Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1934.

III. volební období.

10. zasedání.

Tisk 1298.

Beadják: Dr. Korláth Endre szenátor és társai.

Mondja ki a nemzetgyülés szenátusa:

A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyülése ezt a törvényt hozta:

Az 1928/184. sz. törvénnyel módositot 1924/221. sz. törvény 158. §-a szerinti rokkant - és aggkori biztositási dijak fizetése 1935 december 31.-ig szünetel.

A biztositásra kötelezett személyek ezen időben hat hónaponkint 5.- Kč fenntartási dijat fizetnek, mely előre fízetendő.

A jelen törvény 1934 julius 1.-én lép hatályba s azt a népjóleti miniszter hajtja végre a többi érdekelt miniszterrel.

Javaslatom indoklására legyen szabad beetegbiztositó pénztárak szövetsége felidéznem Motal Ferencnek, a csehországi ügyelő bizottsági tagjának a Venkovban 1933 február 3.- án megjelent cikkét, amely a kővetkező tartalmu:

>Az aggkori és rokkantbiztositási dijak, ahogyan azokat ma kivetik és beszedik, az egész termelésre elviselhetetlen terhet rónak. <

>A Központi Szociális Biztositó az 1931 december 31-iki állapot szerint felállitott nyereség-veszteség számla szerint 1931-ben 588 millió 463 ezer koronát vett be, ezzel szemben a rokkont és aggkori nyugdijakra 59 millió 29 ezer koronát, a gyógygondozásra 30 millió 894 ezer koronát, igazgatásí költségekre 50 millió 309 ezer 826 koronát, összesen tehát 140 millió, 229 ezer 941 koronát adott ki. A végleges vagyonszaporodás 1931-ben a kamatok beszámitásával 604 millió 98 ezer 24 korona. Ezeken a számokon nagyon gondolkodóba kell esni.<

>1931-ben a termelés már erősen érezhető válsággal küzdött. A termelés az egész vonalon paszivvá lett, de a Központi Szociális biztositó 604 millióval szaporitja vagyonát, amely az 1931 év végére 3 milliárd, 603 millió, 872 ezer 637 koronára szököt fel.<

A hivatalos nyereség-veszteség számlából megállapitható, hogy az aggkori és rokkant-biztositás dijai már 1931-ben legalább egy harmaddal csökkenthetők voltak. A gazdaságí élet nagy kárára ez nem történt meg. 1932-ben a válság soha nem tapasztalt méreteket öftött, a biztositási dijakat egy harmaddal kellett volna leszállitani.<

>Indokolás: Az 1932-es kalkuláció alapjául szolgálhatott volna az 1931 év. a foglalkoztatottság várt csökkenésének beszámitásával, 1931 év végén a tényleges kiadások 172 millió 765 ezer 199 koronát tettek ki s ugyanakkor a vagyon összege 3 milliárd, 603 millió 872 ezer 637 korona volt.<

>E vagyonnak csak 5 százalékos várt kamatja - bár tényleg átlag 5.7 százalékot jövedelmez --180 millió 193 ezer 631 koronát képvisel. Az egyharmaddal csökkentett aggkori és rokkantbiztositási dijakból a Központ 130 milliós bevétellel számolhatott, vagyis a biztositási Központ 1931 évi összes bevétele 310 millió 193 ezer 631 koronát tett volna ki.<

>Ezzel szemben az 1932-ben várt kiadásokat kerek 200 millióval lehetett volna felvenni az 1931 évi 185 millió 613 ezer 468 koronával szemben s igy a mérlegszámla a a lecsökkent biztositási dijakkal is még mindig 110 millió aktivát hozhatott.<

>Az 1932 év mérlegét még nem ismerjük, de biztos, hogy a Központi Szociális Biztositó tőkéje tullépí a 4 milliárdot. És ez kérem oly idöben történík, amikor a termés teljes csőd előtt áll s ez a lezüllö termelés annyit köteles áldozni, hogy a Központi Szociális Biztositó évi fél milliárdot félre tehessen. Ezt a termelés egyszerüen nem birja el.<

>Ha például 1932-ben a már inditványozott csökkentétt dijakat szedték volna, ezzel az ipar s a mezögazdaság helyzetén 400 millióval könnyitettek volna. Ez a szám feltétlenül jótékony hatással volna a válság enyhitésére. Az a tény, hogy a szociális biztositási dijak magasak, a foglalkoztatottság csökkenésének egyik oka, vagyis a szociális biztositássi dijak közvetlenül emelik a munkanélküliséget.<

>A Központi Szociális Biztositónak ma olyan vagyona van, hogy 1933-ban, tehát

a gazdaságilag legkrizisesebb időben, aggkori és rokkantbiztositási dijat egyáltalán nem kellene szednie. A tőke kamatai teljesen elegendők a Központ kiadásainak fedezésére. 1933-ban egészen bátran be lehetne vezetni az ugynevezett igény fenntartási dijak fizetését, mely dij a törvény szerint alkalmazottanként évi 10 korona. Milyen megkönnyebbités volna ez

a közgazdaságnak, ha az üzemekben 400 millió korona maradhatna.<

A jelen állapot demoralizál. Miért kell a mai generációnak, amely oly keservesen küzd a létért, magas kamatokra kölcsönt felvennie, hogy megfizethesse a jogosulatlanul magas aggkori biztositási dijakat, amikor a Központi Szociális Biztositó a kamatokból is fedezheti kiadásait.<

>A szociális vivmányok csak akkor segitik elő a köz javát, ha a terheket a produktiv rétegek elviselni képesek. Ha a terhek a határt tullépik, ugy szerencsétlen séget jelentenek.

A Központi Szociális Biztositó termérszete szerint a legkevésbé hivatott arra, hogy nyerészkedő vállalattá fajuljon a termelés katasztrófája idején, amikor a munkaadók a fizetésre képtelenek lévén, a beteg biztositóknak sulyos milliókkal tartoznak (1931 december 31.-én a mérleg szerint 190 millió 240 ezer 464 koronával tartoznak). Avagy épen ebben jut talán kifejezésre bizonyors rétegeknek az állami szocializmusra irányuló kivánsága? Az talán nem! Sürgósen ki kell jutnunk a válságból, ezt a termelés terheinek csökkentésével érhetjük el.<

Ma már a Központi Szociális Biztositó 1933 évi zárszámadása is ismeretes. A tökegyüjtés ma sem állott meg a Központi Szociális Biztositóban, akkor, amikor minden gazdasági és pénzügyi vállalkozás pang, sőt tőnkremegy. A szociális biztasitás gyökeres reformja ma égetően szükséges a teljes gazdasági csőd megelőzése érdekében. Addig is, amig a szociális biztositás gyökeres reformja törvénybe iktatható, gyorsan tehermentesiteni kell a magánvállalkozást a fentebb javasolt módon, ami annál is inkább megvalóistható és megvalósitandó, mert a szociális biztositási szakértők (Schönbaum professzor előadása) is csak azt hozzák fel javaslatunk ellen, hogy >a tökeképződés megakadna<, ellenben nem is emlitik, hogy a dijak fizetésének 18-24 havi szünetelése a Központi Szociális Biztositó pénzügyi gazdálkodásában zavart kelthetne.

Már most hangsulyozzuk, hogy a javaslatunk alkotmányos tárgyalása folyamán határozati javaslatokkal fogjuk sürgetni, hogy a szociális biztositás nagy reformját a kormány

a következő elvek figyelembevételével készitses:

1.) A legtágabb teret kell engedni az önálló mezőgazdasági betegbiztesitó pénztárak szervezkedésének, amely pénztárak a mezőgazdaság speciális igényeinek figyelembevételével alakulnak; emellett az alakulást a kormány nem engedélyezi, hanem bejelentés alapján tudomásul veszi, feltéve, hogy az érdekeltek ilytárgyu bejelentése a törvény követelményeinek megfelel.

2.) Az 1.) pont alatt mondottak vonatkoznak az ipartársulatok és grémiumok mellett ujonnan alakuló betegbiztositó pénztárakra is Ilyennemü uj betegbiztositók szervezését időbelileg

a törvény ne korlátozza;

3.) a hozandó törvényben ki kell mondania, hogy a betegbiztositási dijak végső összegéből legfeljebb 15 százalék forditható adminisztrativ költségekre s 85 százalék az orvosok dijazására, gyógyszerre gyógykezelésre és táppénzekre.

4.) Szabályozandó az uj törvényben a betegbiztositó pénztárak alkalmazottainak iskolai végzetisége.

5.) Végül a kormány haladéktalanul gondoskodjék a szociális biztositási intézményekben

a választások kiirásáról; lehetetlen, hogy sok milliárdot kitevő közvagyont szakvégzettség nélküli politikai protekcióval kinevezett egyének kezeljenek.

A javasolt törvény végrehajtása az állampénztárt nem terheli meg s igy pénzügyi indokolása fölösleges.

Alaki szempontból inditványozzuk, hogy e javaslafot a kezdeményező bizottság, majd a népjóléti bizottság 14 napos hafáridővel tárgyalja.

Prága, 1934. május 30.

Dr. Korláth, Füssy, Kreibich, Eichhorn, Dr. Hilgenreiner, Stolberg, Dr. Feierfeil, Böhr, Tichi, Dr. Szilassy, Keresztury.

Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1934.

III. volební období.

10. zasedání.

Tisk 1298.

Podpísaní navrhujú:

Slávny senát ráč sa usniesť:

Národné shromaždenie republiky Československej usnieslo sa na tomto zákone:

Platenie príspevkov invalidného a starobného poistenia podľa § 158 zákona čís. 221/1924, zmeneného zákonom čís. 184/1928, odpočíva do 31. decembra 1935.

Osoby podliehajúce poisteniu sú povinné po túto dobu platit udržovaciu taxu 5 Kč na 6 mesiacov, ktorá sa vyberá vopred.

Tento zákon nabýva platnosti dňa 1. júla 1934 a prevede ho minister sociálnej pečlivosti spolu s ostatnými zúčastnenými ministry.

K odôvodneniu svojho návrhu dovoľujem si citovať článok Františka Motala, člena dozorčej rady sväzu nemocenských pokladníc v Čechách, uverejnený vo >Venkove< dňa 3. februára 1933, ktorý znie takto:

>Starobné a invalidné poistovacie príspevky, ako sa dnes vyrubujú a vyberajú, znamenajú nesnesiteľné bremeno pre celú výrobu.

Podľa účtu ziskov a strát, sostaveného ústredným sociálnym poistením dľa stavu ku dňu 31. decembra 1931 vybrala táto poistovňa v r. 1931 588,463.000 Kč, naproti tomu vyplatila na invalidné a starobné renty 59,029.000 Kč, na liečebné 30,894.000 Kč, na náklady administrativné 50,309.826 Kč, úhrnom tedy 140,229.941 Kč. Konečný prírastok imania v r. 1931 pri započítání úrokov činil 604,098.024 Kč. Nad týmito číslicami musíme sa veľmi zamysleť.

Výroba v r. 1931 zápasila už s krízou veľmi citeľnou. Výroba stala sa na celej čiare pasívnou, avšak ústredné sociálné poistenie rozmnožuje svoje imanie o 604 miliony, tak že toto imanie koncom r. 1931 vzrástlo na 3.603,872.637 Kč.

Z úradného účtu zisku a strát možno zistiť, že príspevky starobného a invalidného poistenia mohly byť už v r. 1931 najmennej o jednu tretinu snížené. Nestalo sa ták k veľkej škode hospodárskeho života. V r. 1932 nadobudla kríza rozmerov nikdy neslýchaných; poisťovacie príspevky maly byť o jednu tretinu snížené.

Dôvody: Podkladom kalkulácie na rok 1932 mohol byť rok 1931 so zarátaním očakávaného poklesu zamestnanosti: výdavky skutočné koncom roku 1931 činily 172,765.199 Kč, a v stejnej dobe činilo celé imanie 3.603,872.637 Kč.

5%-né predvídané úroky z tohoto kapitálu - ač vo skutočnosti vynáša priemerne 5,7%, - reprezentujú sumu 180 milionov 193.631 Kč. Zo starobných a invalidných poisťovacích príspevkov, snížených o jednu tretinu, mohla poisťovňa počítať s príjmom 130 miliónov Kč, a totiž cely ročný príjem ústrednej poistovne v r. 1931 bol by činil 310,193.631 Kč.

Naproti tomu výdavky predvídané v r. 1932 bolo by bývalo možno zaradit okrúhle 200 milionami oproti výdavkom 185 milionov 613.468 Kč v r. 1931, a tak účet rozvahový mohol i pri snížených poisťovacích príspevkoch vykazovať ešte vždy 110 milionov Kč aktív.

Rozvahu z r. 1932 ešte neznáme, ale je isté, že kapitál ústredného sociálneho poistenia bude prevyšovať 4 miliardy. A prosím, deje sa to v dobe, kde výroba ocíta sa pred naprostým úpadkom a kde táto schátralá výroba musí obetovať tak mnoho, aby ústredné sociálné poistenie mohlo v jednom roku uložiť pol míliardy. Toto výroba proste nesnese.

Keby sa na pr. v r. 1932 boly vybieraly navrhované snížené príspevky, tým by priemyslu a zemedelstvu bolo uľavené 400 milionami Kč. Táto cifra bola by zaiste blahodárne pôsobila na zmiernenie krízy. Fakt, že sociálne poisťovacie príspevky sú príliš vysoké, je tiež príčinou, poklesu zamestnanosti a tedy sociálne poistovacie príspevky priamo zvyšujú nezamestnanost.

Ústredné sociálné poistenie má dnes také imanie, že v r. 1933, a tedy v dobe hospodársky najkritickejšej, vôbec nemusela starobné a invalidné poisťovacie príspevky vybierat. Úroky

z kapitálov úplne postačujú ku hradeniu výdavkov ústredia. V r. 1933 mohlo sa docela bezpečne zaviesť platenie taxí na udržovanie nárokov, ktorá taxa podľa zákona činí za zamestnanca ročných 10 Kč. Aké uľahčenie by znamenalo pre národné hospodárstvo, keby podnikom bolo zostalo 400,000.000 Kč.

Dnešný stav demoralizuje. Prečo má dnešná generácia, ktorá tak úžasne zápasí o existenciu, brať na vysoké úroky pôžičky, aby mohla platiť neoprávnene vysoké poistovacie príspevky, keďže ústredné sociálné poistenie môže svoje výdavky hradiť už zo svojích úrokov.

Sociálne vymoženosti prispievajú všeobecnému dobru len vtedy, jestliže produktívne vrstvy sú v stave snášať bremená. Prekročia-li tieto bremená svoje medze, tu znamenajú neštastie. Ústredné sociálné poistenie už v dôsledku svojej povahy je najmenej povolané k tomu, aby sa zvrhlo vo výdelečný podnik v dobe katastrofy produkcie, kde zamestnávatelia, súc neschopní platiť, dlhujú nemocenským poistovniam ťažké miliony (podľa rozvahy ku dňu 31. decembra 1931 činily tieto dlhy 190,240.464 Kč). Alebo snád práve tu sa vyjadruje žeľanie určitých vrstiev, smerujúce ku štátnemu socializmu? Snáď predsa len nie! Naliehavo musíme najsť východisko z kríze a to docielime snížením bremien výroby.<

Dnes už je známy i záverečný účet ústredného sociálného poistenia z r. 1933. Hromadenie kapitálu ani dnes sa ešte nezastavilo v ústrednom sociálnom poistení, dnes, kde všetky hospodárske a finačné podniky stagnujú, ba upadávajú. Radikálna reforma sociálneho poistenia je dnes palčivo potrebná, aby sa predišlo úplnému hospodárskemu bankrotu. Dotial, kým bude možno radikálnu reformu sociálneho poistenia previest zákonom, treba čo najrýchlejšie odbremeniť súkromné podnikanie spôsobom vyššie vylíčeným, čo môže a musí byť uskutočnené tým skór, keďže odborníci sociálneho poistenia (prednáška profesora Schönbauma) vytýkajú nášmu návrhu len to, že vraj >tvorenie kapitálu by bolo zastavené<, naproti tomu však nezmieňujú sa o tom, že by zastavenie platenia poistovacích príspevkov na 18-24 mesiace priviedlo zmätok do finančného hospodárenia ústredného sociálneho poistenia.

Už dnes zdôrazňujeme, že pri ústavnom pojednávaní nášho návrhu budeme rezolúciami urgovať, aby vláda previedla veľkú reformu sociálneho poistenia so zretelom na tieto zásady.

1.) Treba uvoľniť čo najširšie pole pre organizovanie samostatných zemedelských nemocenských pokladníc, ktoré sa majú zriaďovať so zretelom na špeciálne nároky zemedelstva; pritom toto zriadenie vláda nepovoluje, lež na základe ohlášky vezme na vedomie, predpokládajúc, že takáto ohláška interesentov vyhovuje požiadavkom zákona.

2.) Zásady uvedené v bode 1. vzťahujú sa tiež na nemocenské pokladnice nové, ktoré sa zriaďujú pri živnostenských spoločenstvách a gremiách. Zriaďovanie takýchto nových nemocenských pokladníc nesmie byť zákonom časovo obmedzované.

3.) V zákone, ktorý má byť vynesený, treba vysloviť, že najvýššie 15 % konečného obnosu nemocenakých poisťovacích príspevkov možno vynaložiť na výdavky administratívné a ostatných 85 % na odmeňovanie lekárov, na lieky, liečenie a stravné.

4.) V novom zákone treba upravit tiež školské vzdelanie zamestnancov nemocenských pokladníc.

5.) Vláda má sa konečne bez odkladu postarať, aby boly vypísané volby do inštitucií sociálneho poistenia; je nemožné, aby politickou protekciou menovaní jednotlivci bez odborného vzdelania spravovali verejné statky mnohomiliardové.

Prevedenie navrhovaného zákona nezaťažuje finančne štátnu pokladňu a preto odôvodnenie fínančné je zbytočné.

S hľadiska formálneho navrhujeme, aby tento návrh pojednávaný bol vo výbore inciatívnom a potom vo výbore sociálnom s lehotou 14 dennou.

V Prahe, dňa 30. mája 1934.

Dr. Korláth,
Füssy, Kreibich, Eichhorn, dr. Hilgereiner, Stolberg, dr. Feierfeil, Böhr, Tichi,
dr. Szilassy, Keresztury.