Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Hodža kolléga, mint már említettem, a sértés elkövetése után nyomban felkereste Mičura minisztert, mint az alábbiakból látható, nyílvánvalóan azért, hogy a minisztert ellenem intézkedésre bírja. Pár hét mulva Muttňansky polgármester aláirásával kaptam egy blankettát, amelyen az állt, hogy a tanács az illetőségemet megsemmisítette. Hogy ez nyilvánvalóan törvénysértés, az kiviláglik az alábbiakból. 1904. november 28.-án jöttem Košicére és azóta családostul ott lakom; tehát a magyar törvények szerint már 1908. november 28.-án košicei illetőségü voltam. Tudja ezt Košice város polgármestere is; ám a nyomás felülről nagyon erös lehetett, mert multam után kutattak a lakásbejelentöben, a tanácsnál, az adóhivatalban, mig végre kisütötték, hogy nem fizettem adót. Azt persze a derék urak elfelejtették, hogy én abban az időben hetibéres munkás voltam és igy az 1883. évi X. t. c. 2. §-a alapján nem is kellett adót fizetnem.

Az urak azonban mindezt nem veszik figyelembe, mert a cél az, ártalmatlanná tenni mindenkit, aki nem akarja itt a hallgató dinnye szerepét játszani. Ujabban például Kosicéről egy halottat akartak kiutasítani. Pedig a Cehslovák köztársaság a békeszerzödésben kötelezte magát, hogy állampolgárokként tekinti mindazokat, akik itt lakással bírnak; és mégis Hodža kolléga engem minden törvény ellenére a fehérek akasztófájára akar juttatni. Pedig köztem és Hodža kolléga közt meglehetős nagy külömbség van. Én a szlovák nép felszabadulásáért küzdöttem, mig Hodža kolléga a hatalom és a méltóság megszerzéséért. És most mégis engem akar kivégeztetni. Bizony mondom, hogy vele szemben a magyar szociálista párt és a Gallilei kör fiatalsága másképen bánt, mikor még ő is elnyomott volt.

Kijelentem azonban, hogy én azoktól, akik ellenfelüknek tartanak, nem kívánok részemre kíméletet. A Hodža kolléga eszközei azonban olyan alantjáró indulatokból fakadnak, amelyek nem méltók az egykori pap fiához és olyan emberhez, aki művelt államférfiunak tartja magát.

Ha Hodža kolléga igazán jó hazafinak tartja magát, menjen le például Ruszinszkóba és ott kezdje meg a söprögetést. E bájos tartományban ugyanis megtörténik az, hogy az aknaszlatinai župáni hivatalban térképeket találni, mely szerint Ruszinszkó egyik része Ukrajnához, másik része Fehér-Magyarországhoz tartozik. Ehrenfeld uralkodása alatt az is megtörtént, hogy két rendőrtisztviselőt betörésen és lopáson értek; a szolyvai tanfelügyelő pedig 75000.- korona állami pénzzel Galiciába szökött. Ehrenfeld számvevöje pedig 150.000. koronát sikkasztott és, hogy üzelmeikről eltereljék a figyelmet, hamis jelentéseket adnak le, hogy Ruszinszkóban lázadások készülnek és ezen az alapon teljes erővel vetik magukat a munkásokra.

Egy Pilisi nevü fehér föhadnagy a mult évben betört Ruszinszkóba. Ez alkalommal egy pár állampolgárt megöltek és most Pilisi ur kényelmesen sétálhat a nagyszöllősi korzón.

Itt tehát van söpörni való elegendő; de akad Szlovenszkóban is. A földmunkások kollektív szerzödése még ma sincs elintézve, mert a nagyobbára zsidó- és magyar földbirtokosok szabotálják az ügyet. Ebböl pedig az államra nézve is nagy bajok származhatnak. Galgócon és Pöstyénben az elvtársakat letartóztatják, Bratislava környékén a csendörök véresre verik a földmunkásokat és ezzel izgalomba hozzák az egész lakosságot. De azért itt nem látom a Hodža kolléga tisztogató tevékenységét. De engem, a szlovák nép igazi barátját, akasztófára akar juttatni. E szándékát a parlamentben szavakkal is kifejezte, amelyért elégtételt követelek tőle. (Potlesk komunistických poslanců.)