csupán.
A panaszoknak, amelyek általánosságban, majd konkrét esetekből kifolyólag részletesen is az illetékes helyekre terjesztették, eredménye alig volt. Az alaptalan letartóztatások tovább folytak s a polgári s katonai biróságok az ártatlanul szenvedőket 810-es turnusokban voltak kénytelenek egy-egy vádtanácsülésén szabadlábra helyezni.
Hogy a letartóztatottak, akik ellen szinte kivétel nélkül katonai összeesküvésben való részesség, kémkedés és felségárulás volt a vád, mennyire voltak bünösek, annak legkiálltóbb bizonysága az, miképpen majdnem kivétel nélkül igaz: egyesek 810 hónapot is meghaladó fogság után felmentve szabadultak ki.
A polgárság ökölbe szoritott kézzel türte az állapotokat, de felszólalni, az egyes kiáltóan igazságtalan eseteket tárgyalni senki sem merte, mert ily esetekben bárkit ís hasonló sors várhatott.
A legbékésebb polgár, különösen ha magyarnak teremtette balvégzete, soha sem feküdhetett le azon aggodalom nélkül, hogy a hajnali órakban nem jelenik-e meg lakásán egy-két titkosrendör, vagy szuronyos katona s nem tartóztatja-e le ismeretlen törvény alapján, nem hurczolják-e el titokzatos helyre, ahonnét talán csak hónapok mulva szabadul.
Ezzel szemben azonban a közönséges büntettesek a legteljesebb bátorsággal és szabadsággal végezték munkájukat.
Interpellációt ezügyben eddig be nem terjesztettünk azért, mert abban a reményben voltunk, hogy a parlamentben hangoztatott panaszaink folytán az állam végrehajtó hatalma jobb belátásra tér és véget vet a lehetetlen állapotoknak.
Ámde sajnálatosan kellett csalatkoznunk. A helyzet nemcsak hogy nem javult, de úgy látszik éppen a mai kormány hivatalba lépésével egyidöben még rosszabbodott, mert óly jelenségek merültek fel, amelyek arra engednek következtetni, hogy az elöbb sporadikusnak látszott események most bizonyos rendszer szerint folytatódnak, központositott szervezet által intéztetnek s a kormány hatalom maga sem tud megküzdeni ezen szerveze tek külön hatalmával.
I.
Slovensko egyes nagyobb községeiben s városaiban október hó végén, november hó elején falragaszok jelentek meg, amelyek egész határozottsággal azon igéretet tartalmazzák, hogy azok ellen, akik az utczán, vagy más nyilvános helyen magvarul vagy németül fognak beszélni, kimélet lenül fognak eljárni.
Ilyen falragaszok megjelentek Rózsahegyen, Trencsénben, Zsolnán, és Pöstyénben és "Druzina čs. legionarov" aláirással vannak ellátva.
Eltekintve attól, hogy a falragaszok tartalma a Büntetö Törvény könyv határozott rendelkezéseibe ütközik (172, 176, 301 és K. B. T. K., 42 §§-ok) s ilyként azoknak eltávolitása, a közzétevök, a nyomda és az aláirók haladéktalan felelősségre vonása a közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóságok sürgős kötelessége lenne, a fenyegetés a köztársaság alaptörvénye (Törvény és rend Gyüjteménye XXVI. rész 121 szám) hatodik fejezete 128 és következö §§-aiban körülirt jogoknak legdurvább sérelmével egyértelmü. A sérelem annál sulyosabb, mert a fenyegetés mikent az köztudomásu már ísmételten be is váltatott.
A köztársaság kormányai mindig nagy fenséggel hangoztatták, hangoztatta ez a kormány is a nemzeti kisebbségek egyenlő jogait, azoknak védelmét, ámde éppen ez az üres igéret az, ami a nemzeti kisebbségeket vérig sérti, mert felébreszti bennök annak tudatát, hogy a cs. köztársaság törvényei, amelyek az ő védelmükre, jogaik biztositására hivatóak csak papíron vannak meg, azokat bárki szabadon tiporhatja.
II.
Ugyancsak a folyó 1920 évi október havában Slovensko egyes nagyobb községeiben a legionáriusok valamelyes bizottsága vagy választmánya nyilvános népgyüléseken, sőt Vágujhelyen dobszó mellel arra hivta fel a közönséget, hogy azokat, akik az 1918 évi forradalom alkalmával a nép ellen bármit vétettek, az egyes községekben megnevezett bizalmi egyének előtt jelentsék fel.
Hogy számos ilyen feljelentés beadatott, hogy azok eredményeként számos egyén ismét letartóztattatott, az nyilvánvaló.
Távol áll az alulirottaktól annak még a gondolata is, hogy bárkit, aki embertársa, vagy a közérdek ellen vét, vagy vétett, védelmükbe vegyenek, részükre talán büntetlenséget kivánjanak biztositani, de söt ellenkezőleg: követeljük a bünösök törvényes üldözését s a törvények szerint leendö megbüntetését, nem helyeselhetjük azonban ezt az eljárást az alábbi okokból:
1. mert a bünösök üldözése nem egy magántársaság joga és kötelessége, hanem az állam erre rendelt szerveié,
2. mert bár a büncselekmények feljelentése minden honpolgárnak joga, ezen joggal azonban a polgár csak az arra hivatott hatóság előtt élhet, nem pedig egy magán társaság vagy magán egyén előtt s ha ezt mégis teszi, akkor a becsület védelméröl szóló törvény rendelkezései ellen cselekszik: becsületet sért, vagy rágalmaz s ilyként a felhivás tényleg nem más, mint vétség elkövetésére való felhivás, amit a hatóságoknak ismét csak megtiltani lett volna kötelességük,
3. mert köztudomásu dolog, hogy hasonló felhivások a nép nagy tömegeit tulzó vádakra, alaptalan panaszokra ingerlik, ezen esetekben pedig ugy a panaszlott, mint a panaszos csak kárát vallja az alapnélküli panasznak, mert a panaszlott alaptalan zaklatásnak, sőt letartóztatásnak tétetik ki, a feljelentő feje felett pedig ott lebeg a rágalmazás, esetleg hamis vád büntetésének Damokles kardja,
4. végül mert a jogszolgáltatással űzött hasonló könnyelmü játékok az államhatalom absolut tehetetlenségének jelenségeit tárva fel, a jogbiztonság hitét eloszlatják, érzetét megsemmisitik.
III.
Létezik Bratislavában egy iroda, amely magát propagációs iródának (propagáčna kancellária.) nevezi. Ez az iroda alkalmazottakat foglalkoztat detektivekat tart, igen nagy számban. A detektivek igazolvánnyal vannak ellátva, de nem állanak az államrendőrség szolgálatában. Igazolványaik havonkint ujittatnak meg és hallomás szerint a hó elején csak akkor kapják meg az uj igazolványukat és fizetésüket ha az elmult hónapban fejenként legalább egy letartóztatást tudnak felmutatni.
Csak természetes ilyenformán, hogy a detektivsereg már csak a havifizetés reményében sűrűn szállitja a letartóztatottakat s hasonlóan tormészetes az is, hogy a letartóztatottak szinte kivétel nélkül absolute ártatlanok.
A rendőri s közigazgatási hatóságok ezen iroda létéről műküdéséről tudnak sőt a számos esetekben elhangzott nyilatkozatokból következtetve azt elitélik, sőt mélyen megvetik.
Alulirottaknak természetesen nem áll módunkban megállapitani azt, hogy ezen kémiroda hatósági jelleggel bir-e, vagy sem, ha igen: mely hatóságnak van alárendelve, mely tárca terhére folytatja áldásos tevékenységét, a fent emlitett, elelejtett nyilatkozatokból azonban azt a sejtést meritjük, hogy tényleg magánjellegü vállalkozás, amelynek a háta mögött azonban valamelyes nagyobb hatalom áll, mert hiszen Bratislavában nyiltan suttogják, hogy ez a propagációs iroda még azt is megengedte magának, hogy Dérer volt minister leveleit is ellenörizte.
Az irodának működése azonban minden esetben törvényellenes, a jogbiztonság szempontjából veszedelmes, az emberi jogok szempontjából tekintve kárhozatos, államjogi szemüvegen nézve pedig erkölcstelen.
Ha hatósági jelleggel bir, akkor ne rendelkezzék önálló hatáskörrel, külön elnevezéssel, legyen a rendőrigazgatóságnak vagy más hatóságnak alárendelve. Ezzel ellenkező állása egyenesen törvényellenes. Törvényeink rendőri, közigazgatási és törvénykezési hatóságokat ismernek csupán, akik azonban mint hátósagok felelősek is cselekedeteikért, akiket adott esetben hivatalos hatalommal való visszaélés, személyes szabadságnak megsértéséért fegyelmi, sőt bűnvádi uton is feleletre lehet vonni, még pedig egész sulyos következményekkel járó feleletre.
Ha tehát ez a propagációs iroda hatósági joggál bir, akkor ne legyen más czime, mint amilyen őt megilleti, akkor ne burkolódzék a rejtélyesség leplébe: tudni akarjuk kit takar az álarc, mert tudni van jogunk.
Ha ellenben nem bir hatósági jelleggel, hanem csupán magántársaság, akkor nem csupán azonnali megszüntetését követeljük, de határozottan követeljük az ott alkalmazottak szigoru felelőségre vonását, mert oly visszaélések bünlaistromát leszünk bátrak felsorolni, amelyek jogrenddel biro államban börtönnel, sőt fegyházzal büntetendők s igy büntetendők a Slovenskóban érvényes magyar büntető törvénykönyv szerint is.
Ezen irodának detektivjei s alkalmazottai nem tekintve egyesek megkinzását s bántalmazását polgárokat letartóztatnak, kihallgatnak, nyomozásokat végeznek, házkutatásokat, személymotozásokat foganatositanak, amely ténykedések eltekintve ismét attól, hogy ilyen esetekben itt-ott még lopnak is csupán hatóságoknak jogát képezik, mely ténykedé sükkel tehát ők egyenként és összesen a B. T. K. 322, 327, 330, 331 §§-aiba ütköző vétségek és büntetteket követik el.
IV.
Ezen, fent, III. fejezetben emlitett propagációs iroda detektivjei a polgárokat tömegesen tartóztatják le, szállitják be Pozsonyba ott a rendőrségnek adják át s jelentésük alapján a letartóztatottakkal szemben eljárás indittatik meg.
Természetes, hogy a propagációs iroda detektivjei nem az emberiség értékes elemeiből rekrutálódnak, hanem legfőként azokból amelyeknek ez a nemes mesterség bizonyos Kraft Ebingi örömet okoz, vagy akik a havi fizetésért mindenre készek.
Igy lehetséges azután az, hogy az eldurvult, talán elfajult lélek gonoszsága oly tettekre ragadtatja egyeseket amélyek minden jóizlésü ember arczába kergetik a vért s amelyekre mentség nincs, nem lehet még ebben az államban sem, ahol pedig a jogegyenlőség elvét a kisebbségekkel szemben nem igen alkalmazzák a gyakorlatban.
Bátrak leszünk ezen distingvált társaság honmentö cselekedeteiből egynéhányat mutatórá csokorba kötve a nagy nyilvánosság számara megörökiteni.
1. Dukesz Imre alias Gerő, alias Darvas propagációs detektiv Gyarmati nevű egyén és Balassa nevű katona társaságában f. é. október hó 11-én reggel 1/2 7 órakor megjelentek. dr. Gyapay Ede lévai ügyvéd lakásán őt a "törvény nevében" letartóztatottnak jelentették ki, lakásában a B. P. 177 §-ának világos rendelkezése ellenére házkutatást tartottak miközben onnét több ezer korona értékü ékszert és egyéb tárgyat elloptak majd átvezették az ügyvédet ennek irodájába ott szintén házkutatást rendeztek miközben 9500 kor. készpénzt és egy érmet elvettek. Dukesz az ügyvéd kezeit negvasalta, fenyegtte, revolvert fogott rá, mellbe verte és bizonyos iratok kiadását követelte, amely iratokról az ügyvéd azomban nom tudott, igy azokat ki sem adhatta. Az irodából átvitték a megkinzott embert a katonai rendőrségre, ott este 9 óráig tartották fogva amiker három más letartóztatott társával együtt teherautóra tették és Poszonyba szállitották. Utközben az autó első gumija megrepedt, a gép megállott, mindnyájan leszállottak s amikor Gyapay az autó eleje felé ment, hogy a sérülést megnézze Dukesz Imre propagációs titkosrendőr bikacsekkel elverte, a legdurvább szidalmakkal illette s kötelet kért egyik társától, hogy felakaszthassa egy fára, mindez Rudnay Béla, Akacs István és Akossy Árpád hasonlag letartóztatott lévai lakosok s az egész ismeretlen nevű kiséret jelenlétében történt.
A sérülésekről természetesen csupán 24 nap mulva, amikor azok legnagyobb része eltünt, a bratislavai törv. fogházban a következő orvosi látlelet vétetett fel:
Látlelet, mely felvétetett a bratislavai törvényszéki fogházban 1920 október hó 15-én a letartóztatásban lévö dr. Gyappay Ede 42 éves lévai lakosról aki a következőket adja elő: F. hó 11-én este kb. 10 óra tájban Érsekujvár felé auton szállittatva az uton az auto deftektust mondott, fent nevezett az autóról leszállvá és a javitást nézve, erre Dukesz nevü detektiv megverte. Megvizsgálván a következőket találtam: Szivmüködés rendetlen kihagyó, nagymértékben felmagasztalt, fulladozásokról panaszkodik valamint szorongó érzésekrők. A fent emlitett nap óta nem tud aludni rémképek gyötrik. Valamint erős főfájás. 2. A jobb felkar alsó harmadának és középső részének megfelelőleg 10 cm, hosszu és 8 cm, széles elmosódott szélü terime nagyobbodás, amely kékes barna elszinesedést mutat, nyomásra fájdalmas, 3. A mellcsont felett kb. 45-ik borda közt egy 20 fill. nagyságu kékes sárgás elszinesedés 4. A bal felkar külső felső részei a hónalj szélétől kezdve hátulról előre haladó irányban egészen a nagy mellizomig felülről lefelé 2 cm, széles 8 cm, hosszu felette fájdalmas kékes sárgás elszinesedés. Ettől lefelé 5 cm, széles ujabb sérülés. Vélemény fent leirt sérülések közül a jobb karon lévő kemény tárggyal eredő ütés, a bal felkar pedig ostortól eredő, a mellcsonton levő kemény tárggyal történt mellbevágás által okoztatott. Tekintettel a nagyfoku szivneorozisára a beteg állapota súlyos, amennyiben az erkölcsi felháborodás oly súlyos szivbajt okozott, hogy a gyógyulás időtartama meg nem állapitható, Kmf. dr. Body orvos s. k.
2. Ugyanezen Dukesz Imre f. é. október hó 9-én irredenta mozgalommal vádolva, elfogta Mikolics József özdögei tanitót s már Pozsonyba szallitás közben a nagysurányi állomáson azzal biztatta, hogy ha nem fog vallani, ugy elveri, hogy a szeme kiugrik. Ezen fenyegetését be is váltotta. Egyik ismeretlen nevü társának egy jegyzőkönyvet kezdett diktálni, ha a letartóztatott mindenre nem válaszolt igennel, az összelánczolt kezü védtelen embert kézzel s ököllel ugy arczul verte, hogy annak szeme alatt a kék foltok még nyolczadnapra is meglátszottak. Majd korbácsot vett elő s azzail elülröl, a társa pedig a derékszijjal hátulról verték, majd, hogy a verés könnyebben menjen, egy ágyra fektették s ujból verték. A szegény agyongyötört embert vegül Dukesz felszóllitotta, hogy az ablakon ugorjék ki, mert külömben lelövi. Revolverét elővette. A szegény ember az ablakhoz tántorgott onnét viszszarántották s ilyen állapotban a jegyzőkönyv aláirására kényszeritették.
A 8 nappal később, a bratislavai törvényszéki fogházban felvett orvosi látlelet a következően szól:
Látlelet, mely felvétett a bratislavai törvényszéki fogházban a beszállitot Mikolics József tanitó özdögei lakosról aki a következőket adja elő. F. hó 9-én a helybeli rendőrségen Dukesz nevü detektiv összeverte. Megviszgálván, a következőket láttam:
1. Mindkét alkar belső-alsó felületén az ütér felett több kisebb nagyobb pörg.
2. A bal felsö állcsont közepének megfelelőleg elmosódott szélü sárgás barna elszinesedés.
3. A háton a lapockák alatt 4 kb. felülről lefelé haladó irányban, barnás piros elszinesedés.
4. A bal fül fájdalmas, hallóképessége csökkent a fülürességből hig geny. Nyomásra érzékeny.
Vélemény Fent leirt sérülések elseje valamint az utóbbi kemény tárggyal történt erős ütés eredménye, tekintettel arra, hogy traumatikus fülfájás a teljes gyógyulás előre meg nem állapitható.
A második pont alatti kemény, ruganyos (korbács) tárggyal történt ütes eredménye,
Bratislava, 1920 X. 17. dr. Bodi s. k. orvos.
3. Tóth Gyula érsekujvári lakost Dukesz Imre és 2 detektiv társa szállitás közben a nyakába. tett kötelhuroknál fogva az ablak vasrácsára felakasztották, össze-vissza verték, rugdosták.
Erről a serülésröl 12 nappal később hasonlóan oryosi látlelet vétetett fel.
4. Schneider Ede érsekujvári lakcst, gázgyári tisztviselőt ugyanezen Dukesz Imre és 2 társa a fogdában kötéllel az ablakrácsra akasztották s mert a pirosfehér-zöld magyar nemzeti szalagot leköpni nem akarta, kezét összekötözték, megveiték, összerugdosták s agyonlövéssel fenyegették.
A sérülésekről 10 nappal később orvosi látlelet vétetett fel.
5. Szabó Izidor ersekujvári lakos hadirokkantat ugyanezen Dukesz Imre s 2 társa vallatás közben oly sulyosan összeverték, összerugdosták, hogy őt a törvényszéki fogházorvos kórházba vitetni rendelte.
6. Katona János érsekujván lakost Dukesz Imre és 2 társa kezeinek összekötése után pofozták, rugdalták, ujjait ceruzák köze téve összeszoritották úgy kényszeritették annak aláirására, hogy vallomását önként tette.
Ezen 26 pontok alatt leirt: "vallatások" akatonai biráskodás nagyobb dicsőségére a pozsonyi hadbiróság Beleznay utczai fogházában történtek, amiből az a következtetés vonható le, hogy a propagációs iroda embereinek a katonai hadbirósági fogházakba éppen úgy szabad bejá rásuk van mint a békés polgárok magán lakásaiba.
Meg kivánjuk jegyezni, hogy a durván bántalmazott emberek a biróság által mind ártátlanoknak találtattak és hosszabb-rövidebb vizsgálat után szabadlábra helyeztették, bántalmazóik ellen a bűnvádi feljelentést megtették.
Kiemeljük még azt is, hogy a fent elösorolt eseteken kivül számos más alkalomról is van kezeink között Dukesz Imre és társai brutálisan vadállatias magatartására vonátkozó bizonyitó anyag, ám azt ezuttal nem terjesztjük elő, mert a bántalmazottakkal szemben az eljárás még folyamatban van s mi nem óhajtjuk magunkat annak a gyanunak kitenni, mintha a vizsgálatot befolyásolni kivánnánk s mert nem akarjuk ezeket a szerencsétleneket kiszolgáltatni az ugylátszik mindenható propagációs Dukesz vad boszujának.
Kérdezzük tehát az összkormányt nevezetesen annak elnökét, az igazságügyministert, a nemzetvédelmi ministert és Slovensko ministerét:
I.
a) Bir-e arról tudomással, hogy az I. fejezet alatt körülirt tartalmu falragaszok Slovensko egyes községei, városaiban kiragasztattak?
b) Ha igen, hajlandó-e szigoru vizsgálatot meginditani azok ellen, akik a falragaszokat szerkesztették, aláirták, kiragasztották s hajlandó-e a bűnösök megbüntetése végett az eljárást folyamatba tenni?
c) Hajlandó-e meginditani a vizsgálatot azirányban, vajjon a hatóságokat a falragaszok eltávolitásának elrendelése, a bűnösök utáni nyomozás meginditása terén nem terheli-e mulasztás s igenlő esetben hajlandó-e megbüntetésükről gondoskodni?
d) Hajlandó-e az ilyként terrorizált s megsértett magyar s német népnek jogait megvédendő és a jogsérelmet jóváteendő gondoskodni arról, hogy ugyanott, ahol a falragaszok megjelentek, ezekre való utalással a közig. hatóság oly falragaszt tegyen kőzzé, amely a čs. köztársaság alaptörvénye hivatkozott §§-ai alapján közli a nyelvhasználat teljes szabadságát?
II.
a) Bir-e arról tudomással, hogy Slovensko egyes nagyobb községei s városaiban Vágujhelyen, Pöstyénben stbbi valamely legionárius szervezet a lakósságot nyiltan, hatósági dobszóval jogosulatlanul feljelentések tételére biztatja?
b) Ha igen, hajlandó-e ezen szerveze müködését azonnal betiltani, a hatóságoknak ugy a polgáriak, mint a kantonáiknak a segédkezést megtiltani, söt hasonló czélu gyülések megtartása és hirdetések lehetővé tételének megakadályozására utasitani?
III.
a) Bir-e Ludomással arról, hogy Bratislavában van egy ugynevezett propagációs iroda propagáčná kancellária, amely hivatalnokokat, detektiveket tart, polgárokat letartóztat, vallat, házkutatást, szémélymotozást végeztet?
b) Ha igen, hajlandó-e nyilatkozni arról vajjon ezen iroda mily jogszabály alapján működik, vajjon bir-e hatósági jelleggel, avagy csupán magán vállalkozás?
c) Ha hatósági jelleggel bir, mely hatoságnak van alárendelve, kinek irányitása szerint működik s ezen esetben hajlandó-e különállását, külön jogait azonnal megszüntetni?
d) Ha magánvállalkozás, hajlandó-e megvizsgálni s a képvisélőházzal közölni, hogy ki, miből tartja fenn, ki irányitja, ki ad detektivei számára igazolványokat?
e) Hajlandó-e az iroda müködését azonnal beszüntetni, különösen feleletre vonni azt, vagy azokat, aki, vagy akik ezen magánvállálat hallatlan jogtalanságait azzal tették lehetővé, hogy a detektivek számára igazolványokat kiadtak?
f) Hajlandó-e az iroda feloszlatása után az iroda által végzett minden eljárást birói vizsgálat tárgyává tenni s a netán elkövetett visszaélések birói megtorlásáról gondoskodni?
IV.
a) Hajlandó-e a IV. 16 pontokban körülirt s Dukesz, alias Gerö, alias Darvas Imre volt érsekujvári pincér, budapesti vörös hadseregbeli katonai nyomozó, kesőbb terror csapatbeli tag, jelenleg a propagációs iroda, detektivje és tsai által elkövetett vérlázitó, vadállatias kegyetlenségek példás megtorlásáról gondoskodni?
b) Hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az ugynevezett propagációs iroda vagyona, ilyennek nemlétében az iroda fenntartói s vezetőinek vagyona bünügyi zárlat alá helyeztessék a megkinzottak részére megitélenő kártalanitás fedezésére?
c) Hajlandó-e az összes alárendelt polgári s katonai hatóságoknak, parancsnokságoknak a legszigorubban meghagyni: hogy a törvény által erre illetékesnek kijelölt hatóságokon kivül, avagy ezek kellően igazolandó közegein kivül senkinek se nyujtsanak segédkezet a polgárok személyes szabadsága a házjog megsértése ellen, sőt ha hasonló visszaélésről tudomást nyernek, az elkövetett jogsérelem jóvátételével egyidejüleg azonnal tartóztassák le az önhatalmulag eljáró égyéneket?
d) Hajlandó-e ugyanazon hatóságoknak meghagyni, hogy bűnvádi és fegyelmi felelősseg terhe allat csakis a bűnvádi perrend tartásban körülirt, esetekben foganatositanak oly oselekményeket, amelyek a polgárok személyes szabadságát vagy a házjogot érintik?
Egyetlen kivánság sincs a fent előadottak között, amely ne szigoruan a törvény alapján állana, amely ne törvényes uton kivánná orvosolni, megszüntetni azon szégyenletes állapotokat, amelyek egyes egyének túlzott ambicióiból, beteges rémlátásából és hatalmi örjöngéseiböl eredne, eláássak a köztekintélyt, jóvátehetlen károkat okoznak, s emellett éppen nem az államhatalom erejét árulják el, de ellenkezőleg: világosan mutatják annak gyengeségét oly irányzatokkal szemben, amelyek ma-gukat a tőrvény alkotta jogrend felé emelve külön jogokat követelnek a törvény szerint egyenragu polgártársaik kárára, sőt vesztére.
Ezért kivánjuk, hogy interpellációnk a megsértett jogrend helyreállitására hivatott forum, a nemzetgyülés képviselőháza napirendjére kitüzessék s a kormány az állam nyilvánossága előtt adjon számot azokról az intézkedésekröl, amelyeket szükségeseknek lát s amelyeket megtenni akar és mer.
Prága, 1920 évi november hó 8-án.
Dr. Lelley,
Szentiványi, Dr. Lodgman, Křepek, Dr. Kafka, Patzel, Simm, Dr. Radda, Dr. Brunar, Dr. Baeran, Matzner, Ing. Jung, Dr. Luschka, Nagy, Wittich, Schubert, Zierhut, Heller, Dr. Hanreich, Schälzky, Dr. W. Feierfeil, Bobek, Mark, Scharaagl, Böhr, Pittinger, Röttel, Windirsch.
Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1920.
I. volební období.
2. zasedání.
Překlad.
973.
Naléhavá interpelace
poslance Dra Lelley-e a soudruhů
celé vládě
o hromadném zatýkání v poslední době na Slovensku se vyskytujícím a o nelidském trýznění zatčených i jiných nepřístojnostech.
Na Slovensku opět se znovu pozorují zjevy, které jsou nejhrubím políčkem právnímu řádu, osobní svobodě a lidským právům.
V parlamentě i mimo parlament, byla to stínost, stále zdůrazňovaná ji v minulosti, e slovenské politické úřady a vojenská velitelství zneuívají často přísluícího jim práva, a nerespektujíce nařízení zákonů, hromadně a bez příčin na základě zcela bezdůvodných obalob, postrádajících často veho věcného důvodu, ba na prosté udání absolutně nespolehlivých jednotlivců zatýkají pokojné občanstvo, podobně drí je bez výslechu přes rozhodné znění zákonů po týdny, ba měsíce ve vazbě, aby po měsících byli proputěni s prohláením, e jejich zatčení bylo pouhým omylem.
Stínosti vyplývající z veobecných i konkrétních podrobně vylíčených případů a předloené přísluným úřadům neměly výsledků. V bezdůvodném zatýkání se pokračovalo a civilní i vojenské soudy byly nuceny, nevinně trpící v turnech po 810 po jednotlivých schůzích radní komory propoutěni na svobodu.
Jak dalece byli vinní zatčení, větinou bez rozdílu obvinění z účastenství na vojenském spiknutí, vyzvědačství a ze zrady, dokazuje to, e skoro bez výjimky byli proputěni osvobození, ovem jednotlivci a po 810 měsíčním věznění.
Občanstvo trpělo tento stav se zaatými pěstmi, ale nikdo neodvaoval se ohraditi se, nebo projednávati jednotlivé křiklavé nespravedlivé případy, nebo v takovém případě očekával kohokoliv podobný osud.
Nejmírumilovnějí občan, zvlátě stvořil-li jej neblahý osud Maďarem, nemůe nikdy ulehnouti bez obav, neobjeví-li se za svítání v jeho příbytku jeden dva detektivové nebo vojáci s bodly a nebude-li podle neznámých zákonů zatčen, nebude-li zavlečen na neznámé místo, odkud vyvázne teprve snad za několik měsíců.
Zločinci vak prováděli své činy s největí odvahou a volností.
Interpelaci v této věci jsme dosud nepodali, nebo doufali jsme, e výkonná moc státu po naich stínostech dojde k lepímu názoru a e zabrání tomuto nemonému stavu.
Ale bohuel, jsme se zklamali. Stav ne jen e se nezlepil, ale zdá se, e právě a nastoupením dnení vlády se zhoril, nebo objevily se zjevy, které vedly k důsledkům, e události dříve ojedinělé nyní pokračují podle určité soustavy, řízeny jsouce ústředními orgány a e sama vládní moc nedovede zmoci zvlátní moc těchto orgánů.
I.
Ve větích obcích, a městech na Slovensku objevily se koncem měsíce října a počátkem měsíce listopadu plakáty, které s plnou rozhodností obsahují sliby, e proti těm, kteří budou na ulicí neb na jiných veřejných místech mluviti německy nebo maďarsky, bude nemilosrdně zakročeno. Takové plakáty objevily se v Růomberku, Trenčíně, ilině a v Píanech a jsou opatřeny podpisem "Druina legionárov".
Nehledě k tomu, e obsah plakátů naráí na opatření §§ 172, 176, 301 tr. z. a § 42 K. B. T. K. a e bylo by pilnou povinností veřejnoprávních a soudních úřadů, okamitě je odstraniti a stíhati uveřejňovatele, tiskárnu i podepsané, jest tato vyhrůka nejhrubím poruením práv obsaených v §§ 128 a následujících základních zákonů republiky (Sbírka z. a n., částka XXVI, č. 121). Uráka tato jest tím těí, e vyhrůka, jak jest veobecně známo, opětně byla splněna.
Rovnoprávnost národních menin a jejich ochranu zdůrazňovaly vlády republiky vdy s velikou povýeností, a zdůrazňovala to i tato vláda. Ale právě tento prázdný slib národní meniny hluboce uráí, nebo vzbuzuje v nich vědomí, e zákony Československé republiky, které jsou povolány k jejich ochraně a k zajitění jejich práv, jsou pouze na papíře a e je můe kadý svobodně polapati.
II.
Rovně v říjnu roku 1920 vyzvala nějaká komise nebo výbor legionářů obecenstvo jednotlivých větích obcí na Slovensku na veřejných schůzích, v Novém Městě nad Váhom dokonce vybubnováním, aby důvěrníkům obcí oznámilo vechny osoby, které se za revoluce v roce 1918 proti lidu čímkoliv prohřeily. e bylo po dáno mnoho takových oznámení jest patrno ze značného počtu opětně zatčených osob.
Podepsaní jsou daleci toho, aby chránili kadého, kdo se prohřeí proti svému blinímu nebo proti veřejnému zájmu, anebo aby mu zajiovali beztrestnost; spíe naopak, poadujeme zákonné stíhání vinníků a jich potrestání podle zákona, ale nesouhlasíme s tímto postupem z těchto důvodů:
1. poněvad stíhání vinníků není právem a povinností nějaké soukromé společnosti, nýbr státem k tomu určených orgánů,
2. poněvad, ačkoliv jest oznámení trestního případu právem kadého státního občana, můe občan pouíti tohoto práva jen před povolanými úřady a nikoliv před soukromou společností nebo jednotlivci, a učiní-li tak přece, pak jedná proti opatřením zákonů chránících čest, uráí čest nebo utrhá na cti a tak oznámení není nic jiného ne výzva k spáchání přečinu, co bylo opětně povinností úřadů zakázati,