Jestlie nejvyí správní soud rozhodnutím ze dne 21. května 1929 uznal, e československý jazyk má svou převaující platnost i v úřadování samosprávy, musí býti rovně postaráno o to, aby do slueb těchto obcí byli přijímáni přísluníci národa československého.
Ptáme se proto pana předsedy vlády:
1. Je tento neudritelný stav panu předsedovi vlády znám?
2. Budou učiněna opatření, aby německé obce byly povinny zaměstnávati české zaměstnance v poměru odpovídajícím výi českého obyvatelstva?
V Praze 15. prosince 1937.
Dr Matouek, Kvasnička,
dr Rehák, Záborec, Trnobranský, Vetterová-Bečvářová, Bergman, Ing. Havlín, dr Buday, Hancko, dr Krčméry, Pázmán.
Překlad ad 623/5.
Interpelácia
senátora dra Szilassyho
celej vláde
o niektorých chorobných zjavoch pri vývoze jačmeňa a sladu a o ich náprave.
Republika exportovala v minulom hospodárskom roku 5082 vagonov jačmeňa a 8635 vagonov sladu, čo keď prerátame na jačmeň, odpovedá to 16.000 vagonom. Letoná úroda jačmeňa je asi o 12.000 vagonov väčia ne laňajia. Vzhžadom na to, e veža gazdov bolo by muselo v dôsledku sráok z cien jačmeňa plati väčie obnosy, ne kožko by sa im dostalo za jačmeň, títo gazdovia svoj jačmeň zkrmili. Sráky boly tohoto roku zruené, monopol zvýil ceny jačmeňa a tedy mono s istotou očakáva, e prebytok v dôsledku väčej nabídky gazdov bude čini viac ne 12.000 vagonov. Na tomto skutku len vežmi málo mení nádej, e v dôsledku očakávaného väčieho konzumu piva dojde i ku zlepeniu odbytu jačmeňa. Nepodarí-li sa prebytky jačmeňa, odhadované na 28.000 vagonov, zpeňai včas v cudzine, tu následkom nesnádzí s uskladňovaním jačmeňa a okolnosti, e snadno podlieha skaze, hrozí nebezpečie, e gazdovia sami budú muse kupova nazpä jačmeň, po prípade ako denaturované krmivo, ako k tomu dolo i po hospodárskom roku 1934/35. Tu museli gazdovia zaplatit zisky obilnej spoločnosti, mesačné príplatky i povozný pauál - a obdrali svoj vlastný jačmeň ztuchlý. Tak ztuchlý, e nemohli ním ani dobytok krmi. Týmto spôsobom boli gazdovia pokodení asi o 100,000.000 Kč. A teraz hrozí gazdom stejné nebezpečie.
Jačmeň je plodina sezónna, ktorej odbyt trvá od atvy do polovice januára. Jestlie sa pivný jačmeň neodpredá do polovice januára, neskorie u sa nepodarí ho odpreda. A preto kadý výrobný a vývozný tát snaí sa dosta svoj jačmeň čo najskôr na trh. Je tedy pochopitežné, e obilná spoločnos vydala vloni u v septembri vývozné povolenia na jačmeň. Tohoto rohu v dôsledku vežkých rozporov medzi záujmovými skupinami vývoznými boly vývozné kontingenty sladu stanovené a v prvej polovici novembra a vývozné kontingenty jačmeňa a v posleďných dňoch. Do tých čias bol vývoz sladu a jačmeňa naprosto preruený, dve tretiny času, vhodného pre vývoz, sú stratené a táty, ktoré kupujú sladovnický jačmeň v Československu, obstaraly značnú čas svojej potreby v tátoch iných. Výsledkom toho boja je nový pokles moností vývozu náho jačmeňa a tedy zasa je tu nebezpečie, e obilná spoločnos zasa si dá od gazdov zaplati svoje straty, ktoré následkom toho utrpí.
Je známé, e po hospodárskom roku 1934/35, kedy ceny jačmeňa v Amsterodamu pohybovaly sa medzi 85-95 Kč, mohlo Československo exportova jačmeň len tak, e vývozca obdral za vývoz kadého metrického centu jačmeňa dovozný list v cene 30 Kč a cenovú sžavu 30 Kč od obilnej spoločnosti, a pri vývoze sladu so zretežom na mnostvo, odpovedajúce cene jačmeňa, ete viac. Za takýchto obrovských výhod iiel vývoz hladko a vývozca len takto mohol prís k svojmu občianskemu obchodnému zisku. Napriek tomu, e vývozci platili za jačmeň i vtedy prinajmenom tožko, kožko dnes, boly monopolné ceny stanovené síce niie, ale boly to ceny minimálné, pri ktorých vývozca platil niekedy o veža viac, ne pri dnených, a niečo vyie stanovených cenách maximálnych. - Z úrody roku 1934/35 bolo vyvezené 5196 vagonov jačmeňa a 6997 vagonov sladu.
V druhom roku trvania obilnej spoločnosti klesly ceny jačmeňa na svetovom trhu ďalej, avak klesnutie nepresahovalo 10 Kč za 1 q. Výhoda vak poskytovaná vývozcom, nebola zvýená len o týchto 10 Kč, le o plných 34 Kč (cenová sžava poskytovaná obilnou spoločnosou, bola zvýená o 30 Kč na 64 Kč) a takto vývozca priiel k svojmu zisku nielen z r. 1935, ale mimo toho má ete zvlátny zisk 24 Kč. Preto dolo k úpornému boju o vývoz jačmeňa medzi záujemstvami, ktoré sa dosiaž vôbec nezapodievaly vývozom jačmeňa a za ktorými mono pozorova ruku mohútnych vládnych politických záujemstiev. Tieto skupiny sú odpovedné za to, e sme z republiky tohoto roku dosiaž ete vôbec neexportovali ani jačmeň ani slad, a e exportný obchod má tohoto roku na vývoze jačmeňa a sladu zvlátny zisk 24 Kč. V treom roku obilnej spoločnosti pohybovaly sa ceny penice v Amsterodame medzi 130-140 Kč. Bolo-li treba pri vývoze jačmeňa z r. 1934/35 poskytova vývoznú podporu 60 Kč, tu by v dôsledku zvýenia ceny o 45 Kč bola postačila podpora 15 Kč, aby dosaený bol zisk z r. 1934/35. Vývozci okrem dovozného listu v cene 30 Kč dostali od obilnej spoločnosti 40 Kč cenovej sžavy a tedy na 1 q získali 55 Kč. źahko mono vypočíta, e v treom roku obilnej spoločnosti činil tento extra-zisk 118 milionov Kč a tu pochopíme, prečo sa svádza kadého roku tak urputný boj o vývozné kontingenty.
Avak svetové ceny jačmeňa stúpaly ďalej a v Amsterodame platí sa za jačmeň dnes u 11 holandských zlatých, tedy asi 180 Kč. Táto cena je u asi o 90 Kč vyia ne cena z r. 1935 a vývozca by získal o 30 Kč viac i vtedy, keby nič nedostal z výhody 60 Kč poskytovanej obilnou spoločnosou v r. 1935. Avak skúsenosti z minulých dvoch rokov ukazujú na to, e vývozci i napriek zmeneným cenovým pomerom poívajú i naďalej výhody od obilnej spoločnosti. Majú zdarma dovozné listy a majú od obilnej spoločnosti i cenovú sžavu, ktorá vraj tohoto roku činí 17 Kč z 1 q. A takto vývozca získava tohoto roku extra-zárobok 77 Kč nad občiansky zisk, docielený v r. 1934 a 1935.
Je pochopotežné, e o to, aby kadý získal čo najviac z čistého extra-zárobku 150,000.000 Kč, docieleného len z vývozu 20.000 vagónov jačmeňa, bol zahájený boj na ostrie noa, za ktorým sa uplatňujú najmocnejie politické vplyvy a táto okolnost vystupňovala boj do krajnosti. Boj musel byt vežmi ostrý najmä preto, lebo hateriace sa strany nemohly strati nič. Vyjde-li toti vývoz jačmeňa úplne nazmar, tu na to doplatí iba gazda, nehžadiac na to, e takéto obchodné metody môu i nabudúce ohrozi vývoz jačmeňa z republiky. A potom i tát utrpí kodu, kede sa zastaví príliv užachtilých valút.
Na spôsoby týchto svárov vrhá ostré svetlo ich výsledok. Dohoda sa podarila najprv u sladu, kede tu záujemstvá strany agrárnej nemohly súai, avak ete väčmi preto, lebo táto skupina bola najústupnejia, keďe za ňou stojí len vežmi slabý vplyv politických strán. Napriek tomu, e vývoz jačmeňa chceli zo 16.000 vagónov zvýit na 28.000 vagónov a napriek tomu, e zvyovat vývoz sladu je záujem celotátny, uspokojila sa táto skupina s kontingentom 7040 vagónov oproti 8635 vagónom v roku minulom. Snáď na základe zásady: mení obrat, väčí zisk?!
O to vánivejie bol boj s vývozcami jačmeňa. A tento boj skončil tak, e skupina, ktorá pred niekožko rokmi vybavila celý vývoz jačmeňa, a ktorá i laňajieho roku mala v rukách 73% celého vývozu, obdrala tohoto roku iba 55%ný kontingent. Ako výsledok "dobre dobojovaného boja" môe Centrokooperatíva zaknihovat čáku na vežký zisk.
Na základe toho, čo sme uviedli, táeme sa vlády:
1. Či vie o práve vylíčených pletichách, ktoré ohroujú vývoz jačmeňa z Československa?
2. Či hodlá zavies vyetrovanie, aby sa zistilo, kto nesie odpovednos za to, e vývoz jačmeňa a sladu nemohol byt do dneka zahájený?
3. Čo zamýža vláda učini, aby kody, ktoré vzídu obilnej spoločnosti v dôsledku týchto pletích, neboly v iadnej forme prenesené na zemedelcov?
4. Či je vláda ochotná zakročit, aby obilná spoiočnos ihneď zruila extra-výhody, ktoré poskytovala dosiaž vývozu jačineňa a ktoré sa staly zbytočnými následkom nového utvárania sa cien na svetovom trhu?
5. Aké opatrenia zamýža vláda učinit, aby výhody zo dvoch rokov, ktoré idú na účet tátnej pokladnice, boly tejto pokladnici nahradené?
V Prahe dňa 23. novembra 1937.
Dr Szilassy,
Füssy, Hokky, Turchányi, dr Pajor, Maixner, Garlik, Stellvag, dr Brass, Ing. Weller, Bartl, Frank.
623/5 (původní znění).
Interpelláció
az összkormányhoz
az árpa és maláta kivitelénél mutatkozó egyes beteges tünetek és azok orvoslása tárgyában.
Beadják dr. Szilassy Béla szenátor.
A köztársaság a mult gazdasági évben 5082 vagon árpát és 8635 vagon malátát exportált, ami árpára átszámítva 16 ezer vagonnak felel meg. Az idei árpatermés mintegy 12 ezer vagonnal több a tavalyinál. Figyelemmel arra, hogy az árpaárakból eszközölt levonások következtében igen sok gazda nagyobb összeget lett volna kénytelen fizetni takarmányért, mint amennyit az árpáért kapott volna, tehát árpáját takarmánynak használta fel. Ezidén a levonás megszünt a a monopolium az árpa árát emelte s igy nagyon várható, hogy a gazdák nagyobb felajánlása következtében a fölösleg nem 12 ezer vagon, hanem sokhal több lesz. Ezen a tényen csak nagyon keveset változtat az a remény, hogy a várt nagyobb sörfogyasztás folytán az árpa értékesitése is jobb lesz. Ha a 28 ezer vagonra becsült várható árpafölösleget nem sikerül idejében külföldön értékesiteni, ugy - az árpa nehéz raktározhatósága s romlékonysága következtében az a veszély áll fenn, hogy az árpát majd a jövöben a gazdáknak maguknak kell majd visszavenniök esetleg denaturált állapotban takarmánynak, miként az 1934/35 gazdasági év után is megtörtént. A gazdák akkor kénytelenek voltak megfizetni a monopoliumtársaság nyereségét, a havi pótdijakat s a fuvarátalányt s visszakapták - sáját árpájukat dohosan. Annyira dohosan, hogy legtöbb esetben nem is lehetett azt az állatnak adni. A gazdák ilyen módon körülbelül 100 millió károsodás érte. Most teljesen hasonló veszély fenyegeti gazdáinkat.
Az árpa idénytermény, melynek értékesítési idénye aratástól jánuár közepéig tart. Ha a sörárpát január közepéig nem adják el, ugy késöbb már nem sikerül eladnia. Ezért minden termelö s exportálo állam igyekszik az árpával mielöbb piacra jutni. Érthetö tehát, hogy a gabonatársaság tavaly már szeptemberben kiadta az export árpa kiviteli engedélyeit. Ezidén az exporton érdekelt csoportok nagy torzsalkodása folytán a malátakiviteli kontingenseket csak november elsö felében, az árpakiviteli mennyiségeket csak a legutóbbi napokban állapították meg. Eddig az ideig az árpa és malátakivitel teljesen szünetelt s a kivitel rendelkezéséreállo idönekkét harmad része kárbaveszett s a csehszlovákiai sörárpát vásárló külállamok szükségletük jelentös részét másutt szerezték be. E harc eredménye árpakiviteli lehetöségeink ujabb csökkenése s igy ismét elöállott a veszély, hogy a gabonatársaság ilyen módon elszenvedett vesztességeit megint a gazdákkal fogják megfizettetni.
Ismeretes, hogy az 1934/35. gazdasági év után, amikor az árpa ára Amsterodamban 85-95 Kč körül mozgott, Csehszlovákia csak ugy tudott ärpát exportálni, hogy az exportör minden mázsa árpa kivitelénél 30 Kč értékü behozatali lapot s a gabonatársaságtól 30 Kč árengedményt kapott, malátánál az árpaértéknek megfelelö mennyiség számitásbavételével még többet. Ily hatalmas kedvezményekkel a kivitel simán ment s az exportör ily módon tudta csak megkapni a polgári kereskedelmi hasznát. Annak ellenére, hogy az exportörök az árpáért akkor is legalább annyit fizettek, mint ma, a monopolium árai ugyan alacsonyabban voltak megállapítva, de minimálisak voltak, amelynél az exportör néha sokkal többet fizetett, mig a mai vadamivel magasabban megállapított árak maximális árak. - Az 1934/35 évi termésböl 5196 vagon árpát s 6997 vagon malátát exportáltak.
A gabonatársaság második évében az árpa világpiaci ára tovább esett, de a csökkenés métermázsánkint nem haladta meg a 10 Kč-t. Az exportöröknek nyujtott kedvezmény azonban nem ezzel a 10 Kč-val le tt magasabb, hanem teljes 34 Kč-val (a gabonatársaság nyujtotta árengedményt 30 Kč-val 64 Kč-ra emelték) s igy az exportör nemcsak a 1935. évi hasznát kereste meg, hanem azon felül 24 Kč külön nyeresége is van. Ezért indult ádáz harc az árpakivitelért oly érdekeltségek között, amelyek árpakivitellel eddig egyáitalán nem foglalkoztak, s amely csoportok mögött hatalmas kormánypárti politikai érdekeltségek keze észlelhetö. Ezek a csoportok felelösek azért, hogy a köztársaságból eddig ezidén árpát és malátát egyáltalán nem sikerült exportálni és hogy az exportkereskedelem az árpa és malátakivitelen ezidén métermázsánkint külön 24 Kč nyereségre tesz szert A gabonatársaság harmadik évében az árpa ára Amsterodamban 130-140 Kč körül ingadozott. Ha az 1934/35 évi árpa kivitelénél 60 Kč kiviteli támogatásra volt szükség, ugy a 45 Kč áremelkedés következtében az 1934/35 évi haszon elérése érdekében 15 Kč támogatás elegendö lett volna. Az eriportörök a 30 Kč értékü behozatali jegyen felül 40 Kč árengedményt kaptak a gabonatársaságtól, tehát métermázsánkint 55 Kč extranyereségre tettek szert. Könnyen kiszámítható, hogy a gabonatársaság harmadik évében ez az extranyereség 118 millió koronát tett ki és ezt tudva megértjük, hogy miért folyik ádáz harc minden évben a kiviteli kontingensekért.
De az árpa világpiaci ára tovább emelkedett s Amsterodamban ma az árnáért már 11 holland forintot, körülbelül 180 Kč-t fizetnek. Ez az ár mintegy 90 Kč-val nagyobb az 1935-évi árnál s az exportör akkor is 30 Kč-val nagyobb haszonra tenne szert, ha az 1935-ben a gabonatársaságtól kapott 60 Kč értékü kedvezményböl semmit se kapna. De már az elmuit két év tapasztalatai is mutatják, hogy a változott árviszonyok ellenére az exportörök a gabonatáreaságtól tovább is megkapják a kedvezményeket. Megkapják a behozatali jegy kedvezményét és megkapják a gabonatársaság árengedményét is, amely ezidén állítolag I7 Kč-t tesz ki métermázsánkint. Igy az exportör ezidén az 1934/35-ben elért polgári hasznon felül ezidén mázsánkint 77 Kč extranyerségre tesz szert.
Érthetó, hogy ennek a - csak 20 ezer vagon árpa kivitelénél elérhetö 150 millió Kč tiszta extrahaszon minél nagyobb része megszerzéséért késhegyre menö harc indult meg, mely mögött a legersöebb politikai befolyások érvényesültek s ez a körülmény a harcot a végsökig fokozta. A harc éles lehetett annál is inkább, mert a tülekedö feleket vesztesség rem érhette. Ha ugyanis az árpaexport teljesen elmarad, ugy ennek árát a gazda fizeti aneg akkor is, ha az ilyen üzleti módszerek a köztársaság árpakivitelét a jövöre is veszélyeztetik. És az állam viseli a kárt, mely a nemesvaluták elmaradásából származik.
A tülekedés mószereire élénk fényt vet annak eredménye. A megegyezés elöször a malátaiparral sikerült. Egyrészt azért, mert azzal az agnárpárti érdekeltségek versenyezni nem tudnak, de inég inkább azért, mert ez a csoport, amely mögött legkevésbé áll politikai párti érdekeltség, a legengedékemyebb is volt. Annak ellenére, hogy az árpakivitelt 16 ezerröl 28 ezer vagonra szeretnék emelni s annak ellenére, hogy a malátakivitel fokozása egész állami érdek, ez a, csoport megelégedett a tavalyi 8635 vagon kiviteli kontingens helyett 7040 vagon kontingensrel. A kisebb forgalom, nagyobb haszon elve alapján?!
Annál hevesebb volt a harc az árpaexportörökkel. Es e harc azzal végzödött, hogy az a csoport, amely néhány és elött az egész árpaexportot bonyolitotta le s amely még tavaly is a kivitel 73 százalékát intézte, ezidéri már csak 55 százaléknyi kontingenst kapott. A "jól megvivott" harc eredményeként a Centrokooperativa nagy haszon reményét könyvelheti el.
Az elöadottak alapján kérdezzük az összkormányt:
1. Van-e tudomása az éppen vázolt üzelmekröl, melyek a csehszlovákiai árpakivitelt veszélyeztetik?
2. Hajlandó-e vizsgálatot indítani annak megállapítására, hogy ki felelös azért, hogy az árpa és malátakivitel a mai napig nem indulhatott meg?
3. Mit szándékszik tenni a kormány, hogy az ilyen üzelmek következtében a gabonatársaságra háruló károkat ne hárítsák át a földmüvesekre semmiféle alakban?
4. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy az árpaexportnak eddig nyujtott, de a világpiaci árak alakulása következtében fölöslegessé váló extrakedvezményekét a gabonatársaság azonnal szüntesse be?
5. Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány annak érdekében, hogy az állampénztárz terhelö két évi kedvezmények az áhampénztérba téríttessenek vissza?
Prága, 1937. november 23.
Dr. Szilassy,
Füssy, Hokhy, Turchányi, Dr Pajor, Maixner, Garlik, Stellwag, Dr Brass, Ing. Weller, Bartl, Frank.