Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1931. |
|
III. volební období. |
4. zasedání. |
Původní znění.
1091.
Sűrgős ínterpellcíó
a Belűgymíníszter Urhoz a hontalanok ügyében,
Beadják; Szűllő Géza dr. nemzetgyülésí képviselő és társai.
Alulirofit Szüllő Géza dr. minit a Csehszlovák Kóztánsasági Magyar Népszóvetségi Liga elnöke jelentikezésre hívtam fel anindazokat, akíknek Szldvenszkón és Ruszinszkóban mindezideíg rerndezetlem az illető ége és állampolgársága és ezért a hontalanok sorába tartoznak. Rendikivűl nagy számban érkezteik hozzám bejelentések, annak ellenére, hogy fel-hiwáaon mindenűtt nem is válhatott ismeretessé és annak ellenére, hogy sokan esetleges hatósági zaklatástól tartva nem mertek jelentkezni.
A haáezret is meghaladja azoknak aszáma, akik mint hontalanok jelentkez ek. Ebből a tenkíntélyes számból joggal lehet kővetkeztetní arra, hogy a demokratikus csehszlovák kőztársaaág%ban fenállásánaik 12.-ik évéiben húszernél is jóval hőbb honalan teingödík. Megbizható becslések szerint az utódállamokban a százezret ís elérd ezeknek a szerencsétleneknek a száma, amelyből Csehszlavákia szomoruan nagy arányszámmal részesed-ik.
A mai ugynevezetit humánus kornak a kultura, a civilizáció vumányaít fennen hirdetö Európának és minden államnak, amelyben még mindig akadnak hontalanok, csunya szégyenfoLtja ez a szám, amelynek eltűmtetése kell, hogy első kötelessége legyen minden felelős tényezőnek, ha az emberí érszésnek csupán egy atomja is megvan még benne.
Alig képzelhető el a szenvedésnek, a nyo-mornak az a megrázó képe, amely a hontalanok jelemtéseíböl előtünik. A legsulyosabb raibszolgasonssal azonos számos hontalannak a helyzete. Mozgási szabadságuk nimcs, elhelyezkedésűk lehetetlen, joibb sorsba magukat fel nem küzdhetűk, nyomoruk miatt gyermekeiket megfelelőem nem nevelhetik és mimden pillanatban lecsophat rájuk a kiutasítás Damokleskardja, amikor koldwsbotot vehetnek a kezűkb-e, hogy míwtán már hazájuk nincsen, otfihonuk se legyen.
Hogyaz állapofiolk idáíg fajulhattak, annak okai a csehszlováik respublikában az ímtézkedések két csopontjába oszthatók:
1.) íntézményes íntézkedések,
2.) alárendelt !közegek íntézkedéseí, amelyeket rosszakarat, bosszuérzet, a magyarok meg a németek gyűlölete, vagy antíszemitizmus vezérel,
Az első csoportból a kővefikezöket emlitem meg:
a) a Legfelső Kőzigazgatásí Bíróság 16,455/1923, sz. döntvénye, amellyel az 1886/XXII, törvény szellemével szemben lehetetlenné tette az illetöségnek automatikus uton valómegszerzését.
b) A fév augusztusáibain haitályát vesztő 1926, évi 152, sz. tőrvény, azugyneve-zett Lex Dérer inhumánus végrehaj ása, amí miatt ezen tőrvény alapján is csak aránytalanul kevesen rendezhették kétségbevont á lampolgárságukat.
c) A csehszlovák ikormánynak merev elzárikozása attól, hogy az illetöaég, állampolgárság és hontalanság kérdését a belfőldőn megfelelő törvénnyel, kűlfőldí viszonylatban pedíg a humaniz mus szellemétől írányitott nemzetközi szerzödésekkel rendezze.
A második csopontba tartozó és az alárendelt kőzegek kűlőrnbőző invenciójának megfelelőem változatos olkok közűi rendelkezésünk re álló megbízható adatok alapján csak a kirivóbbakat soroljuk fel. Megjegyezzük, hogy konkrét neveket itt azért nem sorolunk fel, mert nem akarjuk ok nélikül az illetöket a hatóságok vekszálásának kitenni, azonban nehogy az a vád érjen bennűniket, hogy konkrét tények kel nem jövünk elő, a pontos névjegyzék az országos keresztényszocialísta párt központjáiban és az oszifirák népiszövetségi liga közpentjában ren-delikezésre áll.
a) Gyakran előfordult, hogy a járásí főnök, vagy a kőzségí (kör-) jegyző minden külőnösebb ok nélkül kétségbevonta valamely ílletőségi, vagy állampolgársági bizomyítváry érvényességét és azt egyszerűen eltépte, Ezzel a hivatalos eljárásibam legföljebb csaik a Balkánon dívó ténnyel a hontalanok kálváriás utjára juttatta a bizonyirtvány tulajdonoisát.
b) Számos esetben az illetőség, illetve állampolgárság megadáisát attól tették függővé, hogy a kérvényező anyagi erejével arányban nem álló ősszeget fízessen, vagy mondjon le hadikölcisönéről, s nyugdijigényéröl.
c) Nyilvánvalóankvtiúnik a zaklatás célzata abból, hogy nagyom sok esetbem háromszor-négyszer űs elutasütották a hontalant kérelmével, vegűl azonban elegat tettek annak, miután a tőbbszöri kérvényezéssel járó bélyegköltség, levelezés és utazgatás, és a legtőibb esetben az ezrekre memő ununkadijakrnár majdemi anyagi romlásátokoziáik az illetőnek, Mínthogy végűi mégis megadtáik az áslarmpolgárságot, joggal támad az a látszat ís, hogy a tőbbszörí vís szauitasítás cisak azért tőmént, hogy a hoavtalant kifárasszáik, a továbbí kérvényezéstől elrüasiszálk, vagy, - hogy az ily módon ujra felmerűlt bélyegköltség révén iburkolt alakban szaporítsák az állam ílleitékjövedesirnét, ami az adószedés moráljának leg zégyenletesebb lesűlyedését jelenti. Meg kell állapiúanunk, hogy az állampalgárság elísimertetéséxe és megszerzésére fomdított kőltség és kíadások míllíólkat emésztettek fel és másodilk vagyondészma lerovásának te kínthetők ami a magyar kisebbiségnek gazdaságílag aláásott helyzetét még jobebam a romlás felé sodorja. A sokbélyegköltség, a hívataloikban való utámgárásoik végtelemsége, az ezekkel járó időveiszteség és fánadság nem egy eisetben vísszaríasztoitta a hontalant attól, hogy ikíharcolja álíampolgárságáa. Inlkább eszi a hointalanok ikeserves kenyerét, míntsem, hogy rosszakaró hivatalos közegek részéröl megaláztatáisoknalk vesse magát alá.
d) A hatóságoik az állampolgánságg megadásánaik feltételéűl -megkővetelilk, hogy az illető ígazolja előző álLampolgári kőteléikéből való elbocsáitását, Sokan ennelk eleget ís tettek és, aimilkar bemutatták az ilyen elbocsátó levelet, megtagadták tőlük a csechszlovák állampolgárság megadását, s ily - mádon a hatóságok jóvoltáiból - hog drasztikusan fejezzük kí magunkat - két székkőzőita földre estelk és hontalanokká váltak.
e) A tőrvényes és egyéib határídők elmulasztása is állarndóan okota ad a hatóságoknaik állampolgári és ílletöségí -kérvényeknek az elutasitására. A mulasztás igazolásánatk kéndésében a legmerevebb és legroisiszakaróbib magatartást tanusitják még aklkor ms, aníkor a fél ígazolmí tudja, hogy önihibáján ikívűl nem tartofit be valamely határidöt. Hangsulyozzwk útt azt is, hogy egyes nagyfontosságu határidők megszabása oly módon törtémt, hogy arról az érdekeltek tudomást seim szerez hettek.
f) Külön fejezetbe kell foglalnunk a vitás állampolgárságu nyugdijasoklkal szemben tanusitott bánáismódot. Ezeik későbbi elszánnolásra csak előlegiként kaporiak még éhbénnek sem illő összegelket. Az a havi 60-100 korona, amely nekík ily módon ju t, kevés ahhoz, hogy emiberhez méltó életet élhesisenek, de solk ahihoz, hogy éhen halrianak. Pedig nem egy esebbeu évtízedeis kífogástalan közszolgálattal éndemeltéik ki, hogy nyugodit megélhetést biztosító nyugellátás mellett fejez hessélk ibe életüket.
g.) Feltűmö, hogy a fentiekibembőven vázoltantndemokratúkus eljáráis kiterjed a Szlovenszkó keleti részében és Ruszinszkóban évtzedek előtti bevámdorolt zsidó keresikedökre és ípanosoikra ís, akílk kózűl sokan nem tudhák megiszerezní az állampolgárságot, bár őrsálló keresettel rendelkeznek, állampolgári kötelességewket öik is híven teljesitik és állampolgánságulk megadáaa seimmvel sem temheilné az államkíncsitárt. Vaaószínü, hogyaz ott lletékes hatósági ikőzegelknek antísz emntizmmsa ennek egyedüli oka. Ez az irányzat arcnál érthetetlemebb, mient szöges ellemtéitben áll az államfö és veze ő iköröfk sohasem leplezett filoszemvtizunusával.
Hogy a hontabanokkal szembem tanusitott magaitartáis mennyi ellentniondást rejt magában, az kitümilk aibból, hogy adózás telkntetéibem egyennangupolgáraknak tekirntík öket, hontalan szűlők ikatonaköteleis fíavt besonozzálk, akatonaí szolgálatot elvégeztetik velük, fegyvergyalkoirlatra űs is behivják őket, - ezektől ettek imfive azomban megtagadják tőlük a legelermibb emberí jogokat is, még ha az álbaim éndiekeí, a közrend, a kózerikőlcs és egyéb szempomtokból sem esmek kífogás alá, Cseheik szlováikolk és más szláv nemzetiségüelkbárhonnam vetődjemeik ís Slovenszkó és Ruszímszkó területérea legrövídeibb idö alatt jáltszva szenzík meg az űtteni illetőséget és állampolgánságot még akkor vs, ha nean feddhetealen eilöéletüek. Ezzel szembem itt szűletett magyanok és mémeteík, sőt olyanoik ís, aikílknek elödeí is ítt ébtek-haltak, a rájufk alíkalrmazortrt törvémyek gumimúpanagrafusaí révén mínt homtalanok a legikeserübib megpróbáltatásaknalk és legsémtöbb megaláztatásokmak vannak kitéve.
Belügymímíster Ur igaz a parlaanenten kiviül, - de államdóan nyilatkozik arról, hogy megszünteti ezelket az állapotokat, Megfelelő tőmvényjavaslaitoit azomban mímdezideig nean tenjesztetta parlament elé és hamgoztatofit rjószándéikánaik simcs semmi nyoima az ílletöségi és állarmpiolgánsági ügyeik elintézéséb en. Joggal hihelúk tehát, hogy megmyugtató nyilatk oiztai csakis a kedlően nem táijéikoizott külifőldneik szólnakazért, hogy elterelgék a figyelmét a hontaleamság kéndésének reindezetlem voltától.
Mindezek alapján kérdezzük tehát a Miniszter Urat:
1.) hajlandó-e az álaaimpolgárság és illetőség kémdésénelk ígazságos rendezése érdekében. a már eddíg az országos keresztényszocialista pánt részéről kéjt íziben is benyujboit tórvémyjaivaslat figyelembevételével a legsürgöseibben megfelelő tőrvényjavaslafiot benyujtani?
2.) hajlandó-eminüsztériumának illetékes osztáíyát és a iközigazgaitáisi haitóságoikat szigoruan utaaítani, hogya hatályos törvémyelk éntelmélben áirgyílagosam és méltányoisan intézzéik el a falyamaitban lévő állarrnpolgánsági és illetőségí ügyeket és kűlönős sulyt Belyezzenek arna, hogy az elínitézés gyoms legyen?
3.) hajlandó-e szígioru megtiorlásaal élni mímdazon kőzegeik ellen, akik az ily ügyeik elíátézése során polvtükai sovínűsztia szempomitolkitól vezérelaetíkl magukiat vagy alantas émzéseikből neihezítűk meg az ílletöségi és államipolgánságí űgyek sína elíntézését?
Végül kérjük az ímterpellácíóraa sürgősiség kírmandását.
Prága, 1931, április 23.
Dr. Szüllö,
dr. Keibl, dr. Jabloniczky, dr. Hanreich, Szentiványi, Matzner, Horpynka, Geyer, ing. Kallina, Schubert, ing. Jung, Nitsch, Hokky, Dobránsky, Fedor, dr. Holota, dr. Hassold, Simm, Krebs, Köhler, Kasper, Knirsch, dr. Schollich, dr. Tőrkőly.
Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1931. |
|
III. volební období. |
4. zasedání. |
Překlad.
1091.
Naliehavá interpellácia
poslanca dr Szüllö a druhov
ministrovi vnútra
ve veci žudí bez vlasti.
Podpísaný dr Gejza Szüllö, ako predseda maďarskej ligy sväzu národov v republike Československej vyzval som vetkých, ktorí dosiaž ete nemajú usporiadanú domovskú príslunos a tátne občianstvo na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi a preto patria medzi beencov, - aby sa prihlásili. Prihláky dochádzaly ku mne v ohromnom mnostve, napriek tomu, e moja výzva nemohla sa sta známou vade a e veža obyvatežov ani neodváilo sa prihlási obávajúc sa prípadnej úradnej ikány.
6000 presahuje počet tých, ktorí sa ako beenci prihlásili. Z tohoto značného počtu právom lzä dovodzova, e v demokratickej republike Československej vo 12. roku jej jestvovania ivoria beenci, ktorých počet presahuje značne 20.000. Podža spožahlivých odhadov počet týchto neastníkov dosahuje v následnických tátoch 100.000, na ktorej číslici participuje Československo pomerom neastne vysokým.
Je to karedou, hanebnou skvrnou dnenej tak zv. humánnej doby, kulturu a výdobytky civilizácie prizvukujúcej Europy a vetkých tátov, v ktorých sú ete beenci, a aby táto číslica vymizela, o to sa musia zasadi vetci odpovední činitelia, majú-li v tele čo len atom žudského citu.
Sotva lzä si predstavi odstraujúci obrázok utrpení a biedy, ktorý sa zjavuje zo zpráv beencov. Osud veža beencov rovná sa najaiemu osudu otrokov. Nemajú vožnos pohybu, nemôu sa umiesti, nemôu si lepieho osudu vydoby, následkom svojej biedy nemôu svoje deti náleite vychováva a v kadom okamihu môe ich zasiahnu Damoklov meč vyhostenia, v ktorom prípade môu sa chopi obráckej palice, aby ani domova nemali, keď u nemajú vlasti.
e tieto pomery mohly sa a do tejto miery zvrhnú, toho príčiny môu by v republike Československej zaradené do dvoch skupín opatrení; sú to:
1.) Opatrenia intitucionelné.
2.) Opatrenia podriadených orgánov, ktorí sú vedení zlovôžou, pomstychtivosou, nenávisou voči Maďarom a Nemcom, alebo antisemitizmom.
Zo skupiny prvej zmienim sa o týchto:
a) Rozhodnutie najvyieho správného súdu čís. 16.455/1923, ktoré oproti duchu zák. čl. XXII/1886 učinilo nemoným nadobudnú domovského práva automaticky.
b) Nehumánne prevádzanie zákona č. 152/1926, tak zv. lex Dérer, pozbývajúceho platnosti v mesiaci auguste t. r., lebo následkom tohoto prevádzania mohlo i na základe tohoto zákona len málo žudí da do poriadku svoje pochybné tátne občianstvo.
c) Príkry odpor vlády československej proti tomu, aby ona otázku tátneho občianstva a beenectva vyrieila v tuzemsku vhodným zákonom, v reláciách cudzozemských vak medzinárodnými smluvami, predchnutými humanizmom.
Z príčin, patriacich do skupiny druhej, ktoré sa podža rôznych invencií podriadených orgánov stále menia, uvedieme len tie krikžavejie. Poznamenávame, e konkretné mená neuvedieme tu preto, lebo dotyčné osoby nechceme vyda na pospas veksáciám úradov, avak aby sme neboli obviňovaní, e konkretnosti neuvádzame, je presný menoslov k dipozicii v ústredni zemskej kres.-soc. strany a v ústredni rakúskej ligy sväzu národov.
a) Zhusta dochádzalo k tomu, e okresný náčelník alebo obecný (obvodný) notár vzniesol pochybnos bez akéhokožvek závanejieho dôvodu proti platnosti vysvedčenia o domovskej príslunosti či tátnom občianstve a vysvedčenie jednoducho roztrhal. Týmto skutkom, obvyklým v úradnom jednaní nanajvý na Balkane. uviedol majiteža vysvedčenia na cestu Golgoty beencov.
b) Vo veža prípadoch učinili udelenie tátneho občianstva závislým na tom, aby zaplatil iadatež sumu neúmernú jeho hmotnej sile, alebo aby sa vzdal svojej válečnej pôičky alebo penzijného nároku.
c) Tendencia ikány vysvitá zrejme z toho, e v preveža prípadoch bol iadatež trikrá i tyrikrá zamietnutý, konečne mu predsa len vyhoveli, lebo kolkové útraty spojené so iadosmi, výdavky na korepondenciu a cesty, ako aj vo väčine prípadov pracovné honoráre, ktoré robily tisíce, privodily dotyčnému takmer hmotnú ruinu. Keďe mu konečne tátne občianstvo predsa len udelili, právom vyvoláva to domnienku, e k tomuto opakovanému zamietaniu dolo len preto, aby beenca unavili a od ďalieho podávania iadostí odstraili, alebo aby kolkovným týmto spôsobom zapríčineným zvežaďovali v zahalenej forme kolkové príjmy tátu, čo znamená ten najhanobnejí poklesok morálky vybierania daní. Musíme kontatova, e náklady a výdavky, vynaloené na priznanie a nadobudnutie tátneho občianstva pohltily miliony a mono ich povaova za druhú dávku z majetku, čo situáciu maďarskej meniny, hospodársky u podkopanú, uvrhá ete väčmi vo vír zkazy. Vežké kolkové útraty, nekonečné intervencie v úradoch, s tým spojená ztrata času a únava v nejednom prípade odradily beenca, aby vydobýval svoje tátne občianstvo. Radie jie trpký chlieb beencov, ne aby sa dal poniova od zlovožných úradných orgánov.
d) Úrady kladú ako podmienku priznania tátneho občianstva, e dotyčný jednotlivec musí preukáza prepustenie z predchádzajúceho sväzku tátnoobčianskeho. Mnohí tomu i vyhoveli, a keď potom predloili takúto prepúaciu listinu, bolo im tátne občianstvo československé odopreté, a takto potom - aby sme sa drasticky vyjadrili - z blahovôle úradu octli sa medzi dvoma stolicami pod lavicou a stali sa beencami.
e) Tie zamekanie zákonitých a iných lehôt poskytuje stále úradom príčinu k zamietaniu iadostí o tátne občianstvo a domovskú príslunos. V otázke ospravedlnenia zamekania prejavujú najpríkrejie a najzlovožnejie stanovisko i vtedy, keď strana môe dokáza, e niektorú lehotu nie z vlastnej viny nedodrala. Zdôrazňujeme tu i to, e niektoré vežadôleité lehoty boly stanovené tak, e sa o tom interesenti ani dozvede nemohli.
f) Do zvlátnej kapitoly patrí spôsob, ako sa postupovalo voči penzistom s pochybným tátnym občianstvom. Títo len zálohou a na neskorie vyúčtovanie dostávajú sumy, ktoré sa ani pre hladové mzdy nehodia. 60-100 Kč mesačne, čo sa im takto dostáva, je málo k tomu, aby mohli naíva spôsobom človeku dôstojným, a veža k tomu, aby mohli zomrie. A predsa v nejednom prípade bezvadnou dlhodobou slubou verejnou si zaslúili, aby svoj ivot mohli dokonči z penzie, ktorá by im poskytovala spokojné ivobytie.
g) Je nápadné, e shora zovrubne popísané protidemokratické jednanie postihuje tie idovských ivnostníkov a obchodníkov, prisahovavich sa pred desaročiami na východné Slovensko a Podkarpatskú Rus, z ktorých mnohí nemôu získa tátneho občianstva, ač majú samostatné výdelky, plnia verne povinnosti tátnych občanov a tátna pokladnica nebola by nijako zaaená, keby im tátne občianstvo bolo udelené. Je pravdepodobné, e jedinou príčinou toho je antisemitizmus orgánov tamojich prísluných úradov. Smer tento je tým väčmi nepochopitežnejí, lebo je v diametrálnej protive s netajeným filosemitizmom hlavy tátu a vedúcich kruhov.
e jednanie voči beencom samo sebe tožko odporuje, to vysvitá z toho, e s hžadiska berného sú pokladaní za občanov rovnocenných, synov beeneckých rodičov odvádzajú k vojsku, títo musia si odslúi slubu vojenskú, sú povolávaní aj k vojenským cvičeniam, nehžadiac vak k tomu vetkému odopierajú im tie najprostejie práva žudské, i vtedy, keď nelzä im nič vytýka ani s hžadiska tátnych záujmov, ani čo do verejného poriadku a verejnej mravnosti ani z hžadísk iných. Česi a Slováci alebo iní Slovani, nech príjdu na Slovensko a Podkarpatskú Rus odkiažkožvek, získajú v dobe čo najkratej a hravo tunajieho domovského práva a tátneho občianstva i v tom prípade, keď nevykazujú bezúhonnú minulos. Oproti tomu tuná zrodení Maďari a Nemci, a medzi nimi i takí, ich predkovia u tuná ili a zomreli, sú vystavení najtrpkejim utrpeniam a najurálivejiemu poniovaniu na základe kaučukových paragrafov zákonov na ne aplikovaných.
Pane minister vnútra, Vy stále - pravda mimo parlamentu - činíte prejavy o tom, e tieto pomery zaehnáte. Dosiaž vak ste parlamentu prísluný návrh zákona nepredloili a tie Vaa prizvukovaná blahovôža zostáva bezo stopy vo vybavovaní vecí tátneho občianstva a domovskej príslunosti. Môeme sa tedy právom domnieva, e Vae ukžudňujúce prejavy platia len pre cudzinu nedobre informovanú, a to preto, aby sa nimi odvrátila pozornos cudziny od neupravenosti otázky beeneckej. Na základe vetkého toho táeme sa tedy pána ministra:
1) Či ste ochotný poda čo najsúrnejie prísluný návrh zákona ciežom spravodlivého rieenia otázky tátneho občianstva a domovskej príslunosti, a to s povimnutím návrhu zákona, ktorý bol zemskou kresansko socialistickou stranou u dvakrá podaný?
2) Či ste ochotný prislunému odboru svojho ministerstva a administrativným úradom prísne uloi, aby bené veci domovskej príslunosti a tátneho občianstva podža platných zákonov vecne a spravodlive vybavovaly a aby zvlátnu váhu kladly na urýchlené vybavenie?
3) Či ste ochotný prísne stiha vetkých tých orgánov, ktorí pri vybavovaní takýchto vecí dajú sa vies hžadiskami politiky ovinistickej alebo z citov nízkych zaaujú hladké vybavovanie vecí tátneho občianstva a domovskej príslunosti?
Konečne iadame, aby interpellácii bola priznaná naliehavos.
V Prahe, dňa 23. apríla 1931.
Dr Szüllö,
dr Keibl, dr Jabloniczky, dr Hanreich, Szentiványi, Matzner, Horpynka, Geyer, in. Kallina, Schubert, in. Jung, Nitsch, Hokky, Dobránsky, Fedor, dr Holota, dr Hassold, Simm, Krebs, Köhler, Kasper, Knirsch, dr Schollich, dr Törköly.