Úterý 8. června 1937
Tisztelt Ház! A kassai műegyetem felállítását
célzó javaslatot örömmel üdvözöljük.
Azon egyszerű oknál fogva üdvözöljük,
mert minden iskola felépítésének örülünk.
Az iskolából sohasem elég, abból még
sohasem származott baj, hogy iskolákat építettek.
A kassai műegyetem nemcsak a szlovák nemzet, de a
magyar kisebbség ügye is. Módot ad arra, hogy
Keletszlovenszkó ifjusága a maga körzetében
végezhesse tanulmányait és segít Kassa
városán is, mert tagadhatatlanul jelent a kulturális
értékeken túl, gazdaságifellendülést
is.
A javaslat mellett annál is inkább szavazunk örömmel,
mert hisszük, hogy a cseh és szlovák nemzet
ugyanúgy fog cselekedni, ha a tisztelt Ház asztalára
kerülnek a magyar kisebbség kulturális javaslatai.
Mert tagadhatatlanul vannak ilyenek és sorát kell
ejteni, hogy azok meg is valósuljanak.
Mindenekelőtt áll a magyar egyetemi tanszék
betöltésének kérdése és
a lektorok ügye. Egy egész gárdája a
kiváló tanerőknek, a felkészült
ifjuságnak várja, hogy a kormány hozzákezdjen
az aktivista magyarokkal való megállapodás
gyakorlati megvalósításához. Nem kevésbé
fontos a magyar gimnáziumok, középiskolák
és a még hiányzó magyar népiskolák
kérdése is.
Mindezek a követelések és az állampolgársági
kérdés rendezésére vonatkozó
javaslataink ott vannak a kormányelnök úrnál
és arra kérem, siettesse azokat, hogy segítsünk
a magyarságon és mielőbb kiüssük
a magyar ellenzéki pártok agitációjának
legcsunyább eszközét: a türelmetlenséggel
párosult demagógiát. Ez a demagógia
csak addig él, amíg tettekkel is bizonyítjuk
együttmunkálkodásunk gyümölcsét:
a magyar kisebbségi sors végleges rendezését.
És minél közelebb vagyunk a megvalósuláshoz,
annál türelmetlenebb, annál féltékenyebb
és elviselhetetlenebb ez a pártdemagógia.
Ebből a szempontból itélendő meg mindaz,
amit az Egyesült magyar ellenzéki pártok vezérszónokai
e törvényjavaslat tárgyalásánál
elmondottak és aminek konkluziójaként ezt
a törvényjavaslatot sem szavazzák meg. Jaross
képviselőtársam, aki pontosan ügyel
a menetrendre, mondja (čte): "A Jókai
Egyesület Komáromban, Komárom egyik terén
egy szobrot akar felállítani. A Jókai
Egyesület vezetői becsületes lojalitással
felkeresték a miniszterelnök urat, hogy a szobor alapkőletétel-ünnepségén
vegyen részt. Tudomásom szerint a miniszterelnök
úr elfogadta a meghívást és résztvesz
a Jókai szobor alapkőletételét jelentő
ünnepségen. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel
kapcsolatban felhívjam a miniszterelnök úr
figyelmét a következőkre: Azok az urak és
azok a körök, akik a miniszterelnök úrnak
ezt az utazását előkészítik,
azok egészen más szempontok belekalkulálásával
csinálták meg programmjukat. Hoda miniszterelnök
úr Hodovo telepen keresztül fog Komáromba
érkezni. Először Hodovon fogja átvenni
Hodovo díszpolgári oklevelét. Ünnepélyesen
hangsúlyozom, hogy Komáromba nem Hodovon,
hanem Nemesócsán keresztül vezet az út."
De viszont Jaross kolléga így utazik a kassai
müegyetem törvényjavaslatán át
Komáromba. Azt is tudni kell azonban, hogy mas az, amit
Jaross és más az, amit Esterházy
mond el beszédében. Régtől fogva van
úgy, hogy az urak egyik keze kézfogásra,
a másik ökölre szorul.
Esterházy a miniszterelnök úr komáromi
utazását már máskép jellemzi
és azt mondja (čte): "Amikor Szlovenszkót
elemi károk sujtják, amikor az egész Csallóköz
víz alatt áll, amikor a Garam és Ipoly vidékét
elverte a jég, akkor nem jutott eszébe Hoda
miniszterelnök úrnak elmenni és megnézni,
hogy mi van a vidéken. Most már állítólag
toborozzák a csallóközi csendőrök
és jegyzők az iskolás gyermekeket, szedik
a pipacsokat és el fognak menni - felsőbb utasításra
- a miniszterelnök úr elé hódolni. Hoda
miniszterelnök úr a magyarság felé különféle
szirénhangokat hallat és amikor a magyar hivatalos
fórumok részéről meg van a tárgyalási
hajlandóság abban az esetben, ha egyenjoguságát
elismerik és a kisebbségekre vonatkozó kötelezettségek
teljesítésére garanciát nyujtanak,
a csehszlovák kormány fél attól, hogy
Magyarország úgy tárgyaljon, mint egyenlő
tárgyaló fél."
Az utóbbi hetekben mind gyakrabban hangzik fel a budapesti
parlamentben és a magyar felelős politikusok részéről
ennek a két követelésnek felvázolása
mint egyetlen akadálya annak, hogy Magyarország
és Csehszlovákia megértve egymást,
egy, a mainál jobb és megértőbb politikát
folytasson. Én azt hiszem, hogy a tisztelt Ház véleményével
egyezik, amikor megállapítom, hogy ami a katonai
egyenjoguság és a magyar egyenj oguság követelését
illeti, már aligha titok a Csehszlovák köztársaságban
élő, gondolkozni tudó minden polgár
előtt, hogy ilyen egyenjogusági kérelme Magyarországnak
többé nem lehet.
Magyarország már régtől fogva teljesen
fel van szerelve. Magyarországon épúgy folyik
a sorozás, mint folyt a háboru előtt és
az olasz és német barátság kellő
módon gondoskodik arról, hogy Magyarország
kellő módon felszereltessék és hogy
kellő módon meg legyenek a katonai előkészületek.
Amikor tehát katonai egyenjoguságról van
szó, az éppen csehszlovák szempontból
nem jelenthet semmi különös gondot.
A másik feltétel, amit a magyar miniszterelnök
két nap előtti beszédében ujból
megismételt, az, hogy a kisebbségek védelme
is előfeltétele egy csehszlovák-magyar közeledésnek
és megállapodásnak. Ez a feltétel
csehszlovák szempontból ugyancsak nem okozhat gondot,
mert maga Bethlen István gróf, volt magyar miniszterelnök,
is állítja legutóbbi nyilatkozatában,
hogy a kisebbségi sérelmeket illetően a magyar
kormánynak Csehszlovákiával szemben van a
legkevesebb panaszolni valója.
Ilyen körülmények között igazán
furcsa, de a mi számunkra teljesen érthető,
ha a magyar kormány és a hozzá közelálló
politikusok állandóan Csehszlovákiát
támadják és dacára annak, hogy Csehszlovákiával
szemben van a legkevesebb kifogásolni való, mégis
mindig Csehszlovákia áll a magyar támadások
és kifogások pergőtüzében. Ehhez
segít Esterházy grófnak az a megállapítása,
amikor azt mondja, hogy (čte): "a magyar nemzeti
kisebbség ebben az országban 20 év után
sokkal rosszabb helyzetben van, mint volt az államalakulás
után."
Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a magyar
ellenzéki pártok urainak és a mai magyar
hivatalos politikának, amelyik az olasz és német
barátság és politikának tengelyéhez
van kötve, nem a kisebbségi sérelmek, hanem
a csehszlovák demokrácia az, ami fáj. A csehszlovák
népuralom, a csehszlovák választójog
és azok a szociálpolitikai berendezkedések,
amelyek idegenek annak az ideológiának, amit ma
Róma-Berlin tengelyen Magyarország hivatalos politikája
is jelent. Amíg tehát Esterházy gróf
úr így kommentálja a kassai műegyetemmel
kapcsolatos törvényjavaslatot, Jaross szerint
Komáromba az út nem Hodovon át vezet.
Esterházy azonban úgy akar kisebbségi
politikát csinálni, hogy azt mondja (čte):
"Mindig erősebben és erősebben fogunk
ez ellen dolgozni itt bent és bizonyítani fogjuk
kint, hogy ebben az országban nincs demokrácia,
nincs egyenlőség a nemzeti kisebbségek felé."
Tehát még nagyobb kerülővel és
még nagyobb veszedelemmel akárcsak Henlein - fogják
bizonyítani "kint", hogy mi van a Csehszlovák
köztársaságban.
Ezekután igazán nem lesz érdektelen, ha néhány
pillanatra megnézzük, miért az a nagy izgalom
a m agyar ellenzéki pártok részéről
és miért ez az előre való diskreditálása
a komáromi Jókai szobor alapkőletételének
és miért az a nagy izgalom a tulsó oldalon,
hogy Hoda miniszterelnök úr megy el oda.
Jókai körül is az történt, ami az
ellenzéki pártoknál divattá vált
az utóbbi időben. Esterházy és
Jarossék szerint magyar csak az, akit és
amit Esterházyék tartanak magyarnak. És arra
lett volna jó a junius 20.-i komáromi Jókai
ünnepély is, hogy az Egyesült magyar pártok
egy éves jubileumukra kisajátítsák
maguknak Komáromot, annak környékét,
de még Jókait is. És miután olyan
"rossz" magyarok, mint Szijj Ferenc dr, Nagy Jenő
és az egész Jókai egyesület meghívta
a kormányelnököt Komáromba, kiderült,
hogy nem igazi magyar ünnep lesz ott 20.-án. Kiderült,
hogy a miniszterelnök úr agrár, nemzetiségére
pedig szlovák. Kiderült az is, hogy az Egyesült
magyar pártok megkérdezése nékül
hívták meg Komáromba Hodát,
ami szörnyü bűn és istentelen cselekedet.
Kiderült az is, hogy az a Nagy Jenő kormánybiztos,
akit éppen az egyesült párti urak demagógiája
és kicsinyes pártpolitikája segített
Csizmazia György helyére kormánybiztosnak,
agrár és ezért ugyancsak nem lehet jó
és tisztességes magyar ember.
Megnyugtathatom az urakat, hogy Komáromban nem az agrár
párt terrorjára fognak megjelenni a magyarság
ezrei, hanem azért, hogy így hódoljanak a
nagy magyar mesemondó nagy géniuszának és
hogy hitet tegyenek ama érett és politikus meggyőződésük
mellett, hogy szívesen látják a csehszlovák
köztársaság kormányfejének hódolatát
a magyar szellemóriás lábainál.
Engedjék meg, hogy megkérdezzem az urakat, a magyar
ellenzéki pártok urait, akik annyi energiával
támadják a miniszterelnök úr ezen útját:
mi baj származik abból, ha a magyar aktivisták
kérésére úgy határozott a miniszterelnök
úr, hogy elmegy Komáromba? Hát nem kellene
valamennyiöknek örülni, hogy magyar beszéd
hangzik el, hogy alkalom adódik arra, hogy nyilatkozzék
a kormányelnök azokról a kérdésekről,
amelyek valamennyiünket érdekelnek. Örülniök
kellene, ha így gondolkoznának, ha szívükön
viselnék az itteni magyarság sorsát; de mert
ellenkezőek a céljaik, és mert Prágába
Genfen keresztül, Budapest érintésével
akarnak eljutni, nem értik, hogy miként vezethet
az út a magyarság szivéhez Komáromon
keresztül.
De meg fogják érteni és meg fogják
érteni a ma még félrevezetett tömegek
abban a pillanatban, amidőn a kormány hozzá
kezd a magyar aktivistákkal kötött megállapodásának
végrehajtásához. Én hiszek benne,
hogy mindez már nem késik soká és
alkalma lesz a cseh és szlovák nemzetnek is, hogy
hitet tegyen fenkölt gondolkozása mellett, ha arra
kerül a sor, hogy megsegítsék Bene-Hoda-Dérer
kisebbségpolitikai elgondolásait.
Addig pedig csak jöjjön a miniszterelnök úr
Komáromba, ott őszinte magyar szívek hite
és szeretete várja. (Potlesk.)