Sčítání osob bez vlasti, jež pan poslanec Dr. Gejza Szüllö na Slovensku a Podkarpatské Rusi o své újmě provedl, a při němž se přihlásilo takových osob pouze asi 6000, vyvrátila nejlépe přehnané, do světa pouštěné zprávy o počtu bezdomovců u nás, třeba že není ani prokázáno, že všechny osoby se přihlásivší jsou skutečně osobami bez státního občanství.

Je mi však velice líto, že této soukromé statistiky pana poslance Dr. Szüllö nebude moci býti použito za podklad legislativní akce, poněvadž ministerstvo vnitra může pracovati jen s daty úředně zjištěnými; k tomu cíli byla při sčítaní lidu zjišťována také státní příslušnost, po případě nedostatek její.

Mezi osobami, jež se při zmíněném již soukromém soupisu jako osoby bez státního občanství přihlásily, bude zajisté převážná většina maďarských státních občanů, jejichž státní občanství je buď sporné nebo maďarskou vládou neuznávané hlavně proto, že po dobu delší 10 roků se zdržují mimo území maďarského státu. Posléze zmíněné osoby mají po návratu do Maďarska zákonný nárok na udělení maďarského státního občanství a nemohou proto dobře býti počítány k osobám bez vlasti.

Tvrzení o nehumánním provádění tzv. lex Dérer spočívá patrně na nesprávné informaci, což je již z toho patrno, že zákon sám dává ministerstvu k vyřízení žádosti lhůtu dvou let a že z dosud došlých 10.124 žádostí bylo již příznivě vyřízeno 5980. Poněvadž 1869 žádostí se stalo bezpředmětnými, zbývá 2275 žádostí, z nichž bylo zamítnuto pouze 1296 žádostí proto, poněvadž žadatelům, z nichž mnozí nebyli ani státními občany bývalého Uherska, nepříslušel nárok na udělení státního občanství podle tohoto zákona. Velké části těchto žadatelů bylo však zatím uděleno dobrovolně státní občanství.

Pokud pak jde o stížnost na postup při dobrovolném udělování státního občanství na Slovensku a Podkarpatské Rusi, musím upozorniti na to, že státní občanství v těchto zemích se uděluje podle zákonného čl. L:1879, který, jak mi známo, platí dosud i v Maďarsku. Podle tohoto zákona, se mimo jiné vyžaduje od žadatele o státní občanství pobyt nejméně pětiletý v tuzemsku. Mezi oněmi 6000 osobami bez státního občanství bude zajisté značné procento těch, kdo tu ani 5 roků nebydlí, takže této podmínce nevyhovují. Ostatně není státní občanství samozřejmým důsledkem asylu, jejž často jen z humánních ohledů my tak ochotně poskytujeme.

Otázka státního občanství osob bez vlasti musí býti řešena především mezinárodně a je, jak jest pánům interpelantům známo, také předmětem mezinárodní úmluvy. Pokud otázku tu lze vyřešiti v rámci zdejšího zákonodárství, stane se tak v novém zákoně o státním občanství, na němž se pracuje. Při tom nebude však možno vzíti zřetel k legislativním návrhům v interpelaci zmíněným, poněvadž náměty tam obsažené mění ustanovení mírové smlouvy Trianonské o státním občanství.

K nějakému dalšímu opatření v zájmu věcného, spravedlivého a urychleného vyřizování věcí státního občanství a domovského práva u politických úřadů není důvodu, neboť opatření, jež jsem učinil při převzetí úřadu ministra vnitra, se zcela osvědčila.

Tvrzení, že úřady při vybavování žádostí dají se vésti důvody šovinistické politiky anebo jinými důvody nízkými, není ničím odůvodněno a odmítám je s veškerou rozhodností jakožto naprosto nemístné.

V Praze, dne 8. června 1931.

A hontalanok összeszámlálása, amelyet dr. Szüllö Géza képviselő úr a saját felelősségére Szlovenszkón és Podkarpatska Ruszban foganatosított, s amelynél csupán 6000 ilyen egyén jelentkezett, a nálunk létező hontalanok számáról szóló világgá kürtölt s túlhajtott híreket a legalkalmasabb módon cáfolta meg, jóllehet igazolva sincsen, hogy valamennyi jelentkező személy az állampolgárság hijján van-e.

Azonban dr. Szüllö képviselő úr ezen magánstatistikája legnagyobb sajnálatomra törvényhozási akció alapjául nem vehető, mert a belügyi minisztérium csupán hivatalosan megállapított adatokkal dolgozhat; e célból a népszámlálás alkalmával az állampolgárság, illetőleg annak hiánya is megállapíttatott.

Ama személyek között, akik a jelzett magánösszeivásnál mint állpolgárságot nélkülöző egyének jelentkeztek, bizonyára túlnyomó többségben magyar állampolgárok lesznek, akiknek állampolgársága vagy vitás, vagy pedig a magyar kormány által el nem ismertétié azért, mert 10 évet meghaladó időben a magyar állam területén kívül tartózkodnak. Az utóbb említett személyek a magyar állampolgárság magadására Magyarországra való visszatérésük után törvényes igénnyel bírnak, s ez okból a hontalanok közé helyesen nem számíthatók.

Az ú. n. lex Dérer embertelen végrehajtásáról szóló állítás nyilván helytelen információn alapul, ami kiviláglik már abból, hogy a törvény maga a kérvények elintézésére a minisztériumnak két évi határidőt enged s hogy az eddig beérkezett 10.124 kérvényből 5980 kedvezőleg intéztetett el. Minthogy 1926 kérvény tárgytalanná vált, hátra van még 2275 kérvény, amelyek közül csupán 1926 kérvény utasíttatott el azért, mivel a folyamodók, akik közül sokan még a régi Magyarország polgárai sem voltak, az állampolgárság elismerésére ezen törvény értelmében igénnyel nem bírtak. Eme folyamodó nagy részének az állampolgárság azonban önként adatott meg.

Az állampolgárság önkéntes adományozását illetőleg Szlovenszkón és Podkarpatszka Ruszban követett eljárás ellen felmerült panasszal szemben figyelmeztetnem kell arra, hogy az állampolgárság eme országokban az 1879: L t. c. értelmében adatik meg, amely törvény tudomásom szerint Magyarországian eddig is érvényben van. Az idézett törvény értelmében az állampolgárság iránt folyamodótól a többi között legalább öt évi belföldi tartózkodás kívántatik meg. A fenti 6000 hontalan személy között bizonyára jelentékeny százalékban lesz olyan, aki itt öt évig nem lakik s igya megkívánt feltételnek nem felel meg. Az állampolgárság egyébiránt nem magátólértetődő következménye az azyljognak, amely nálunk gyakran csak humánus szempontokól oly készséggel adatik meg.

A hontalanok állampolkásági kérdése első sorban nemzetközileg kell, hogy rendeztessék, s e kérdés, amint az az interpelláló urak előtt ismeretes, nemzetközi egyezmény tárgyát is képezi. Amennyiben e kérdés az törvényhozás által elintézhető, ez az állampolgárságról szóló új törvény által foganatosíttatik s ezen törvény már készülőben van. Ennél azonban az interpellációban említett legislativ javaslatokat tekintetbe venni nem lehet, minthogy az abban foglalt elgondolások a Trianoni szerződésnek állampolgárságról szóló rendelkezéseit módosítják.

Az állampolgársági és illetőségi ügyeknek a politikai hivataloknál leendő tárgyilagos, igazságos és gyors elintézése érdekében teendő bármiféle további intézkedés indokolva nincsen, mert a belügyi miniszter hivatalának átvétele alkalmával megtett intézkedéseim teljesen beváltak.

Amaz állítások, hogy a hivatalok a kérvények elintézésénél soviniszta politikai szempontok vagy más alantas indokok által vezettetnek, semmivel igazolva nincsenek, s azokat, mint nem helyénvaló állításokat, a legnagyobb határozottsággal vissza kell utasítanom.

Praha, 1931, június 8.-án.