Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1931.

III. volební období.

4. zasedání.


Původní znění.

1091.

Sűrgős ínterpellcíó

a Belűgymíníszter Urhoz a hontalanok ügyében,

Beadják; Szűllő Géza dr. nemzetgyülésí képviselő és társai.

Alulirofit Szüllő Géza dr. minit a Csehszlovák Kóztánsasági Magyar Népszóvetségi Liga elnöke jelentikezésre hívtam fel anindazokat, akíknek Szldvenszkón és Ruszinszkóban mindezideíg rerndezetlem az illető ége és állampolgársága és ezért a hontalanok sorába tartoznak. Rendikivűl nagy számban érkezteik hozzám bejelentések, annak ellenére, hogy fel-hiwáaon mindenűtt nem is válhatott ismeretessé és annak ellenére, hogy sokan esetleges hatósági zaklatástól tartva nem mertek jelentkezni.

A haáezret is meghaladja azoknak aszáma, akik mint hontalanok jelentkez ek. Ebből a tenkíntélyes számból joggal lehet kővetkeztetní arra, hogy a demokratikus csehszlovák kőztársaaág%ban fenállásánaik 12.-ik évéiben húszernél is jóval hőbb honalan teingödík. Megbizható becslések szerint az utódállamokban a százezret ís elérd ezeknek a szerencsétleneknek a száma, amelyből Csehszlavákia szomoruan nagy arányszámmal részesed-ik.

A mai ugynevezetit humánus kornak a kultura, a civilizáció vumányaít fennen hirdetö Európának és minden államnak, amelyben még mindig akadnak hontalanok, csunya szégyenfoLtja ez a szám, amelynek eltűmtetése kell, hogy első kötelessége legyen minden felelős tényezőnek, ha az emberí érszésnek csupán egy atomja is megvan még benne.

Alig képzelhető el a szenvedésnek, a nyo-mornak az a megrázó képe, amely a hontalanok jelemtéseíböl előtünik. A legsulyosabb raibszolgasonssal azonos számos hontalannak a helyzete. Mozgási szabadságuk nimcs, elhelyezkedésűk lehetetlen, joibb sorsba magukat fel nem küzdhetűk, nyomoruk miatt gyermekeiket megfelelőem nem nevelhetik és mimden pillanatban lecsophat rájuk a kiutasítás Damokleskardja, amikor koldwsbotot vehetnek a kezűkb-e, hogy míwtán már hazájuk nincsen, otfihonuk se legyen.

Hogyaz állapofiolk idáíg fajulhattak, annak okai a csehszlováik respublikában az ímtézkedések két csopontjába oszthatók:

1.) íntézményes íntézkedések,

2.) alárendelt !közegek íntézkedéseí, amelyeket rosszakarat, bosszuérzet, a magyarok meg a németek gyűlölete, vagy antíszemitizmus vezérel,

Az első csoportból a kővefikezöket emlitem meg:

a) a Legfelső Kőzigazgatásí Bíróság 16,455/1923, sz. döntvénye, amellyel az 1886/XXII, törvény szellemével szemben lehetetlenné tette az illetöségnek automatikus uton valómegszerzését.

b) A fév augusztusáibain haitályát vesztő 1926, évi 152, sz. tőrvény, azugyneve-zett Lex Dérer inhumánus végrehaj ása, amí miatt ezen tőrvény alapján is csak aránytalanul kevesen rendezhették kétségbevont á lampolgárságukat.

c) A csehszlovák ikormánynak merev elzárikozása attól, hogy az illetöaég, állampolgárság és hontalanság kérdését a belfőldőn megfelelő törvénnyel, kűlfőldí viszonylatban pedíg a humaniz mus szellemétől írányitott nemzetközi szerzödésekkel rendezze.

A második csopontba tartozó és az alárendelt kőzegek kűlőrnbőző invenciójának megfelelőem változatos olkok közűi rendelkezésünk re álló megbízható adatok alapján csak a kirivóbbakat soroljuk fel. Megjegyezzük, hogy konkrét neveket itt azért nem sorolunk fel, mert nem akarjuk ok nélikül az illetöket a hatóságok vekszálásának kitenni, azonban nehogy az a vád érjen bennűniket, hogy konkrét tények kel nem jövünk elő, a pontos névjegyzék az országos keresztényszocialísta párt központjáiban és az oszifirák népiszövetségi liga közpentjában ren-delikezésre áll.

a) Gyakran előfordult, hogy a járásí főnök, vagy a kőzségí (kör-) jegyző minden külőnösebb ok nélkül kétségbevonta valamely ílletőségi, vagy állampolgársági bizomyítváry érvényességét és azt egyszerűen eltépte, Ezzel a hivatalos eljárásibam legföljebb csaik a Balkánon dívó ténnyel a hontalanok kálváriás utjára juttatta a bizonyirtvány tulajdonoisát.

b) Számos esetben az illetőség, illetve állampolgárság megadáisát attól tették függővé, hogy a kérvényező anyagi erejével arányban nem álló ősszeget fízessen, vagy mondjon le hadikölcisönéről, s nyugdijigényéröl.

c) Nyilvánvalóankvtiúnik a zaklatás célzata abból, hogy nagyom sok esetbem háromszor-négyszer űs elutasütották a hontalant kérelmével, vegűl azonban elegat tettek annak, miután a tőbbszöri kérvényezéssel járó bélyegköltség, levelezés és utazgatás, és a legtőibb esetben az ezrekre memő ununkadijakrnár majdemi anyagi romlásátokoziáik az illetőnek, Mínthogy végűi mégis megadtáik az áslarmpolgárságot, joggal támad az a látszat ís, hogy a tőbbszörí vís szauitasítás cisak azért tőmént, hogy a hoavtalant kifárasszáik, a továbbí kérvényezéstől elrüasiszálk, vagy, - hogy az ily módon ujra felmerűlt bélyegköltség révén iburkolt alakban szaporítsák az állam ílleitékjövedesirnét, ami az adószedés moráljának leg zégyenletesebb lesűlyedését jelenti. Meg kell állapiúanunk, hogy az állampalgárság elísimertetéséxe és megszerzésére fomdított kőltség és kíadások míllíólkat emésztettek fel és másodilk vagyondészma lerovásának te kínthetők ami a magyar kisebbiségnek gazdaságílag aláásott helyzetét még jobebam a romlás felé sodorja. A sokbélyegköltség, a hívataloikban való utámgárásoik végtelemsége, az ezekkel járó időveiszteség és fánadság nem egy eisetben vísszaríasztoitta a hontalant attól, hogy ikíharcolja álíampolgárságáa. Inlkább eszi a hointalanok ikeserves kenyerét, míntsem, hogy rosszakaró hivatalos közegek részéröl megaláztatáisoknalk vesse magát alá.

d) A hatóságoik az állampolgánságg megadásánaik feltételéűl -megkővetelilk, hogy az illető ígazolja előző álLampolgári kőteléikéből való elbocsáitását, Sokan ennelk eleget ís tettek és, aimilkar bemutatták az ilyen elbocsátó levelet, megtagadták tőlük a csechszlovák állampolgárság megadását, s ily - mádon a hatóságok jóvoltáiból - hog drasztikusan fejezzük kí magunkat - két székkőzőita földre estelk és hontalanokká váltak.

e) A tőrvényes és egyéib határídők elmulasztása is állarndóan okota ad a hatóságoknaik állampolgári és ílletöségí -kérvényeknek az elutasitására. A mulasztás igazolásánatk kéndésében a legmerevebb és legroisiszakaróbib magatartást tanusitják még aklkor ms, aníkor a fél ígazolmí tudja, hogy önihibáján ikívűl nem tartofit be valamely határidöt. Hangsulyozzwk útt azt is, hogy egyes nagyfontosságu határidők megszabása oly módon törtémt, hogy arról az érdekeltek tudomást seim szerez hettek.

f) Külön fejezetbe kell foglalnunk a vitás állampolgárságu nyugdijasoklkal szemben tanusitott bánáismódot. Ezeik későbbi elszánnolásra csak előlegiként kaporiak még éhbénnek sem illő összegelket. Az a havi 60-100 korona, amely nekík ily módon ju t, kevés ahhoz, hogy emiberhez méltó életet élhesisenek, de solk ahihoz, hogy éhen halrianak. Pedig nem egy esebbeu évtízedeis kífogástalan közszolgálattal éndemeltéik ki, hogy nyugodit megélhetést biztosító nyugellátás mellett fejez hessélk ibe életüket.

g.) Feltűmö, hogy a fentiekibembőven vázoltantndemokratúkus eljáráis kiterjed a Szlovenszkó keleti részében és Ruszinszkóban évtzedek előtti bevámdorolt zsidó keresikedökre és ípanosoikra ís, akílk kózűl sokan nem tudhák megiszerezní az állampolgárságot, bár őrsálló keresettel rendelkeznek, állampolgári kötelességewket öik is híven teljesitik és állampolgánságulk megadáaa seimmvel sem temheilné az államkíncsitárt. Vaaószínü, hogyaz ott lletékes hatósági ikőzegelknek antísz emntizmmsa ennek egyedüli oka. Ez az irányzat arcnál érthetetlemebb, mient szöges ellemtéitben áll az államfö és veze ő iköröfk sohasem leplezett filoszemvtizunusával.

Hogy a hontabanokkal szembem tanusitott magaitartáis mennyi ellentniondást rejt magában, az kitümilk aibból, hogy adózás telkntetéibem egyennangupolgáraknak tekirntík öket, hontalan szűlők ikatonaköteleis fíavt besonozzálk, akatonaí szolgálatot elvégeztetik velük, fegyvergyalkoirlatra űs is behivják őket, - ezektől ettek imfive azomban megtagadják tőlük a legelermibb emberí jogokat is, még ha az álbaim éndiekeí, a közrend, a kózerikőlcs és egyéb szempomtokból sem esmek kífogás alá, Cseheik szlováikolk és más szláv nemzetiségüelkbárhonnam vetődjemeik ís Slovenszkó és Ruszímszkó területérea legrövídeibb idö alatt jáltszva szenzík meg az űtteni illetőséget és állampolgánságot még akkor vs, ha nean feddhetealen eilöéletüek. Ezzel szembem itt szűletett magyanok és mémeteík, sőt olyanoik ís, aikílknek elödeí is ítt ébtek-haltak, a rájufk alíkalrmazortrt törvémyek gumimúpanagrafusaí révén mínt homtalanok a legikeserübib megpróbáltatásaknalk és legsémtöbb megaláztatásokmak vannak kitéve.

Belügymímíster Ur igaz a parlaanenten kiviül, - de államdóan nyilatkozik arról, hogy megszünteti ezelket az állapotokat, Megfelelő tőmvényjavaslaitoit azomban mímdezideig nean tenjesztetta parlament elé és hamgoztatofit rjószándéikánaik simcs semmi nyoima az ílletöségi és állarmpiolgánsági ügyeik elintézéséb en. Joggal hihelúk tehát, hogy megmyugtató nyilatk oiztai csakis a kedlően nem táijéikoizott külifőldneik szólnakazért, hogy elterelgék a figyelmét a hontaleamság kéndésének reindezetlem voltától.

Mindezek alapján kérdezzük tehát a Miniszter Urat:

1.) hajlandó-e az álaaimpolgárság és illetőség kémdésénelk ígazságos rendezése érdekében. a már eddíg az országos keresztényszocialista pánt részéről kéjt íziben is benyujboit tórvémyjaivaslat figyelembevételével a legsürgöseibben megfelelő tőrvényjavaslafiot benyujtani?

2.) hajlandó-eminüsztériumának illetékes osztáíyát és a iközigazgaitáisi haitóságoikat szigoruan utaaítani, hogya hatályos törvémyelk éntelmélben áirgyílagosam és méltányoisan intézzéik el a falyamaitban lévő állarrnpolgánsági és illetőségí ügyeket és kűlönős sulyt Belyezzenek arna, hogy az elínitézés gyoms legyen?

3.) hajlandó-e szígioru megtiorlásaal élni mímdazon kőzegeik ellen, akik az ily ügyeik elíátézése során polvtükai sovínűsztia szempomitolkitól vezérelaetíkl magukiat vagy alantas émzéseikből neihezítűk meg az ílletöségi és államipolgánságí űgyek sína elíntézését?

Végül kérjük az ímterpellácíóraa sürgősiség kírmandását.

Prága, 1931, április 23.

Dr. Szüllö,

dr. Keibl, dr. Jabloniczky, dr. Hanreich, Szentiványi, Matzner, Horpynka, Geyer, ing. Kallina, Schubert, ing. Jung, Nitsch, Hokky, Dobránsky, Fedor, dr. Holota, dr. Hassold, Simm, Krebs, Köhler, Kasper, Knirsch, dr. Schollich, dr. Tőrkőly.

Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1931.

III. volební období.

4. zasedání.


Překlad.

1091.

Naliehavá interpellácia

poslanca dr Szüllö a druhov

ministrovi vnútra

ve veci žudí bez vlasti.

Podpísaný dr Gejza Szüllö, ako predseda maďarskej ligy sväzu národov v republike Československej vyzval som všetkých, ktorí dosiaž ešte nemajú usporiadanú domovskú príslušnos a štátne občianstvo na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi a preto patria medzi bežencov, - aby sa prihlásili. Prihlášky dochádzaly ku mne v ohromnom množstve, napriek tomu, že moja výzva nemohla sa sta známou všade a že veža obyvatežov ani neodvážilo sa prihlási obávajúc sa prípadnej úradnej šikány.

6000 presahuje počet tých, ktorí sa ako beženci prihlásili. Z tohoto značného počtu právom lzä dovodzova, že v demokratickej republike Československej vo 12. roku jej jestvovania živoria beženci, ktorých počet presahuje značne 20.000. Podža spožahlivých odhadov počet týchto nešastníkov dosahuje v následnických štátoch 100.000, na ktorej číslici participuje Československo pomerom nešastne vysokým.

Je to škaredou, hanebnou skvrnou dnešnej tak zv. humánnej  doby, kulturu a výdobytky civilizácie prizvukujúcej Europy a všetkých štátov, v ktorých sú ešte beženci, a aby táto číslica vymizela, o to sa musia zasadi všetci odpovední činitelia, majú-li v tele čo len atom žudského citu.

Sotva lzä si predstavi odstrašujúci obrázok utrpení a biedy, ktorý sa zjavuje zo zpráv bežencov. Osud veža bežencov rovná sa najažšiemu osudu otrokov. Nemajú vožnos pohybu, nemôžu sa umiesti, nemôžu si lepšieho osudu vydoby, následkom svojej biedy nemôžu svoje deti náležite vychováva a v každom okamihu môže ich zasiahnu Damoklov meč vyhostenia, v ktorom prípade môžu sa chopi žobráckej palice, aby ani domova nemali, keď už nemajú vlasti.

Že tieto pomery mohly sa až do tejto miery zvrhnú, toho príčiny môžu by v republike Československej zaradené do dvoch skupín opatrení; sú to:

1.) Opatrenia inštitucionelné.

2.) Opatrenia podriadených orgánov, ktorí sú vedení zlovôžou, pomstychtivosou, nenávisou voči Maďarom a Nemcom, alebo antisemitizmom.

Zo skupiny prvej zmienim sa o týchto:

a) Rozhodnutie najvyššieho správného súdu čís. 16.455/1923, ktoré oproti duchu zák. čl. XXII/1886 učinilo nemožným nadobudnú domovského práva automaticky.

b) Nehumánne prevádzanie zákona č. 152/1926, tak zv. lex Dérer, pozbývajúceho platnosti v mesiaci auguste t. r., lebo následkom tohoto prevádzania mohlo i na základe tohoto zákona len málo žudí da do poriadku svoje pochybné štátne občianstvo.

c) Príkry odpor vlády československej proti tomu, aby ona otázku štátneho občianstva a beženectva vyriešila v tuzemsku vhodným zákonom, v reláciách cudzozemských však medzinárodnými smluvami, predchnutými humanizmom.

Z príčin, patriacich do skupiny druhej, ktoré sa podža rôznych invencií podriadených orgánov stále menia, uvedieme len tie krikžavejšie. Poznamenávame, že konkretné mená neuvedieme tu preto, lebo dotyčné osoby nechceme vyda na pospas veksáciám úradov, avšak aby sme neboli obviňovaní, že konkretnosti neuvádzame, je presný menoslov k dišpozicii v ústredni zemskej kres.-soc. strany a v ústredni rakúskej ligy sväzu národov.

a) Zhusta dochádzalo k tomu, že okresný náčelník alebo obecný (obvodný) notár vzniesol pochybnos bez akéhokožvek závažnejšieho dôvodu proti platnosti vysvedčenia o domovskej príslušnosti či štátnom občianstve a vysvedčenie jednoducho roztrhal. Týmto skutkom, obvyklým v úradnom jednaní nanajvýš na Balkane. uviedol majiteža vysvedčenia na cestu Golgoty bežencov.

b) Vo veža prípadoch učinili udelenie štátneho občianstva závislým na tom, aby zaplatil žiadatež sumu neúmernú jeho hmotnej sile, alebo aby sa vzdal svojej válečnej pôžičky alebo penzijného nároku.

c) Tendencia šikány vysvitá zrejme z toho, že v preveža prípadoch bol žiadatež trikrᝠi štyrikrᝠzamietnutý, konečne mu predsa len vyhoveli, lebo kolkové útraty spojené so žiadosmi, výdavky na korešpondenciu a cesty, ako aj vo väčšine prípadov pracovné honoráre, ktoré robily tisíce, privodily dotyčnému takmer hmotnú ruinu. Keďže mu konečne štátne občianstvo predsa len udelili, právom vyvoláva to domnienku, že k tomuto opakovanému zamietaniu došlo len preto, aby beženca unavili a od ďalšieho podávania žiadostí odstrašili, alebo aby kolkovným týmto spôsobom zapríčineným zvežaďovali v zahalenej forme kolkové príjmy štátu, čo znamená ten najhanobnejší poklesok morálky vybierania daní. Musíme konštatova, že náklady a výdavky, vynaložené na priznanie a nadobudnutie štátneho občianstva pohltily miliony a možno ich považova za druhú dávku z majetku, čo situáciu maďarskej menšiny, hospodársky už podkopanú, uvrhá ešte väčšmi vo vír zkazy. Vežké kolkové útraty, nekonečné intervencie v úradoch, s tým spojená ztrata času a únava v nejednom prípade odradily beženca, aby vydobýval svoje štátne občianstvo. Radšie jie trpký chlieb bežencov, než aby sa dal ponižova od zlovožných úradných orgánov.

d) Úrady kladú ako podmienku priznania štátneho občianstva, že dotyčný jednotlivec musí preukáza prepustenie z predchádzajúceho sväzku štátnoobčianskeho. Mnohí tomu i vyhoveli, a keď potom predložili takúto prepúšaciu listinu, bolo im štátne občianstvo československé odopreté, a takto potom - aby sme sa drasticky vyjadrili - z blahovôle úradu octli sa medzi dvoma stolicami pod lavicou a stali sa bežencami.

e) Tiež zameškanie zákonitých a iných lehôt poskytuje stále úradom príčinu k zamietaniu žiadostí o štátne občianstvo a domovskú príslušnos. V otázke ospravedlnenia zameškania prejavujú najpríkrejšie a najzlovožnejšie stanovisko i vtedy, keď strana môže dokáza, že niektorú lehotu nie z vlastnej viny nedodržala. Zdôrazňujeme tu i to, že niektoré vežadôležité lehoty boly stanovené tak, že sa o tom interesenti ani dozvede nemohli.

f) Do zvláštnej kapitoly patrí spôsob, ako sa postupovalo voči penzistom s pochybným štátnym občianstvom. Títo len zálohou a na neskoršie vyúčtovanie dostávajú sumy, ktoré sa ani pre hladové mzdy nehodia. 60-100 Kč mesačne, čo sa im takto dostáva, je málo k tomu, aby mohli nažíva spôsobom človeku dôstojným, a veža k tomu, aby mohli zomrie. A predsa v nejednom prípade bezvadnou dlhodobou službou verejnou si zaslúžili, aby svoj život mohli dokonči z penzie, ktorá by im poskytovala spokojné živobytie.

g) Je nápadné, že shora zovrubne popísané protidemokratické jednanie postihuje tiež židovských živnostníkov a obchodníkov, prisahovavšich sa pred desaročiami na východné Slovensko a Podkarpatskú Rus, z ktorých mnohí nemôžu získa štátneho občianstva, ač majú samostatné výdelky, plnia verne povinnosti štátnych občanov a štátna pokladnica nebola by nijako zaažená, keby im štátne občianstvo bolo udelené. Je pravdepodobné, že jedinou príčinou toho je antisemitizmus orgánov tamojšich príslušných úradov. Smer tento je tým väčšmi nepochopitežnejší, lebo je v diametrálnej protive s netajeným filosemitizmom hlavy štátu a vedúcich kruhov.

Že jednanie voči bežencom samo sebe tožko odporuje, to vysvitá z toho, že s hžadiska berného sú pokladaní za občanov rovnocenných, synov beženeckých rodičov odvádzajú k vojsku, títo musia si odslúži službu vojenskú, sú povolávaní aj k vojenským cvičeniam, nehžadiac však k tomu všetkému odopierajú im tie najprostejšie práva žudské, i vtedy, keď nelzä im nič vytýka ani s hžadiska štátnych záujmov, ani čo do verejného poriadku a verejnej mravnosti ani z hžadísk iných. Česi a Slováci alebo iní Slovani, nech príjdu na Slovensko a Podkarpatskú Rus odkiažkožvek, získajú v dobe čo najkratšej a hravo tunajšieho domovského práva a štátneho občianstva i v tom prípade, keď nevykazujú bezúhonnú minulos. Oproti tomu tuná zrodení Maďari a Nemci, a medzi nimi i takí, ichž predkovia už tuná žili a zomreli, sú vystavení najtrpkejšim utrpeniam a najurážlivejšiemu ponižovaniu na základe kaučukových paragrafov zákonov na ne aplikovaných.

Pane minister vnútra, Vy stále - pravda mimo parlamentu - činíte prejavy o tom, že tieto pomery zažehnáte. Dosiaž však ste parlamentu príslušný návrh zákona nepredložili a tiež Vaša prizvukovaná blahovôža zostáva bezo stopy vo vybavovaní vecí štátneho občianstva a domovskej príslušnosti. Môžeme sa tedy právom domnieva, že Vaše ukžudňujúce prejavy platia len pre cudzinu nedobre informovanú, a to preto, aby sa nimi odvrátila pozornos cudziny od neupravenosti otázky beženeckej. Na základe všetkého toho tážeme sa tedy pána ministra:

1) Či ste ochotný poda čo najsúrnejšie príslušný návrh zákona ciežom spravodlivého riešenia otázky štátneho občianstva a domovskej príslušnosti, a to s povšimnutím návrhu zákona, ktorý bol zemskou kresansko socialistickou stranou už dvakrᝠpodaný?

2) Či ste ochotný prislušnému odboru svojho ministerstva a administrativným úradom prísne uloži, aby bežné veci domovskej príslušnosti a štátneho občianstva podža platných zákonov vecne a spravodlive vybavovaly a aby zvláštnu váhu kladly na urýchlené vybavenie?

3) Či ste ochotný prísne stiha všetkých tých orgánov, ktorí pri vybavovaní takýchto vecí dajú sa vies hžadiskami politiky šovinistickej alebo z citov nízkych zaažujú hladké vybavovanie vecí štátneho občianstva a domovskej príslušnosti?

Konečne žiadame, aby interpellácii bola priznaná naliehavos.

V Prahe, dňa 23. apríla 1931.

Dr Szüllö,

dr Keibl, dr Jabloniczky, dr Hanreich, Szentiványi, Matzner, Horpynka, Geyer, inž. Kallina, Schubert, inž. Jung, Nitsch, Hokky, Dobránsky, Fedor, dr Holota, dr Hassold, Simm, Krebs, Köhler, Kasper, Knirsch, dr Schollich, dr Törköly.


Související odkazy



Přihlásit/registrovat se do ISP