1879/XIII. (původní znění).

Odpověď

ministra spravedlnosti

na interpelaci poslance dra Törköly-a a druhů

o obnovení autonomie advokátní komory

v zemi Slovenské a Podkarpatoruské

(tisk 1646/VIII).

Porady o osnově unifikovaného advokátního řádu, konané od r. 1931 v ministerstvu spravedlnosti za účasti Stálé delegace advokátních komor, značně pokročily, takže je naděje, že v brzké době bude osnova dána do meziministerského projednání. Touto osnovou bude také řešena otázka autonomie advokátních komor v zemích Slovenské a Podkarpatoruské.

Porady ukázaly, že řešení otázky, o niž jde, je možné jen v rámci celkové úpravy a že by nebylo vhodné do té doby měniti dosavadní stav. Pokud jde o vybírání peněžitých příspěvků od advokátů a jich používání a o správu fondů, bylo zjištěno, že advokátní komora v Turč. Sv. Martině převzala od bývalých advokátních komor na jmění vůbec:

Kč

od advokátní komory v Bán. Bystrici 1710. 13 v Košicích 165. 96

» » » v Prešově 20. 30

» » » » Bratislavě 167. 62

Jmění bývalého pensijního ústavu v Budapešti, utvořeného podle zák. čl. XL/1908, zůstalo v Budapešti.

Advokátům, kteří konali válečnou službu, bylo na členských příspěvcích odepsáno 227. 952 Kč 41 h. Od jiných byly vybrány dlužné členské příspěvky. Advokátní komora v Turč. Sv. Martině vybírá od svých členů jen členské příspěvky a nikoli příspěvky pensijní.

Z členských příspěvků uděluje advokátní komora v Turč. Sv. Martině podpory, které činily:

v roce 1921 3. 900. - Kč

1922 22. 800. - »

1923 7. 497. - »

1924 16. 200. - »

1925 19. 346. - »

1926 20. 000. - »

1927 38. 494. 72 »

1928 28. 899. 40 »

1929 30. 979. 60 »

1930 38. 652. 40 »

1931 32. 403. 50 »

V Praze dne 23. května 1932.

Ministr spravedlnosti: Dr. Meissner, v. r.

Překlad ad 1879/II.

Válasz

a pénzügyi minisztertől

Törköly dr. képviselő és társai interpellációjára

a saját használatra szánt bor adómentessége tárgyában (1693/IX. ny. -sz. ).

Az általános italadóról szóló 533/1919. tgy. -sz. törvény 8. § II. 3. pontja s a 679/1920. tgy. -sz. korm. -rendelet 14. §-a értelmében adót fizetni köteles az, aki saját fogyasztására italokat termel, amennyiben a termelés a végrehajtási rendeletben megállapított bizonyos mennyiséget meghaladja. A saját fogyasztásra szánt adómentes. termelés legnagyobb mennyisége naptári évenkint és háztartásonkint 200 litert tesz bornál, szőlő és gyümölcsmustnál, és 50 litert egyéb gyümölcsleveknél. A termelő tehát, ha az egész termelés a fenti mennyiséget meghaladja, a termelt italok összesített mennyisége után általános italadót köteles fizetni.

Egy bornagytermelönél megállapíttatott, hogy ez saját fogyasztására 121 liter bort használt fel anélkül, hogy e mennyiség után általános italadót fizetett volna. Ezen adómegrövidités miatt a termelő ellen panasz emeltetett a berehovoi kerületi biróságnál, amely a terhelt bűnösségét kimondotta s birságra itélte. Az elmarasztalt az itélet ellen felebbezéssel élt, amely felebbezésnek a kosiccei felső biróság 1931. április 13. -i To VII. -667/11/30. sz. Ítéletével elégett tett és az elmarasztaltat a vád alól felmentette, s e mellett a félnek 200 liter saját használatra szánt bor adómentes termelésére való igényét az ítélet indokolásában elismerte. A felső biróság emez igényt a végr. rend. 14. § nyomán indokolta, amelyből ki nem világlik, hogy különbség tétetik oly termelő között, aki a bort saját fogyasztására termeli, s oly termelő között, aki nagyobb terjedelemben, tehát a Kereskedelem számára is termel.

Megjegyzem ehhez, hogy az adókötelezettség kérdése szempontjából adott esetben egyedül az általános italadóról szóló törvény 8. § II. 3. pontja a döntő, amellyel a košicei felső biróság egyáltalában nem foglalkozott s így hozatott azután oly itélet, amely magának az általános italadótörvény rendelkezésének ellentmond.

Egyébként hasonló eset közigatási szempontból már a legfelsőbb közigazgatási biróság által is eldöntetett, amely biróság 1928. május 11. -i 14. 143/27 sz. döntvényében azon a jogi nézetét fejezte ki, hogy azon iparűző, aki borral kereskedik vagy azt kiméri, a saját termelésű borának általános italadómentességére még az estetben

sem tarthat igényt, ha a 679/1920. tgy. -sz. korm. rend. 14. §-ban megállapított mennyiségnél kisebb mennyiséget termelne. Ebből következik, hogy oly bornagytermelő, aki borral kereskedik, az 533/1919. tgy. -sz. törvény 8. § II. 3. pontjának rendelkezésére nem hivatkozhatik, s ha az ilyen termelő az italt saját használatára saját készleteiből igénybevenni akarja, általányengedélyezést kérhet.

Ha tehát a košicei felsőbiróság mint jövedéki büntetőbiróság konkrét esetben úgy határozott, hogy a fél az általános italadó megrövidítését el nem követte, ezáltal az adókötelezettség kérdése még el nem intéztetett, mert e kérdés felöl egyedül a pénzügyi hatóságok s az utolsó fórumon a legfelsőbb közigazgatási bíróság, amelynek jogi nézete szerint a hivatalok igazodni kötelesek, vannak hivatva dönteni. Mindazonáltal intézkedés történt aziránt, hogy az itélet ellen a jogegység megóvása érdekében a bűnt. perrendtartás 441. §-a értelmében jogorvoslat érvényesíttessék.

Az ügy vázolt állapotához képest nincs indokom arra, hogy a 200 literig menő saját használatra szánt bor adómentes termelésénél a pénzügyi hivatalok által ezideig követett eljárás módositása iránt intézkedjek.

Praha. 1932. június 11. -én.

A pénzügyi miniszter: Dr. Trapl s. k.

Překlad ad 1879/III.

Válasz

a pénzügyi minisztertől

Hokky képviseld és társai interpelláció jára

a volt postatakarékpénztárt betelek után

kirovott vagyondézsma és ennek kamatai

tárgyában (1628/XIX. ny. -sz. ).

A volt budapesti postatakarékpénztár betétjel azon követlések közé tartoznak, amelyeknek azon értékére nézve, amellyel azok a vagyondézsma kivetési alapjához voltak hozzászámítandók, a 309/20 tgy. -sz. törvény 15. § 5 bek, 1. mondatának világos intézkedései irányadók.

A jelzett jogszabály szerint azokat az 1922. 12. 31. -i árfolyam szerint kellet volna beszámítani. A mondott betétekre asö vagyondézsma valamelyes utólagos módosítására tehát törvényes indok nincsen. Ha megátapíttatik az, hogy valahol a 15. § 5 bekezdése tekintetbe nem vétetett, ott orvoslás fog eszközöltetni.

Hogy a hivatalok a betétek után kamatot, illetőleg kamatoskamatot szednének (az interpelláció késedelmi kamatról nem szól), az nyilván félreértésen alapul.

Praha, 1932. május 29. -én.

A pénzügyi miniszter: Dr. Trapl, s. k.

Překlad ad 1879/IV.

Válasz

a földmüvelésügyi minisztertől

Törköly dr. képviselő és társai interpellációjára

a tavaszi vetőmagakciónak pártpolitikai

szempontból eszközölt végrehajtása

tárgyában (1646/IX. ny. -sz. ).

A tavaszi vetőmagakció Szlovenszkón és Podkarpatszka Ruszban pontosan a földművelésügyi minisztérium, illetőleg az illetékes országos hivatalok által kiadott utasítások szerint hajtatott végre. Hogy a járási főnökök a vetőmagakció végrehajtása során részrehajlóan jártak volna el, arról tudomásom nincsen, s e tekintmen sem a földmüvelésügyi minisztériumhoz, sem egyéb hatóságokhoz panaszok be nem érkeztek. Az interpellációnak a feledini járást érintő állítása csupán általános jellegű, mert a szóban forgó személyek és községek neveit nem említi, úgy hogy lehetetlen volt az adatok helyességét ellenőrizni. Konstatálom azonban, hogy a vetőmagakció a feledini járásban is pontosan a kiadott utasítások szerint hajtatott végre. Nevezett járásnak juttatott vetőmag a járási főnök által pontosan, és pedig a kimutatott szükséghez képest, a járási inségbizottság javaslata alapján osztatott ki.

A tavaszi vetőmagakció mikénti végrehajtására vonatkozó utasítások a járási hivataloknak az akció megkezdése előtt adattak ki. Ezekben a hivatalok utasíttattak, hogy a vetőmag kiosztásánál kellő tekintettel legyenek a kárt szenvedett mezőgazdák gazdasági, szociális érdekeire és szükségleteire. Ez okból ujabb utasítások kiadását nem tartom szükségesnek.

Az interpelláció a járási főnökök részrehajló eljárásának konkrét eseteit fel nem hozza s ez okból ellenök fegyelmi eljárást indítani nem lehet.

Praha, 1932. június 8. -án.

A földművelésügyi miniszter: Bradáč s. k.

Překlad ad 1879 V.

Antwort

des Ministers des Innern

auf die Interpellation des Abgeordneten Höhnel und Genossen

über das brutale Vorgehen der Gendar-

merie gegen den Arbeitslosen Willibald

Siegmund aus Friedland

(Druck 1676/XIII).

Am 12. März 1932 rotteten sich gegen 16 Uhr in der Gemeinde Ringenhain ungefähr 300 Personen zusammen und zogen nach Friedland.

Vor der Stadt sind die Demonstranten durch Gendarmerie aufgehalten worden und da sie der Aufforderung zum Auseinandergehen nicht Folge leisteten, sind sie zurückgedrängt und zerstreut worden.

In der kritischen Zeitspanne ist zufällig der Arbeiter Willibald Siegmund unter die Demonstranten gelangt, welcher eben auf dem Wege nach Friedland war.

Dadurch ist er ungefähr 5 Minuten auf seinem Wege aufgehalten worden und in dem entstandenen Gedränge war es ganz gut möglich, dass er auch von der Schlagwaffe, bezw. von dem unteren Rande des Kolbens getroffen worden ist, nach vorgenommener späterer Legitimierung ist er jedoch unverzüglich nach Friedland durchgelassen worden, ohne dass er der Gendarmerie erklärt hätte, er eile um ärztliche Hilfe oder er hätte bei der Zerstreuung der Menge einen Schlag erhalten.

Siegmund gibt selbst an, dass er nach Entlassung durch die Gendarmeric zwei seiner Verwandten getroffen habe, welche er zuerst zu seiner Wohnung zurückbegleitet hat, worauf er erst zu dem Arzte gegangen ist, bei dem er tatsächlich um 17 Uhr 30 Min. gewesen ist, ihn jedoch nicht angetroffen und erst am dritten Tage, d. i. am 14. März 1932 Nachmittag berufen hat, als seine Lebensgefährtin Alma Piontek an diesem Tage abortierte. Die Behauptung der Interpellation, dass die Gendarmen die Geburt eines toten Kindes dadurch verschuldet haben, dass sie dem Siegmund den Weg zum Arzte unmöglich gemacht haben, ist daher eine absolut unwahre Beschuldigung, welche von Siegmund und seiner Lebensgefährtin selbst widerlegt worden ist.

Wenn Siegmund nach jenem Zusammenstosse der Gendarmerie mit der Menge als eine an der Demonstration nicht beteiligte Person tatsächlich von der Schlagwaffe oder dem Kolben getroffen worden ist, so ist dies im Stande der Notwehr nach § 26 der Assistenzvorschrift, also in einer der

geltenden Vorschrift nicht widersprechende Weise geschehen.

Ich habe daher auch keinen Grund für die in der Interpellation verlangten Massnahmen.

Da die Angelegenheit nicht in den Wirkungskreis des Ministeriums für nationale Verteidigung gehört, habe ich die Beantwortung dieser Interpellation allein übernommen.

Prag, am 6. Juni 1932.

Der Minister des Innern: Dr. Slávik, m. p.

Překlad ad 1879/VI.

Válasz

a belügyi minisztertől

Törköly dr. képviselő és társai interpellációjára

a Hodejovó-i községi képviselőtestület választása tárgyában (1693/X. ny. -sz. ).

A Hodejovó-i községi képviselőtestületi választás végső óráját a felügyelő hivatal, tekintettel a választók lajstromában bejegyzett 709 választóra és más ugyanazon vagy nagyobb számú választóval biró községekben megejtett választásoknál szerzett tapasztalatokra, ahol a 4 órai idő a szavazatok leadására teljesen elegendőnek bizonyult, - déli 12 órában állapította meg: Igy az ugyanazon politikai járásbeli Janošovce-ban 8-tól déli 12 óráig 762 szavazó közül 705, tehát 77-tel több mint Hodejovban adta le szavazatát. Hasonlóképen Rimavská Sec községben ugyanazon 4 órai időközben 925 bejegyzett választó közül 873 szavazott le.

Az interpelláció azon állítása, hogy a felügyelő hivatal kiküldöttje a választási helyiséget déli 12 óra előtt zárta be s hogy abba csak azokat engedte be, akik a választóhelyiség közelében tartózkodtak, míg a szavazóhelyiség körül tolongó választók tetemes részét kizárta, a valóságnak nem felel meg. A való az, hogy a szavazóbizottság elnöke déli 12 óra után még a szavazóhelyiség előtt tartózkodó több mint 50 választót engedett a szavazáshoz. Délutáni l óra előtt, amidőn a szavazás berekesztettett, az elnök a felügyelő hivatal kiküldöttjével újból meggyőződött arról. hogy a szavazóhelyiség előtt már nincsen senki, aki szavazatát leadni akarná.

Az interpelláló urak által sürgetett intézkedések megtételére s annál kevésbbé a választás

megsemmisítésére törvényes alap tehát nincsen, minthogy a képviseleti választást nem hivatalból, hanem csupán a választóknak törvényes határidőben benyújtott kifogásai alapján lehet hatálytalanítani.

Praha, 1932. június 7. -én.

A belügyi miniszter: Dr. Slávik, s. k.

Překlad ad 1879/IX.

Antwort

des Ministers des Innern

auf die Interpellation des Abgeordneten Dr. E. Schollich und Genossen,

betreffend den Namen der Stadt Český Těšín (Druck 1676/IX).

Der Name Český Těšín als ausschhesslicher amtlicher Name dieser Gemeinde ist auf Grund des Gesetzes vom 14. April 1920, S. d. G. u. V Nr. 266, und der Regierungsverordnung vom 25. August 1921, S. d. G. u. V. Nr. 324, mit dem Erlasse des Ministeriums des Innern vom 17. November 1924, Z. 75. 000, festgesetzt worden. Diese Verfügung hegt in den Grenzen der zitierten Normen.

Die in der Interpellation angeführten historischen Belege sind eineiseits unvollständig, andererseits zum Teile unrichtig. So ist z. B. in der einschlägigen - in dem Werke Biermanns angeführten Urkunde des těšíner Herzogs Kazimír vom 18. Februar 1327, in welcher der Herzog anerkennt, dass er sein Land als Lehen von dem böhmischen und polnischen Komge Johann (von Luxemburg) empfangen hat, die Form: »Thesschyn« und nicht »Tesschin« zu lesen. Allerdings kann auch von der Variante »Tesschin« nicht behauptet werden, dass sie den deutschen Namen der Stadt Těšín reproduziert.

Es handelt sich um eine in unseren mittelalterlichen Aufzeichnungen des XIII. -XV. Jahrhunderts ganz geläufige und regelmässige Erscheinung. In jener Zeit, in welcher es keine gleichbleibende čechische Rechtschreibung und auch keine solche deutsche und polnische gegeben hat, haben die verschiedenen Schreiber und gegebenenfalls auch ein und derselbe Schreibei

denselben Namen, bzw. dasselbe Wort verschieden geschrieben, sofern es sich allerdings nicht um lateinische Worte oder Namen gehandelt hat, deren Rechtschreibungsform im ganzen stereotyp und einheitlich sowie den Schreibern aller Volker von West- und Mitteleuropa geläufig war.

Bei čechischen oder polnischen Namen und Worten haben die Schreiber, wenn sich der čechische oder polnische Laut von dem lateinischen unterschieden hat, phonetisch den nächsten lateinischen Laut überhaupt angewendet. Da jedoch diese Schreibweise manchmal von der tatsächlichen Aussprache ziemlich entfernt war, wurden die čechischen oder polnischen, im Lateinischen nicht vorkommenden Laute später häufiger, aber nicht immer graphisch mit Hilfe sog. Verbindungen ausgedruckt, d. h. zum Zwecke der Wiedergabe eines Lautes, bezw. Tones in der Schrift sind zwei und auch drei Laute des lateinischen Alphabets verbunden worden.

Bei der Bildung der Verbindungen gab es ursprünglich keine Einheitlichkeit. So ist z. B. der Laut »š« in der Schrift durch die Verbindungen »ss«, »sch«, »sh«, »sz« und anderweitig ausgedruckt worden, ebenso der Laut »C« und andere. Trotzdem auch die deutschen Schreiber in deiselben Zeit die Verbindungsrechtsschreibung gebraucht haben (bezw. diese für die deutschen Namen und Worte verwendet wurden), kann in den Verbindungen der Aufzeichnungen des XIII. -XV Jahrhunderts nicht eine ausschliesslich deutsche Form erblickt werden, umsoweniger aber kann man einen in der Verbindungsrechtsehreibung geschriebenen Namen als deutschen Namen ausgeben. Die in der Verbindungsrechtschreibung aufgezeichneten graphischen Varianten des Namens Těšín erfassen graphisch die slavische, beziehungsweise čechische, bezw. polnische Form des Namens. Die graphischen Varianten »Tesschin«, »Tesshin«, »Tessin«, »Teschin», »Teschyn«, »Theschin«, »Tessyn« und »Tescin« reproduzieren in der Schrift nichts anderes als die slavische Gestaltung des Namens, welcher nach der heutigen čechischen Rechtschreibung in der Form: »Těšín« geschrieben wird.

Vom Standpunkte des Bedarfes der öffentlichen Verwaltung oder eines anderen öffentlichen Interesses (§ l, zit. Ges. ) namentlich im Hinblicke auf die nationalen Verhältnisse in der Stadt und im politischen Bezirke Český Těšín ergibt sich kein Grund zu einer Aenderung des obangefulirten Erlasses.

Prag, am 10. Juni 1932.

Der Minister des Innern: Dr. Slávik, m. p.

Překlad ad 1879/XI.

Válasz

a vasatügyi minisztertől

Hokky képviselő és társai interpellációjára

a Výlok-Králové n. Tispu közti vasúti

pályatestnek gyorsvonatjáratra alkalmas

vasúti sínekkel való ellátása tárgyában

(1628/V. ny. -sz. ).

Az állami vasutigazgatás az utóbbi években a Baťovo-Výlok-i vonalon 39 km hosszúságban a vasúti vágányok kicserelélését A-rendszerü 15 és 20 m hosszú sínek alkalmazásával már eszközölte, és még ez év folyamán a Výlok-Fančíkov-i szakasz, a jövő évben pedig a Fančíkov-Sevľuši szakasz úttestének javitásához szándékozik hozzálátni, amennyiben azt a pénzeszközök megengedik.

Az 1932. május 22. -töl érvényben levő menetrend szerint a vonatok gyorsasága Výlok és Královo n. Tisou állomások között sehogysem fokoztatott s a forgalom biztonsága ez útszakaszon hátrányt nem szenvedett.

Praha, 1932. június 9. -én.

A vasútügyi miniszter: Ing. Hůla, s. k.

Překlad ad 1879/XII.

Antwort

des Justizministers

auf die Interpellation des Abgeordneten J. Jelinek und Genossen

wegen Beschlagnahme des Artikels

»Beim Festessen und - ein paar Häuser

weiter« in der Prager Bohemia vom 21.

Jänner 1932 (Druck 1693/IV).

Die Beschlagnahme der in der Interpellation angeführten Stelle aus Nr. 18 der Zeitschrift «Deutsche Zeitung Bohemia« vom 21. Jänner 1932 ist von der Staatsanwaltschaft in Prag auf Antrag des Vertreters des Finanzministeriums während der Zeit der später aufgehobenen sog. Wirtschaftszensur verfügt worden. Diese Beschlagnahme ist vom Gerichte überprüft und bestätigt worden. Rechtsmittel sind nicht ergriffen worden.

Prag, am 19. Mai 1932.

Der Justizminister: Dr. Meissner, m. p.

Překlad ad 1879/XIII.

Válasz

az igazságügyi minisztertől

Törköly dr. képviselő és társai interpellációjára

a szlovenszkói és podkarpatszka-ruszi

ügyvédi kamara önkormányzatának

visszaállítása tárgyában

(1646/ VIII. ny. -sz. ).

Az igazságügyi minisztériumban az ügyvédi kamarák állandó delegációjának részvétele mellett az unifikált ügyvédi rendtartás szövegezéséről 1931. év óta folyó tanácskozások oly tetemesen előrehaladtak, hogy kilátás van arra, hogy a szöveg rövid időn belül miniszterközi tárgyalásba kerül. Eme tervezettel egyúttal a szlovenszkói és podkarpatszka-ruszi ügyvédi kamarák önkormányzata is nyer megoldást.

A tanácskozások során kitűnt, hogy a szóban forgó kérdés megoldása csak egyetemes rendezés keretében lehetséges s hogy az ideig a jelen állapotokon változtatni nem volna célszerű.

A pénzbeli járulékoknak az ügyvédektől való beszedése, azok hováfordítása és az alapok kezelése tekintetében megállapítást nyert az, hogy a Turč. Sv. Martin-i ügyvédi kamara a volt ügyvédi kamaráktól mindössze a következő vagyont vette át:

Kč

a Banska Bystrica-i ügyvédi kamarától 1710. 13, a Košice-i ügyvédi kamarától 165. 96,

a Prešov-i ügyvédi kamrától 20. 30,

a Bratislava-i ügyvédi kamarától 167. 62.

Az 1908: XL. t. -c. értelmében létesített volt budapesti nyugdijintézet vagyona Budapesten maradt.

A hadi szolgálatot teljesített ügyvédeknek 227. 952 Kč 41 f tagsági dij iratott le. A Turč. Sv. Martin-i ügyvédi kamara tagjaitól csupán tagsági dijakat szed, nyugdijjárulékot nem.

A tagsági dijakból a Turč. Sv. Martin-i ügyvédi kamara segélyeket nyújt, amelyek

az 1921. évben 3. 900 -Kč-t

" 1922. " 22. 800. - " " 1923. " 7. 497. - "

" 1924. " 16. 200-" " 1925. " 19. 346. " " 1926. " 20. 000- " " 1927. " 38. 494. 72 " " 1928. " 28. 899. 40 " " 1929. " 30. 979. 60 " " 1930. " 38. 652. 40 " " 1931. " 32. 403. 50 "

tettek ki.

Praha, 1932. május 23. -án.

Az igazságügyi miniszter: Dr. Meissner, s. k.