Výbor ústavnoprávny navrhol udeli moratórium iba do 30. júna 1944, lebo je v záujme právneho poriadku a právnej istoty potrebné, aby slovenský tát čim skôr likvidoval uvedené pohžadávky. V tomto úmysle sa usniesol výbor aj na rezolúcii, ktorá je k textu zákona pripojená.
Výbor odporúča predloenú osnovu aj s pripojenou rezolúciou na prijatie. (Potlesk. )
Predseda Dr. Sokol (cengá):
K slovu sa nikto neprihlásil, preto nasleduje hlasovanie.
Budeme hlasova o osnove zákona, ktorým sa mení a doplňuje zákon o príročí pre pohžadávky proti bývalému česko-slovenskému tátu, o preruení sporov o tieto pohžadávky a o zastupovaní eráru.
Zisujem, e Snem je schopný sa usnáa.
Osnova má dva články, nadpis a úvodnú formulu.
Pozmeňovacích návrhov niet, dám preto hlasova o celej osnove naraz podža zprávy výborovej.
Sú návrhy na opravy alebo zmeny textu?
Zpravodajca Dr. Tvrdý: Nie sú.
Predseda Dr. Sokol:
Zmeny nie sú.
Kto súhlasí s osnovou, to jest s jej dvoma článkami, nadpisom a úvodnou formulou podža zprávy výborovej, nech zdvihne ruku.
(Deje sa. )
Zisujem, e Snem prijal osnovu zákona podža zprávy výborovej.
Napokon hlasujeme o rezolúcii, ktorá nasleduje za výborovou zprávou.
Kto súhlasí s rezolúciou, nech zdvihne ruku.
(Deje sa. )
Zisujem, e Snem rezolúciu schvažuje.
Predseda Dr. Sokol (cengá):
Týmto je vybavený 10. bod programu. Nasleduje 11, bod, ktorým je:
11. Zpráva predsedu úsporného a kontrolného výboru Snemu Slovenskej republiky o súhlase k vneseniu tátnych nehnutežností ako prínosu do istej účastinnej spoločnosti.
iadam pána predsedu úsporného a kontrolného výboru Dr. Karola Mederlyho, aby sa ujal slova.
Predseda úsporného a kontrolného výboru Dr. Mederly:
Slávny Snem!
S vojenského hžadiska je potrebné na Slovensku vybudova podnik, ktorý má vyrába určité nezbytné potreby pre vojsko, ktoré sa u nás doteraz nevyrábaly.
Podža usnesenia vlády podnik má by zaloený ako účastinná spoločnos, ktorej účastiny upíe slovenský tát. Čas účastinného kapitálu má sa uhradi vnesením tátnych nehnutežností v hodnote 75 miliónov korún do účastinnej spoločnosti, preto Ministerstvo financií iada, aby Snem Slovenskej republiky vyslovil podža článku XXII. zákona č. 1/1943 Sl. z. súhlas s vnesením určitých tátnych nehnutežností ako prínosu do účastinnej spoločností.
Úsporný a kontrolný výbor s otázkou zaloenia podniku zaoberal sa vežmi podrobne. Zaujal k veci kladné stanovisko a navrhuje, aby slávny Snem s ohžadom na vežký význam veci vyslovil súhlas s vnesením tátnych nehnutežností do účastinnej spoločnosti podža návrhu usnesenia, ako ho úsporný a kontrolný výbor predkladá. (Potlesk. )
Predseda Dr. Sokol (cengá):
K slovu sa nikto neprihlásil, preto rozprava nebude.
Zisujem, e Snem je schopný sa usnáa.
Pán predseda úsporného a kontrolného výboru Dr. Mederly navrhuje, aby Snem prijal usnesenie, ktoré nasleduje za vytlačenou zprávou.
Kto súhlasí s osnovou usnesenia podža zprávy predsedu úsporného a kontrolného výboru, nech zdvihne ruku.
(Deje sa. )
Zisujem, e Snem prijal osnovu usnesenia podža zprávy predsedu úsporného a kontrolného výboru.
Predseda Dr. Sokol (cengá):
Týmto je program dneného zasadnutia vyčerpaný.
Oznamujem, e najbliie zasadnutie Snemu svolám písomne.
elám pánom poslancom veselé Vianoce a astlivý a poehnaný Nový rok!
Zakžučujem zasadnutie.
(Koniec zasadnutia o 13. hod. 48. min. )
126. zasadnutie Snemu Slovenskej republiky dňa 22. decembra 1943.
Príloha k zpráve
o 126. zasadnutí Snemu Slovenskej republiky v Bratislave 22. decembra 1943.
Reč poslanca Esterházyho, povedaná po maďarsky (viď str. 19. zprávy).
Tvsztelt képviselőház!
Az 1944 évre szóló költségvetéshez röviden, hozzá szeretnék szólni. A költségvetéssel magával nem szándékozom foglalkozni, mert a mai háborús időkben nehéz tárgyilagosan bírálatot mondani arról, hogy mikor reális a költségirányzat, vagy mikor szűnik meg reálisnak lenni.
A háború és az azzal járó körülmények szinte lehetetlenné teszik azt, hogy valaki, akár egy magán ember is, reálisan egy negyedévre magánháztartásánjak budgetjét elkészítse. Annál kevésbé kívánható az, hogy az államháztartás költségvetése egy egész esztendőre olyan módon szerkesztessék meg, hogy ez az év végén helytálló legyen.
Ezután a megállapítás után talán felvetődhetik önkéntelen az a kérdés, hogy tulajdonképen miért szólalok fel. Erre igen könnyű a válasz. Az állami költségvetést megszavazni annyit jelent, hogy az illető képviselő a költségvetést benyújtó kormánnyal szemben bizalommal viseltetik. Mai felszólalásom célja az, hogy az ittélő magyarság nevében a Képviselőház színe előtt leszögezzem álláspontunkat.
A szlovák állam megalakulásának percétől kezdve az itteni magyarság magatartásával és minden cselekedetével kézzel foghatóan bizonyította, hogy bizalommal és barátsággal viseltetik a szlovák nemzet és annak mindenkori vezetői felé. Ezt a bizalmat előlegeztem én is, mint a magyarság itteni törvényes képviselője, mikor minden alkalommal pozitív irányban nyilatkoztam, amikor a magyarság nevében szólhattam. Ma midőn, a költségvetéshez hozzászólok, akkor kénytelen vagyok a tisztelt Képviselőháznak tudomására hozni, hogy az itteni magyarság a legteljesebb mértékben átérzi a világháború által okozott helyzet súlyos voltát, és azért, mert tudja azt, hogy milyen súlyos a helyzet és nem tudja, hogy ez a helyzet mennyire fog még a Jövőben súlyosodni, vagy miikor fog egyenesen katasztrofálissá válni, a költségvetést rajtam kérésziül megszavaztatja.
Teszem ezt annál is inkább, mert meggyőződésem az, hogy a kormányiban helyetfoglalo gazdasági miniszter urak, élén a pénzügyminiszter úrral és Karvas közellátási miniszter úrral, emberfeletti munkát végeznek azért, hogy Szlovákia gazdasági egyensulát megtartsák. A velemszületett tárgyilagosság parancsolja nekem ugyanakkor, hogy leszögezzem, hogy a gazdasági miniszter urak igyekezeite mostanáig hála Istennek nem eredménytelen. A gazdasági helyzet is Szlovákiában sok tekintetben, nem rózsás, de mindnyájain tudjuk azt, hogy a báború által előállott rendkívüli helyzet teszi lehetetlenné azt, hogy a gazdasági miniszter urak olyan gazdasági viszonyokat teremtsenek itten, amilyeneket szeretnének és tudnának létrehozni, ha békében élnénk. Ezért a magam részéről bár milyen, nehéz helyzetet teremt is az 1944-es háborús költségvetés az egyénre magára, akármilyen súlyos is legyen ezzel a költségvetéssel járó terheknek a viselése, fegyelmezetten elfogadom). Az előbb voltam bátor már kijelenteni azt, hogy a költségvetés megszavazása a kormány fele irányuló bizalomnak legjobb példája. Ellenben ezt a bizalmat egy kormány egy képviselőtől csak akkor élvezheti, ha nem tisztán gazdasági szempontok teszik erre érdemessé, hanem ha a politikai előfeltételek is megvannak. És itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy épúgv, ahogy bizalommal viseltetünk a gazdasági miniszter urak felé, mert látjuk, hogy nehéz körülmények között igyekeznek lehetőleg közmegelégedésre az ország ügyeit irányítani, nem viseltethetünk sajnos bizalommal a kormány politikai miniszterei felé. Tudom és teljes mértékben átérzem azt, hogy viharos időkben élünk. Ennek a jegjobb bizonyítéka, hogy több mint egy éve nem szóltam fel a Képviselőházban, mert nem tartottom időszerűnek, hogy sérelmeinket, és panaszainkat itt a ház szine előtt kiteregessem. Sokkal inkább próbáltam panaszainkat adminisztratív úton csendben, a nyilvánosság teljes
kizárásával, elintézni, mert ezzel is bizonyítani akartam politikai éretségünket és azt a ténykörülményt, mely szerint ilyen vészterhes időkben kerülni kel miniden olyan lépést, mely a különböző nyelvüeket egymástól eltávolítja. Reméltem és bíztam abban, hogy politikai magatarsásimkiat a kormány erre hivatott tényezői honorálni fogják azzal, hogy ők is súlyukkal és tekintélyükkel meg fogják gátolni, hogy a sokszor naponkint megismétlődő szekatúrák megszűnjenek. Sajnos csalódnunk kellett, Hallgatásomat és a tényt, hogy nem léptem a Képviselőház elé panaszainkkal ugylátszik gyöngeségnek minősítették és azért, ahelyett hogy a vekszatúrák megsrünnének azok sajnos napról-napra fokozódnak.
Főleg a belügyminiszter úr hatáskörébe és fennhatósága alá tartozó ÚB magatartása bizonyítja legjobban azt, hogy azok az urak, akik ott ülnek és akik bizonyos intézkedéseket tesznek, egyáltalán nemti dják felfogni a mai idők súlyos voltát, Szinte felfoghatatlan, hogy milyen könynyelműen intézkedik ez a hivatal egyes emberek léte, vagy nem léte fölött. Rengeteg anomáliát tűidnek felhozni az ÚB és a belügyi kormányzat számlájának terhére. Nem teszem azt azért, mert remélem, hogy a belügyminiszter úr megfogja érteni ama szándékomat, hogy nem szónokolni akarok és nem kivánok a sajtó hasábjain szenzásiós alcímekkel nagy beszédeket látni, melyek panaszainkat feltárnák, hanem szeretném azt, hogy ezen eljárások elleni szinte néma tiltakozásomat a belügyminiszter úr megszivlelné és odahatna, hogy ezek a vekszatúrák, amelyek a magyarságot sértik és ezek az anomáliák megszűnjenek. Remélem és bízom abban,
hogy ez be is fog következni, mert őszintén és mélyen sajnálnám azt, ha reményeim füstbemenése által kényszerítve volnék arra, hogy összpanaszainkat egyszer megint idehozzam.
A háború ötödik évébe léptünk, egyikünk sem tudja azt, mit hoz a holnap. Fogadhatatlan tény, hogy ezen a földön ezer éve egymás mellett éltünk, A történelem folyamán voltak jó, és boldog korezakok, de voltak katasztrófák is, melyek legyaránt sújtották az ország lakosságát tekintet nélkül ara, milyen nemzetiséghez tartozott. Aki nyitott szemmel jár, az tudja, hogy ma Európa hány országában élik a különböző nemzetek a legnagyobb katasztrófák korszakát. Akik ma itt együtt vagyunk ebben a Képviselőházban egyikünk sem tudja azt, hogy a sors könyvében mi áll és mi vár számunkra. Egyet ellenben pozitíve tudok. Mi, akik ebben a Képviselőházban vagyunk kivétel nélkül keresztények vagyunk és azt hiszem, hogy a nagytöbbség komolyan istenfélő. Kérem tehát önöket, és elsősorban a kormány erne hivatott tagjait, inauguráljanalk itt egy olyan politikai légkört, mely megelégedetté fogja tenni az ország öszlakosságát. Ha ezt a kormány meg tudja valósítani, mérhetetlen nagy szolgálatot tesz nemcsak hazájának, hanem a jelenleg nagyon is veszélyeztetett általános európai civilizációnak. Felfogásom, és azt hiszem, hogy itt mindenki egyetért velem, a következőkben: a magánéletben, de a politikai vonalvezetésben olyan életet éljünk, és olyan magatartás tanúsítsunk, hogy méltóak legyünk arra, hogy az Isten országunkat és a benne élő nemzeteket a háború borzalmaitól és szenvedéseitől megkimélje