Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1931.

III. volební období.

4. zasedání.

Tisk 403.

1. sen. dr Korlátha a druhov celej vláde o zmizení Ladisľava Szántho, žurnalistu v Mukačeve, podľa methody únosu Kutěpova

2. sen. dr Korlátha a druhov celej vláde v záujme ochrany nemovitostí mesta Ťačeva a jeho obyvatelstva i komposesorátu na rumunskom území

3. sen. Pánka a spol. na vládu republiky Československé ve věci zkracování výpovědních lhůt soukromým zaměstnancům

4. sen. dr. Bačinského, Šelmece, Curkanoviče a spol. na pana ministra školství a nár. osvěty ve věcí zakoupených knih s protistátním obsahem školními úřady na Podkarpatské Rusi a zařadění těchto knih do knihoven škol mateřských, učitelských a žákovských na školách obecných a měšťanských a obchodní akademii

5. sen. Köhlera a soudr. na veškerou vládu stran přijímání ženských pracovních sil u čsl. tabákové režie

Ladislav Szánthó, žurnalista v Mukačeve, zmizol z Mukačeva zo svojeho bytu dňa 16. februára 1931 odpoludnia.

Po dôkladnom vyzvedaní podarilo sa mi zistiť, že Ladislav Szánthó bol zašantročený po obapolnej dohode úradov československých a rumunských.

Predohra prípadu bola táto:

Kalvária muža bez vlasti.

Ladislav Szánthó, 32 rokov starý, ženatý, jeho otec bol posledne hlavným slúžnym v Moldave. Jeho otec zomrel v r. 1905 a on sám so svojou vlastnou matkou zdržoval sa v území dnešného Československa 28 rokov; z toho 20 rokov v Košiciach, 8 rokov v Mukačeve. Svoje gymnaziálné a právnické akademické študiá absolvoval v Košiciach. Od r. 1920 do r. 1923 pôsobil v centrálnej kancelárii zemskej kresťansko-sociálnej strany v Košiciach, od r. 1923 je tajomníkom strany v obvode mukačevskom a je zároveň redaktorom zastaveného úradného listu strany. Od r. 1926 je členom mestskej rady a zastupitelského sboru mesta Mukačeva za strany maďarské, a od tých čias vystavený je stálym šikánam. Ač mesto Košice uznalo jeho domovskú príslušnosť košickú vydaním úradného dokladu ešte v r. 1925, odoprely mu štátné úrady československé štátne občianstvo československé. Vo februári 1929 obdržal od policajného riaditeľtva užhorodského výzvu, aby si dal vystaviť maďarský cestovný pas, lebo ináče že bude vyhostený. Szánthó neučinil tak, lebo uh. kráľ. maďarské vyslanectvo v Prahe odoprelo Szánthómu uznať maďarské štátné občianstvo, o čom vydalo mu úrádné upovedomenie. Szánthó predložil toto upovedomenie príslušným úradom československým, prez to však dňa 29. júna 1930 obdržal právoplatný výmer vyhosťovací. Proti tomuto vyhosťovaciemu výmeru podal Szánthó sťažnosť k najvyššiemu správnemu súdu, ktorá dosiaľ, ešte vyriešená nebola.

Kopaná s človekom v júni.

Dňa 13. júla 1930 dostavil sa do bytu Szánthó istý československý policajný inspektor, a potom bol Szánthó brachiálnou mocou dopravený na maďarské hranice. Päť dní pokúšali sa ozbrojenou mocou a vyhrážkou smrti presadiť ho na druhú stranu na róznych úsekoch hranice, kde už nieto úradnej frekvencie, tak medzi iným pri pohraničných obciach Saloka, Kosínovo, Loňa, Eseň, Szánthó však vzdoroval, a konečne museli ho dopraviť zpäť do Mukačeva. Tu ho policia tri týždne internovala v meste, potom na niekoľko intervencií poslanca Karla Hokkyho bola internácia uvolnená. Szánthó i potom plnil svoje funkcie vo strane riadne, zdálo sa, že československé úrady viac už ho nebudú vyrušovať, a to tým väčšmi, kedže k vyhosteniu vôbec žiadneho zákonitého dôvodu nebolo, leda že by boli vzali za dôvod okolnosť, že Szánthó zaútočil na podkarpatoruských legionárov v jednom novinárskom článku a že súd nariadil v tlačovom spore dokazovanie a že toto dokazovanie bolo by pre jednotlivé podkarpatoruské vcličiny o veľa pohodlnejšie bez prítomnosti Szánthóva.

Cestujúci úradného auta PR 4.

Dňa 16. februára 1931 o 5. hod. odp., práve keď sa Szánthó s istým svojím priateľom prechádzal po hlavnej ulici v Mukačeve, bez akéhokoľvek úvodu požiadal ho mukačevský inspektor detektivov Gergely, aby sa s ním odobral na policiu. Tu ho ihneď zatkli, aniž proti nemu uviedli čo len podozrenie z nejakého trestného činu alebo aniž proti nemu zaviedli zákonité trestné pokračovanie. Szánthó ztrávil celú noc na policajnej strážnici. Nedovolili mu, aby si mohol vziať niečo na cestu. Svoju manželku mohol videť len na 5 minút a to i vtedy len za policajného dozoru mohol s ňou hovoriť.

Zavčas ráno v útorok dojelo z Užhorodu do Mukačeva uzavreté a záclonami zastreté auto zemského prezidia značky PR 4. Detektivní inšpektori Gergely a Kozák posadili Szánthóva do auta a odjeli, odoprúc akékoľvek vysvetlenie o smere cesty. Za cesty nedovolili mu vystúpiť alebo odsunúť záclonu okna auta a bez prestávky dopravili ho do Halmi na rumunské územie a tam dopravili ho priamo na policajné veliteľstvo železničnej stanice. Tak tajne dopravujú sa len odsúdenci na popravište.

Na policajnom veliteľstve rumunskej stanice Halmi vyzval istý vraj policajný kapitán Szánthóva, aby až do dalšieho jeho opatrenia predlieval v jedálni železničnej stanice vo spoločnosti istého detektivného inšpektora československého. O 1/2 11. hod. došiel na stanicu Halmi vlakom, ktorý prichádza z československej stanice Kiraľhaza, prednosta mukačevskej policie policajný rada dr Blecha, ktorý aniž riekol Szánthóvi čo len jedno slovo, odobral sa na rumunské policajné veliteľstvo. Po uplynutí asi 1/2 hodiny vyzvali československí policajní inšpektori Szánthóva, aby sa posadil zasa do auta, že Rumuni ho vraj nepríjmu, avšak musí sa dostaviť na obecnú sigurancu, kde bude napísaný protokol.

Szánthó je vyhodený na rumunskú silnicu.

Auto skutočne dopravilo Szánthóva a jeho dvoch sprievodcov do obce, kde pred istým domom, opatreným zovňajšou úradnou tabulkou zastavil jeden detektívny inšpektor československý auto a zdvorile poznamenal, že >tu vystúpime<. Ochotne otvoril dvere auta; prvý vystúpil Szánthó; v okamihu však, keď stál na stupátku auta, dostal z vnútrajška auta zo zadu od detektiva Kozáka tak ohromnú ranu, že z vozu v pravde vyletel a roztiahol sa na silnici. Auto v tom momente uháňalo ďalej. Sotva sa Szánthó postavil na nohy, už objavil sa pred ním istý jedotlivec v občianskych šatoch, ktorý ho vyzval, aby sa legitimoval, Szánthó prehlásil, že vraj mohol videť, čo sa s ním stalo, dokladov nemá a násilím bol sem dovlečený. Požiadal pána, ktorý sa medzitým predstavil ako rumunský detektivný inšpektor, aby ho odviedol na policiu. Detektiv na miesto toho zaviedol ho do hostinca, kde asi pol hodiny sedeli, a potom keď v Szánthóvi vzišlo podozrenie, dal si od maďarsky mluviaceho čiašnika vyniesť svoj kabát a pokusil sa o útek. Sotva však učinil pár krokov z hostinca, zastavil ho iný rumuský detektiv v občianskom obleku a doviedol nazpäť do hostinca, kde ho ten prvý detektiv so smiechom privítal.

Obed so šampaňským na účet postrkovanca.

Potom prišli do hostinca ešte iní dva rumuuskí detektivovia, všetci poobedvali a potom dali sa mocne do pitia. Asi o 1/2 3. hodiny dali vyplatiť od Szánthóva účet činiaci 2400 lei, na to odišli do iného hostinca, do ktorého po niekoľko minutách dostavil sa istý pán elegantného zovňajška, znalý perfektne jazyka maďarského, ktorého ostatní oslovovali generálnym inšpektorom. Po dlhej porade prehlásil generálny inšpektor Szánthóvi, že ho postaví pred vojenský súd, ale jestliže vraj podpíše prehlásenie, že dobrovoľne odijde do Maďarska, vtedy dopravia ho na hranice. Szánthó však zdráhal sa tak učiniť, na čo Rumuni znova sa radili, až potom dopravili ho rumunským štátnym autom do Szatmárnémeti. I tuná obídením všetkých úradov odobrali sa priamo do jedálne na nádraží, kde už objednali šampaňské, ktoré potom tiež musel zaplatiť Szánthó.

Štastlivú cestu a dobrú noc... ale peniaze a spisy zostanú tuná.

Za 1/2 hodiny posadili Szánthóva zasa do auta a zastavili pred krčmou v istej blízkej obci. Tu vyčkali, až sa úplne sotmelo, potom detektiv, menom Feldmann, odobral Szánthóvi hotové peniaze, listiny a tobolku, prial mu dobrú noc a šťastlivú cestu a sveril ho starosti istého pohraničného vojaka. Tento ozbrojený hraničiar doprevádzal Szánthóva po ceste asi 1/2 kilometra, potom vyhrožujúc mu smrťou, rozkázal mu, aby teraz už išiel vopred sám. Szánthó, zlomený brachiálnymi vyhrážkami orgánov dvoch štátov, dostal sa až ku hraničnej rampe a prihlasil sa u prednostu maďarskej pohraničnej policie. Na jeho žiadosť dopravili ho na veliteľstvo v obci Csenger.

Szánthó ešte i teraz zdržuje se v Maďarsku na základe práva asylu.

Tento postup - aspoň dotiaľ, kým Szánthóva jeho príbuzní nenašli, - silne nám pripomína historiu známeho únosu generála Kutěpova.

Zašantročenie žurnalistu Szánthóva s úradnou asistenciu padá na váhu tým väčšmi, lebo tento prípad v území Podkarpatskej Rusi nie je prvým takýmto prípadom. Za podobných okolností museli opustiť územie republiky v r. 1924 Imrich Sipos, duchovný náboženstva reformovaného v Čepe, i s celou rodinou a v r. 1929 Ľudvik Szabó, dekan v Mukačeve.

Na základe uvedených vecí tážeme sa celej vlády:

1. Či vie o zašantročení žurnalistu Ladislava Szánthóva pomocou úradnej asistencie?

2. Či je vláda ochotná stihať tento teroristický čin vykonaný v dohode dvoch štátov, úradným násilím a protiviaci sa >humanizmu< hlásanému vládnou propagandou po celom svete ako sťažajnú zásadu štátu?

3. Či je vláda ochotná bezodkladne korigovať jednanie protiviace sa duchu XX. storočia, a protiviace sa mierovým smluvám v ochrane menšín?

4. Či je vláda ochotná čo najnaliehavejšie reštaurovať právny poriadok a udeliť Ladislavoví Szánthóvi ku návratu salvus conductus, dokiaľ jeho vec nebude u správneho súdu právoplatne vyriešená?

5. Či je vláda v záujme ochrany porušeného právneho poriadku ochotná pohnat čo najprísnejšie k zodpovednosti úradnú osobu, ktorá k tomuto jednaniu dala k dišpozícii automobil zemského úradu Podkarpatskej Rusi, ktorá vydala rozkaz detektivným inšpektorom k tomuto brutálnemu jednaniu, ktorá sa o tomto brutálnom jednaní s pohraničnou strážou rumunskou, rešp. s rumunským generálnym inšpektorom dohodla, a či je ochotná ihneď proti ním učiniť stihacie opatrenia?

6. Či je vláda ochotná dožiadať rumunské úrady, aby ony vrátily peňažnú tobolku spolu s peniazmi a spisami, o ktoré bol Ladislav Szánthó olúpený?

V Prahe, dňa 21. februára 1931.

Dr Korláth,

Fiissy, Richter, dr Grosschmid, Tichi, dr Szilassy, Böhm, Köhler, Tesehner, Wenzel,

dr Jesser.

Szánthó László munkácsi u jságiró 1931. februar 16.-án délután lakóhelyéről, Munkácsról eltünt. Alapos utánjárással sikerült megállapítanom, hogy Szántó Lászlót s csehszlovák és román hatóságok kölcsönös meállapodás utáu tüntették el.

Az eset előzményei a következők.

A Hontalan Kalváriája.

Szánthó László 32 éves, nős, édesapja Szepsiben volt utoljára főszolgabiró. Atyja 1905-ben elhalálozott, ő 28 év óta édesanyjával a mai Csehszlovákia területén tartózkodott; ebből 20 évet Kassán, 8 évet Munkácson. Gimnáziumi és jogakadémiai tanulmányait is Kaasán végezte. 1920.-tól 1923.-ig az Országos Keresztényszocialista párt kassai központi irodájában müködött 1923: óta pedig a párt munkácsi körzeti titkára s a párt szünetelő hivatalos lapjának a szerkesztője: 1926. óta a magyar pártok részéről Munkács város tanácsának és képviseletének tagja s azóta állandóan zaklatásoknak van kitéve. Jóllehet Kassa városa még 1925.-ben kassai illetőségét hivatalos okmány kiadásával elismerte, a csehszlovák állami hatóságok tőle a csehszlovák állampolgárságot megtagadták. 1929. év februárjában az ungvári reridőrigazgatóságtól felszólitást kapott, hogy magyar utelevelet váltson, ellenkező esetben kiutasítják. Szánthó ezt nem tehette meg, mert a prágai magyar kir, követség megtagadta Szánthó magyar állampolgárságának elismerését s erről neki hivatalos értesítést adott ki. Szánthó ezt az értesítésí az illetékes csehszlovák hatóságoknak bemutatta, eunek ellenére 1930 junius 29.-én jogerős kiutasítási végzést kapott. Szánthó a kiutasítási határozat ellen panaszt adott be a közigazgatási birósághoz, emly eddig nincs elintézve.

Labdázás egy emberrel juniusban.

1930. julius 13.-án megjelent Szánthó lakásán egy csehszlovák rendőrfelügyelő, majd a rendőrség Szánthót karhatalommal a magyar határra szállította. Öt napon át a határ különböző pontjain, ahol hivatalos forgalom nincs, többek között Szalóka, Mezőkaszony, Lónya, Eszeny határmenti községeknél fegyveresen s halálos fenyegetéssel megkisérelték áttételét, Szánthó azonbarn ellenállott, végül is kénytelenek voltak Munkácsra visszaszállítani. Itt a rendőrség három hétig a városban internálta, majd Hokky Károly képviselő többszöri intervenciójára az internálást, feloldották. Szánthó pártfunkcióit ezután is rendesen ellátta, ugy látszott, hogy a csehszlovák hatóságok többé nem háborgatják, anuál is inkább, mert a kiutasításra nem is volt semmi törvényes ok, ha nem vették oknak azt a körülményt, hogy Szánthó a ruszinszkói legionáriusókat egy ujságcikkben megtámadta és a sajtóperben a biróság elrendelte a bizonyítást s ennek a bizonyításnak a lefolytatása Szánthó nélkül sokkal kényelmesebb egyes ruszinszkói hatalmasságoknak.

A PR 4 hivatalos auto utasa.

Miudén továbhi előzmény nélkül 1931. február 16.-án délután öt órakor, amidőn. Szánthó egy barátjával a munkácsi főuccán sétált, Gergely munkácsi detektivfelügyelő felkérte, hogy rnenjen be vele a rendőrségre. Itt azonnal letartóztatták, anélkül hogy ellene valámilyen büncselekménynek még csak a gyanuját is felhozták volna, avagy hogy ellene a törvényszerü bünvádi eljárást folyamatba tették volna. Szánthó az egész éjszakát a rendőrségi őrszobán töltötte. Nem. engedték meg, hogy az utra bármit is magával vigyen, feleségét is csak öt percre láthatta, akkor is csak felügyelet mellett beszélhetett vele.

Kedden hajnalban érkezett Ungvárról Munkúcsra az országos elnökség P. R. 4 jelzésű csukott, lefüggönyzött autója. Szánthót Gergely és Kozák detektivfelügyelők beültették az autóba s minden felvilágosítást az utirányt illetőleg megtagadva elindultak. Utközben nem engedték meg, hogy bárhol is kiszállhasson, vagy hogy az auto ablakának függönyét félrehuzhassa s megállás nélkül szállították Halmiba, román területre s ott egyenesen a vasutállomás rendőrparancsnokságához. Ilyen titokzatossággal csak az elitélteket szokták szállítani a vesztőhelyre.

Halmiban a román állomás rendőrkirendeltségén egy állítólagos rendőrkapitány felszólította Szánthót, hogy további intézkedésig a vasuti étteremben tartózkodjék az egyik csehszlovák detektivfelügyelővel. Féltizenegy órakor a Királyháza csehszlovák állomásról befutó vonattal megérkezett Halmi állomásra a munkácsi rendőrség vezetője, Blecha dr. rendőrfőtanácsos, aki anélkül, hogy Szánthóval egy szót is váltott volna, bement a román rendőrparancsnokságra. Körülbelül félóra eltelte után a csehszlovák rendőrfelügyelők felszólították Szánthót, hogy üljön vissza az autóba, a románok nem fogják átvenni, de el kell menni a községbeli szigurancára, ahol egy jegyazőkönyvet fognak felvenni.

Szánthót kidobják a román országutra.

Az autó tényleg be is vitte Szánthót és két kisérőjét a faluba, ahol az egyik hivatalos külső táblával ellátott ház előtt az egyik csehszlovák detektivfelügyelő megállíttátta az autót és udvariasan megjegyezte, hogy >itt szállunk ki<. Készségesen kinyitotta az auto ajtaját; Szánthó lépett ki élsőnek; abban a pilanatban azonhan, amikor az autó felhágóján állott, hátulról, a kocsi belsejéből Kozák detektivtől oly hatalmas ütést kapott, hogy a kocsiból valóságyal kirepült s az országuton elterült. Az auto abban a pillanatban tovább robogott. Alig állott a lábára Szánthó, amidőn előtte termett egy civilruhás egyén, aki felszólitotta, hogy igazolja magát. Szánthó kijelentette, hogy láthata mi történt vele, igazolványai nincsenek erőszakkal hurcolták ide. Kérte az időközbén magát román detektivfelügyelőnek bemutatkozott ucat, hogy kisérje őt a rendőrségre. A detektivfelügyelő ehelyett egy vendéglőbe vezette, -ahol körülbelül félóráig ültek, majd mkór Szánthó gyanusnak találta a dolgot, a magyar nyelven beszélő pincérrel előre kivitette a kabátját és megszökni próbálkozott. Alig tett azonban a vendéklőtő1 pár lépést, egy másik polgári ruhás román detektiv állott elébe s visszavitte a vendéglőbe, ahol az előző detektiv nevetve fogadta.

Pezsgős ebéd a tolonc számlájára.

Ezután még két román detektiv jött a vendég, lőbe, valamennyien megebédeltek, majd erősen inni kezdtek. Körülbelül félhárom óra tájban a 2400 lejt kitevő számlát Szánthóval kifizettették. majd átmentek egy másik vendéglőbe, ahová pár pere mulva beállított egy elegáns külsejü, magyarul perfektül beszélő ur, akit a többiek vezérfelübyelőnek szólítottak. Hosszas tanácskozás után a vezérfelügyelő kijeleutette Szánthónak, hogy hadbiróság elé fogják állítani, azonban ha aláir egy nyilatkozatot, hogy önként akar. Magyarországra menni, akkor kiteszik a határra. Szánthó erre nem volt hajlandó, mire a románok u jabb tanácskozást tartottak, majd egy állami autóval átvitték Szatmárnémetibe: Itt is minden hatóság megkerülésével egyenesen a vasuti étterembe mentek, ahol már pezsgőt bontattak, amit azután szintén Szánthóval fizettettek ki.

Jó éjszakát... Jó utat...

De a pénz és irás itt marad.

Félóra mulva ismét autóba ültették Szánthót s csak egy közeli község korcsmája előt állottak meg vele. Itt megvárták, amig teljeaen besőtétedik, ekkor egy Feldmann nevü detektiv Szánthó kéazpénzét, irásait s tárcáját elszedte, majd jó éjaszakát s jó utat kivánva neki egy granicsár katona gondjaira bizta. A fegyveres granicsár körülbelül félkilométer távolságra kisérte Szánthót, majd halálos fenyegetéssel ráparancsolt, hogy most már menjen egyedül előre. Szánthó megtörten á két állam karhatalmi fenyegetései alatt határsorempóhoz érkezett s jelentkezett az ottani magyar határőrség vezető jénél. Kérésére a parancsnokságra. Csenger községbe szállították.

Szánthó jelenleg is Magyarorszáyon tartózko dik menedékjog alapján.

Ez az eljárás - mindaddig, amig Szánthót hozzátartozói megtalálták - erősen emlékeztetett Kutěpov generális ismert elrablásának történetére.

Szánthó yjságirónak hatósági, segédlettel való eltüntetése annál sulyosabban esik latba, miután ez Podkarpatszka Rusz területén nem az első, eset. Sipos Imre csepei református lelkész családostul 1924-ben, majd 1929-ben Szabó Lajos munkácsi esperesplébános hasonló körümények között kényszerült elhagyni a köztársaság területét.

Az előadottak alapján kérdem az összkormányt:

1. Van-e tudomása Szánthó László ujságirónak hatósági segédlettel való eltüntetéséről?

2. Hajlandó-c a kormány ezt az államközi megyegyezéssel, hatósági erőszakkal végrehajtott, a kormány propagandája által az állam alapelveként világszerte hirdetett >humanizmussal< ellenkező terror cselekedetet megtorolni?

3. Hajlandó-e a kormány a XX. század szellemével. a kisebbségek védelméről szóló békeszerződésekkel ellenkező eljárást haladéktalanul korrigálni?

4. Hajlandó-e a kormány a jogrendet a legsürgősebben helyreállítani, Szánthó László részére - amig ügye a közigazgatási biróságon jogerős elintézést nem nyert - visszatéréséhez a salvus conductust megadni?

5. Hajlandó-e a kormány a megsértett jogrend védelmében azt a hatósági személyt, aki ehhez az eljáráshoz a podkarpatszka ruszi országos elnökség automobilját rendelkezésre bocsátotta; aki a detektivfelügyelőknek a brutális eljárásra a parancsot kiadta, aki a román határőrökkel illettye a román rendőrvezérfelügyelővel erre a brutális eljárásra vonatkozólag megegyezett, a legszigorubban felelősségre vonni s az illetőkkel szemben a megtorló intézkedéseket azonnal lefolytatni?

6. Hajlandó-e a kormány a román hatóságokat megkeresni az iránt, hogy a Szánthó Lászlótól elrabolt pénztárcát a benne levő pénzzel és iratokkal szolgáltassák vissza?

Prága, 1931. február 21.

Dr Korláth,

Füssy, Richter, Dr Grosschmid, Tichi, Dr Szilassy, Böhm, Köhler, Teschner, Wenzel,

Dr Jesser.

Mierovou smluvou Sévres-skou boly prezatýmne upravené hranice československo-rumunské v dohode, že hranice definitivné ustanovia vlády obidvoch štátov. Hranice definitivné stanovily vlády obidvoch štátov t. zv. štatute o štátnych hraniciach tak, že pri Ťačeve naznačily ako hranicu rieku Tisu, ač vláda československá mala možnosť presadiť i to, aby v tomtu pásme štátnou hranicou bola hranica chotára ťačevského. Vláda však tak neučinila, ale svolila k tomu, aby na ľavom brehu Tisy ležiace pozemky, ktoré vlastní mesto Ťačevo, jeho obyvateľstvo a komposesorát, a to oráčiny, zahrady, ovocnice, lesy a pašienky vo výmere asi 6000 kat. jutár, dostaly sa pod imperium rumunské. Pritom vláda československá nezjednala nijakú zábezpeku, aby ubyvatelia ťačevskí mohli bez prekážky užívať a voľne mať v držbe svoje nemovitosti, ležiace na území rumunskom. Tu dopustila sa vláda ťažkého opomenutia, jehož vážné dôsledky sa už dostavujú.

Medzištátné dohody, uzavreté v rokoch neskorších o úprave pohraničného styku, umožnily síce ako tak ťačevskému obyvateľstvu obrábanie pôdy a odvážanie úrody, ač colné úrady rumunské robyly im stálé ťažkosti. Najhoršia rana zasiahla ich však až teraz, keď rumunské úrady prehlásily, že pozemky obyvateľstva ťačevského, ležiace na ľavom brehu Tisy, budú na základe rumunských zákonov o pozemkovej reforme vyvlastnené, keďže vraj vlastníci týchto pozemkov sú takými - československými - cudzími štátnymi občanmi, ktorí stále sa zdržujú v cudzine - v Československu.