Tisztelt Képviselőház! A gazdasági válság az intézkedése egyenesen útmutatás,

Tisztelt Képviselőház! A gazdasági válság harmadik éve magában a Csehszlovák köztársaságban is borzalmas méretekben kezd kimélyülni. Különösen érinti és súlyos ez a gazdasági válság Kárpátalján, ahol a válság következtében 80.000 munkás veszítette el a munkaalkalmat, lett teljesen keresetnélkülivé, munkanélkülivé. A sorozatos demonstrációk, tiltakozások, amiket a kommunistapárt ez év telén és tavaszán levezetett, kényszerítették a kormányt részben arra, hogy Kárpátalja munkanélkülijeinek is juttasson a kormány azokból a koldusblokkokból, koldusalamizsnákból, amiket 1931-ben Kárpátalján nem nagyon lehetett látni, különösen nem Kárpátalja felső vidékein, falvain.

Az uj kormány mindenáron keresztül akarja vinni azt az elvet, hogy ingyen semmit sem ad és éppen Kárpátalját választotta ki arra a célra, hogy a koldusalamizsna blokkok ellenében bevezesse a kényszermunkát. Kárpátalján, ahol 80.000 munkás van munkanélkül, sikerült a kormánynak ezen tervét ez ideig sajnos keresztülvinni és sikerült bevezetnie a kényszermunkát olyan formában, hogy a 10 koronás blokkokért a munkanélküliek a külömböző járások területén a csendőrségnek, a jegyzői hivataloknak, jegyzőknek fát vágjanak és ehhez hasonló munkát végezzenek.

A kormánynak ez a terve módot és lehetőséget ad a külömböző munkaadóknak, hogy általános támadást, általános bérleszállítást szervezzenek és vezessenek keresztül Kárpátalján a munkabérek ellen. A kormánynak ez az intézkedése egyenesen útmutatás, egyenesen példa a munkaadók számára, hogy ime, ti se fizessetek többet, mint 10 koronát, mert hiszen a kormány mint ilyen, mutatja a példát és mindenáron keresztül akarja vinni azt, hogy ezekért a koldusblokkokért Kárpátalja munkássága nehéz munkát végezzen és hogy ugyanezt a rendszert Kárpátalja után bevezesse Szlovenszkón, Morvaországban és Csehországban is.

Ml szervezzük a harcot azért, hogy minden munkanélküli munkával és munkája után megfelelő munkabérrel legyen ellátva. Ebben az írányban szervezzük meg Kárpátalja munkanélkülieit és megindítjuk a harcot, hogy a koldus-, alamizsna blokkok helyett indítsa meg végre azokat a közmunkálatokat, amiket a hatóságok már évekkel ezelött beigértek, de a gyakorlatban mindezideig keresztül nem vittek. A munkásság mindig és mindenkor a legmesszebbmenően elutasította azt, hogy őt koldus alamizsnával kínálják, hogy részére koldusalamizsnát adjanak. A munkanélkülieknek munka, munkájuk után megfelelő bér kell és ezért harcolni fognak, hogy megteremtsék az egységfrontot és ezen egységfronton keresztül kényszeríteni fogják a hatóságokat és a kormányt arra, hogy minden munkanélküli munkához és ezen keresztül megfelelő bérekhez jusson.

Ha tovább megyünk és bírálgatjuk a kormány azon intézkedését, hogy a munkanélküliek részére juttatott blokkokért dolgozni kell, kényszermunkát kell végezni, rájövünk arra, hogy ezekért a blokkokért csakis élelmiszert lehet vásárolni; de Kárpátalja legtöb városában, községében még élelmiszert sem lehet ezekért a blokkokért kapni. Példa erre Munkács városa, ahol az egyes üzletekben elhelyezett élelmezési blokkokért a város jó néhány tízezer koronával adósa maradt a külömböző kereskedőknek, mert azt az összeget, amit a kormány ezekért a blokkokért a város részére kiutalt, a város vezetősége más célokra könnyelmüen elköltött, sőt m egtörtént, hogy egyes kereskedők ezeket az élelmezési blokkokat egyáltalában nem váltották be, mert a város a már előzőleg hitelezett összegeket sem fizette meg.

Ugyanez a helyzet Kárpátalja mind a 12 járásában. A munkanélküli elmegy, dolgozik és amikor a blokkokkal megjelenik az üzletben, a legtöbb esetben élelmiszert sem kap értük, mert a legtöbb kereskedőtől a blokkokért járó pénzt az adóhivatal adó címén rögtön le is foglalja. Ez annyit jelent, hogy egész Kárpátalján a közel jövőben nem lesz már kereskedő, aki beváltaná ezeket a koldusblokkokat.

De kérdem, segítve van-e egy munkanélküli családján, ha a családfő hetenként egy 10 korona értékü blokkot kap? Azt hiszem, hogy mindnyájan belátják, hogy nem. Mit szólnának a kormány urai, vagy a kormánypárti képviselők, ha ők kapnának egy hétre 10 koronát és ebből kellene családjaikkal megélni? Biztos vagyok, hogy szerveznék a harcot, hogy sztrajkba lépnének és demonstrálnának.

Éppen így szervezik Kárpátalja dol ozói is a harcot, hogy a kormánynak ezen kiéheztetési rendszere ellen és hogy a kormány egész politikája ellen felvegye a harcot és ha kell, a legmesszebbmenő eszközöket fogja igénybe venni, hogy a kormányt más intézkedések megtétetére bírja.

Ez a helyzet, amely a 80.000 munkanélkülivel Kárpátalján van, megérezteti hatását a falvakban is. A falusi kisgazda, amely azért termel, hogy-hogyha mindjárt a saját hasán is megspórolja - de kivihesse termékeit a piacra eladni. De éppen ez az, hogy ma fogyasztó nincsen, nincs, aki az ő által piacra vitt árucikkeket megvásárolja, mert a munkásság, amely pedig a legnagyobb fogyasztótömeget képviseli, a munkanélküliség következtében képtelen arra, hogy ezeket a mezőgazdasági cikkeket felvásárolja. Ez az oka annak, hogy a falvak szegény, közép-és kisgazdái óriási mértékben el vannak adósodva.

A 16.000 lakosu Jaszinán a város 15 millió koronával tartozik a bankokban, adókban és üzletekben. Gát község, ahol összesen 295 család él, nem kevesebb, mint 885.296 koronával tartozik bankoknak, kereskedőknek és adókért. De sok ilyen példát lehetne felhozni, mert nemcsak ez a két község, hanem az összes kárpátaljai községek ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben vannak. Óriási nagy a községek banktartozása, óriási az adóhátralék, valamint a boltitartozása. Nem is lehet gondolni arra, hogy ezek a szegény falusi földmüvesek elbírják ezeket a rettenetes tartozásokat és sok helyen fordult elő, hogy 10-15 hold földdel bíró gazdák utolsó tehenüket, állatukat adták el, hogy megmentsék vagyonkájukat, nehogy a bank dobra verje.

A nyomor óriási méreteket ölt a falvakban és ezért történik meg az, hogy az egyes falvakban kitüzött árverések alkalmával olyan események játszó dnak le, mint amilyen események eljátszódtak a mult héten, november 27.-én Szolyván. Szolyva egy kis város, ahol 28.-ára 70 végrehajtás volt kitüzve. Amikor az első és második végrehajtásnál látta a lakosság, hogy milyen kiméletlen eljárást folytatnak az adóvégrehajtók, tiltakozásuk jeléül az egész város kereskedői és kisiparosai egyangulag elhatározták, hogy bezárják üzleteiket, lehúzzák redőnyeiket, vagyis tiltakozó sztrajkokat tartanak. (Posl. Kubač: Pálffynak elengedték az adót!) Annak igen, de nem a szolyvaiaknak.

Egy másik eset Nagyrákócon történt, ahol a községi képviselőtestület ülésezésének idején érkeztek meg az adóvégrehajtók a községbe. Az agrár bíró szinte terrorisztikusan kijelölte a kommunista helyettes bírót, hogy menjen a végrehajtóval végrehajtani. A kommunista bíró azonban öntudatosan megtagadta ezt és kijelentette, hogy nem megy, mert nem akarja és nem fogja magát hagagyni a falu szegény lakosaitól agyonveretni. Erre két csendőr a bírót egyenesen a jegyőzi hivatal helyiségébe viszi, jegyzőkönyvet vesznek fel és azzal fenyegetik meg, hogy becsukják és megláncolva Nagyszőllősre viszik.

A tömeg, mely a képviselőtestület ülésére jött el, amikor ezt látta, elment a jegyzőhivatal elé és tiltakozott az ellen, hogy a kommunista helyettes bírót azért, mert nem ment az adóvégrehajtóval, becsukták. Követelték szabadlábra helyezéset. És mi történt?A csendőrökhöz telefonáltak segítségért. Egyeseket letartóztatnak, másokat kihallgatnak, jegyzőkönyvet vesznek fel. A tömeg ezen eljárás ellen fellépett és követelte a letartóztatottak szabadon bocsátását. Kijön az agrárbíró és megnyugtatja a népet, hogy senkit sem fognak letartóztatni, senkit sem kisérnek be, oszoljanak szét.

A tömeg tényleg azt gondolja, hogy ez így lesz és szétoszlik. Azonban mi történik? Megérkezik egy 30 tagból álló csendőrexpedició és sorra veszik mindazokat, akik ott voltak a közgyülésen. Tizenötöt megláncoltak és Nagyszőllősre vitték őket a járásbíróság fogházába. (Výkřiky komunistických poslanců.)

A kormányzat ottani exponensei terrorisztikusan, provokálóan folytatják a végrehajtásokat; 10-15 csendőrt adnak minden községbe a végrehajtó mellé. A végrehajtó minden szegény házba bem egy és ahol nem fizetnek, nincs az a tehén, vagy disznó, amit le ne foglaljon, feltúrja az egész lakást és, ha a tulajdonos valamit szólni mer, rögtön jegyzőkönyvet vesznek fel és megláncolva a járási székhely fogházába szállítják. Ezen intézkedések jellemzik legjobban azt, hogy a kormányzat, a kormányzat exponensei hogyan és miképen akarnak a szegény és tönkrement falusi kisgazdákon segíteni.

De nem jobb a helyzet a városokban sem. A falvak lakosai a mai viszonyok között képtelenek arra, hogy vásároljanak, hogy fogyasztói és vásárlói legyenek a kisiparosságnak, úgy, hogy a városi kisiparosság százai és százai a külömböző városokban szintén ki vannak téve a szó szoros értelmében való éhenhalásnak. Nem egy, sem nem 10 család van olyan a külömböző kárpátaljai városokban, amely családok heteken keresztül nem látnak házukban kenyeret. Ennek tetejébe ugyancsak úgy, mint a falusi szegényekre, közép- és kisgazdákra, ráuszítják az adóvégrehajtókat és ezeknek a szerencsétlen, teljesen tönkrement kisiparosaknak a legtöbb esetben utolsó bútor- és ruhadarabjukat viszik el adóban.

A legutóbb is megtörtént Munkácson, hogy egy zsidó cukrász kisiparosnak, aki nemis saját üzlete részére, hanem más kereskedők részére sütött és emellett hetenként 25-30 koronát keresett, az adóvégrehajtó lefoglalta összes szerszámjait, sőt a kész dolgokat is, amiket megrendelésre készített, az árut durván ide-oda dobálta, úgy, hogy a szegény kisiparosnak körülbelül 80-100 korona kárt okozott ezzel az ide-oda dobálással; de lefoglalták összes szerszámjait, összes edényeit, szekérre rakták azt és elvitték. Számtalan esetben hallottunk a pénzügyigazgatóság és az adóhivatalok részéről olyan kijelentés eket, hogy a törvény tiltja az olyan tárgyak lefoglalását és elárverezését, amelyek egy kisiparos kenyérkeresetéhez szükségesek. A kárpátaljai adóközegek fütyülnek azonban a törvényekre és csinálják úgy a dolgot, ahogy az nekik a legjobban tetszik.

Ilyen körülmények között csak természetes, hogy ezek az intézkedések a falvakban és a városokban óriási elégedetlenséget váltanak ki, amint azt beszédemben példákkal is bizonyítottam. Különösen súlyos a helyzet a szolyvai járásban, ahol előbb-utóbb a kereskedők és kisiparosok oda fognak jutni, hogy az adóvégrehajtások és árverések megakadályozázására és tiltakozásuk jeléül egységfrontba fognak tömörülni és sztrájkokkal, üzletük bezárásával fogják a hatóságokat eddigi intézkedéseik megváltoztatására kényszeríteni.

Természetes dolog, hogy mindezeknek az intézkedéseknek a tetejébe jön aztán még a terror, amely Kárpátalján ma divatban van és amely terror különösen az utolsó napokban Kárpátalján óriási méreteket kezd ölteni. A kommunista párt hat konferenciáját tiltották be az utolsó napokban. Kárpátalja egyetlenegy járásában sem engedélyeznek nyilvános gyüléseket, sőt nemcsak nyilvános gyüléseket, de konferenciákat s em engedélyeznek. A técsői járási hivatal betiltotta az építőmunkások szakszervezetének buštinai helyi csoportja által december 3.-ának, délután 6 órájára, Udot Péter házába összehívott évi közgyülését. A járási hivatal tehát a szakszervezet évi közgyülését tiltotta be, holott az alapszabályok, a törvények kényszerítik a gazdasági szervezeteket arra, hogy minden évben évi közgyülést tartsanak és erről jelentést kell, hogy tegyenek a járási hivatalnak. A járási hivatal főnöke azonban mindezeket figyelmen kívül hagyva, tiltakozásunk és felvilágosításaink dacára is betiltotta a szakszervezet évi rendes közgyülését.

De ezzel nem elégednek még meg; tovább mennek és különösen a nagyszőllősi járásban, hogyha véletlenül 5-10 szegény falusi ember valamely lakásban összejön, hogy este elbeszélgessenek, megtárgyalják azt a nyomort, azt a nélkülözést, azt a rettenetes helyzetet, amelyben vannak, rögön csendőrök jelennek meg a helyszinen, feljelentést tesznek ellenük tiltott gyülésezés cimén és 10-14 napi elzárással és 200 koronáig terjedhető büntetéssel sujtják őket.

A volovojei járásban a csendőrök házrólházra járnak éjjel a falvakban és mindenkinek a lakásába, legyen az kommunista, vagy nem, éjnek idején behatolnak és utána néznek, vajjon nem alszik-e ott, nincs-e ott valami idegen ember. Az osztrák-magyar monarchia alatt nem volt olyan terror, mint amekkorát a Csehszlovák köztársaság úgynevezett demokratikus kormánya Kárpátalján megvalósít, sőt ma sincs ez Horthy-Magyarországon, mint van itt, az ország legkeletibb részén, Kárpátalján, ahol éjszaka házról-házra járhatnak és az alvó embereket felzavarják, hogy megnézzék, nincs-e ott valami idegen. A hatóságok rosszabbul kezelik Kárpátalján a munkásságot, mint a Pilsudský-rendszer.

Mindezt a terrort, mindezeket az üldöztetéseket betetőzték azonban az elmult hó 20.-án, amikor tiltott gyülésezés cimén letartóztatták Lokota elvtársat. Mi történt, mit csinált Lokota elvtárs? Talán felfordította a köztársaságot? Nem! Kiment Stavnára, a bereznai járás egyik községébe és elment az egyik szegény falusihoz; amikor a nép meghallotta, hogy a munkásság szenátora megjött, hozzá siettek, hogy beszélgessenek vele, hogy tanácsot kérjenek tőle, hogy mitévő legyenek, mit csináljanak abban a szerencsétlen helyzetben, amelyikbe a kormányzat mostoha politikája beletaszította őket. Összesen tizenketten voltak együtt, beszélgettek, vitatkoztak arról a nyomorról, amelyben élnek. Éjjel 12 órakor a csendőrség berontott a lakásba és a törvényekre hivatkozva, letartóztatták Lokotát. Amikor Lokota elvtárs a csendőrökhöz fordul és kéri, hogy ne kiabáljanak, mert a szomszéd szobában gyermekek alusznak, felébredhetnek és igazolja magát, hogy ő Lokota szenátor, két csendőr megragadja, megláncolja, jól megverik és a községháza fogdájába kisérik.

A hivatalos jelentés arról szól, hogy Lokota elvtárs engedély nélkül nyilvanos népgyülést tartott. Hát lehet azt nyilvános népgyülésnek mondani, amikor egy lakásban 12 munkás, szegény falusiak, egy szenátorral beszélgetnek? Nem! A hatóságok, a csendőrség, csak azért, hogy védje saját magát, hogy védje azt, amit még a polgári törvények is törvényellenesnek mondanak, illegális népgyülésnek mondanak egy zárt lakásban lefolytatott beszélgetést.

Ez volt az oka, ennyi volt az egész, amiért a kommunista párt szenátorának, Lokotának börtönbe kellett kerülni. És a szenátus nagy bölcsen hozzájárulását adta még ahhoz, hogy az a Lokota, aki egy 12 tagu tagértekezleten részt mert venni, továbbra is letartóztatásban maradjon. (Posl. Kubač: A tolvajokat, panamistákat szabadon engedik!) Úgy van, azok nem fájnak az uraknak, azokat futni hagyják, azonban azokat, akik kimennek a falvakba, hogy megismerjék a nyomort, hogy itt azután dokumentumokkal igazolják, hogy milyen az a helyzet, amelyben ma a szegény falusiak döglődnek, akkor ezt nem lehet megcsinálni, ezért letartóztatás, börtön, további fogvatartás jár.

Kárpátalja összes dolgozói szervezik a tiltakozást ez ellen a hallatlan terror, ez ellen a hallatlan támadás ellen, amely Lokota szenátor elvtársat érte. Kárpátalja dolgozói, szervezzetek tömeges demonstrációkat a járási és jegyzői hivatalok elé, gyüjtsetek tiltakozó aláíráskat és küldjetek tiltakozó sürgönyöket a szenátus és az igazságügy miniszterhez Lokota szenátor szabadonbocsátása érdekében.

Kárpátalja dolgozói, verjétek vissza a kormány ezen hallatlan támadását a dolgozók élcsapata, a kommunista párt és annak vezére, Lokota szenátor elvtárs ellen. Követeljétek azonnali szabadonbocsátását. Engedjétek szabadon Lokota szenátor elvtársat! (Potlesk komunistických poslanců.)