POSLANECKÁ SNĚMOVNA N. S. R. Č. 1926.
II. volební období. 3. zasedání.

Původní znění.

602.

Sürgös interpelláció

Dr. Gáti József, Mondok Iván, Sedorjak Nikolaj és társainak

a kormányhoz és földmüveiésiigyi miniszterhez

a természetbeni (harmados és feies) bérieteket pénzbérietekké átalakitó 1922 évi 68 sz. törvényt módosító 1924 évi sz. törvény meghosszabbitása tárgyában.

Podkarpatská Rus a nagybirtokok tipikus földje, hol néhány nagybirtokossal és pár száz középbirtokossal szemben a törpebirtokosok és földnélküliek százezrei állanak szemben. Ennek az állapotnak következtnénye az, hogy a földéhes szá zezrek a földbittokosok kényére - kedvére voltak ráutalva és minthogy rendes bérlethez nem juthattak, megmaradt Podkarpatska Rusban a feudalizmus csökevényeként a harmados és feles földmüvelés, atni azt jelenti, hogy a vetömag elenében a földnélküliek és törpebirtokosok megmüvelik a földesúr földjét és egész évi munkájuk fejében a termésnek tnindössze egyharmadát, vagy legjobb esetbeu felét tarthatják meg.

Ezt az állapotot csak részben és hiáttyosan orvosolta az 1922 évi 68 sz. törvény, mely lehetövé tette, hogy a harmadosok és felesek egy része, kik 1921.-ben bizonyos ingatlandarabokat a termés kis tészéért megmüvelték, ha a biróságnál a bérletre igényt jelentettek be, az 1923/1924 és 1924/1925 gazdasági években az illetö földdarabot meghatározott pénzbeli bérösszegért használhatták.

E törvényt sz. 1924 évi 309 sz. törvény az 1924/1925 és 1925/1926 gazdasági évekre meghosszabbitotta. E törvény tehát ez év öszén lejárt és a kormány nem gondoskodott arról, hogy a következö gazdasági évekre meghosszabbitsa.

Ma tehát az a helyzet, hogy sok ezer kis földbérlö, kik földosztásban egyáltalában nem részesültek és mindössze meglehetösen drága apró bérlethez volt törvényes joguk, ma a legelkeseredettebb bizonytalanságban élnek és ha a hivatkozott törvény meg nem hosszabbíttatik, elvesztik azt a kis bérletet is, mely a törvény szerint öket megillette, illetve a földbirtokosok ujra kényük-kedvük szerint zsarolhatják ki törvény hijján a volt bérlöket, vagy azokat, kiket a volt bérlök kimozdításával ujra harmadosokként alkalmaznak. Részben nem adnak uj bér letet, vagy ujra uzsorafeltételek mellett dolgoztatják a népet. A kormány késedelme és mulasztása tehát visszaállítja Podkatpatska Rusban a középkori állapotokat.

Minthogy Podkarpatska Rus népe nem jutott az évek során földhöz, semmi ok nincs arra, hogy azt a kis földdarabot is megvonja tölük a kormány, melyet eddig legálabb bérletként birtokoltak. Semmi ok nincs arra, hogy a kizárólag magyar földesurak, elsösorban Schönborn ingyenes ajandékhoz jussanak a bérleti területeknek hatalmuk alá visszabocsátásával.

Mi, kik a dolgozó földmüvesek hangulatát ismerjük, öszintén megállapítjuk, hogy az érdekelt kis falusi existenciák elkeseredése a bérletek elvesztése esetén oly nagy, hogy szinte forradalmi jelleget ölt és igen sok falu érdekelt tömegei inkább ott pusztulnak az évek során verejtékükkel öntözött bé rleti földjükön, mintsem hogy visszabocsássák azt a földbirtokosok rendelkezése alá. Amikor erre a kormány figyelmét felhivjuk, kérdezzük:

Hajlandó-e a kormány, illetve a földmüvelésügyi miniszter úr a legsürgösebben, minden esetre egy hónapon belül a nemzetgyülés elé törvényjavaslatot terjeszteni, mely az 1924 évi 309 sz. törvény érvényességét további, legalább öt évi idö tartamára meghosszabbítja?

Praha, 1926. évi október tó 14. napján.

Dr. Gáti, Mondok, Sedorjak,

Bolen, Čulen, Kopasz, Vobecká, Kolláriková, Zoufalý, Haiplick, Chlouba, Wünsch, Hruška, Zápotocký, Jílek, Major, Kubicsko, Steiner, Juran, Eistner, Čermák, Schmerda.




POSLANECKÁ SNĚMOVNA N. S. R. Č. 1926.

II. volební období.

3. zasedání.

Překlad.

602.

Naliehavá interpellácia

poslancov dra Gátiho, Mondoka, Sedorjaka a súdruhov

vláde a ministrovi zemedelstva

o predlžení zákona č. 309 z r. 1924, ktorým sa zmeňuje zákon č. 68 z r. 1922, ktorým sa upravuje užívanie pozemkov v Podkarpatskej Rusi za podiel (polovicu, tretinu) ich naturálneho výnosu.

Podkarpatská Rus je typickou zemou vežkých statkov, kde oproti niekožkým vežkostatkárom a niekožko sto stredným statkárom stoja státisice malých majitežov a bezzemkov. Následok tohoto stavu je, že celé státisice žudí, ktorí túžia po pôde, odkázaní sú na milos a nemilos vežkostatkárov a poneváč nemohli sa dosta ku riadnemu pachtu, zostalo v Podkarpatskej Rusi jakožto rudiment feudalizmu hospodárstvo na tretinu a polovicu, čo znamená, že bezzemci a drobní statkári obrábajú za osivo pôdu vežkostatkára a za svoju celoročnú prácu môžu si ponecha len jednu tretinu alebo v naj výhodnejšom prípade polovicu úrody.

Tomuto stavu odpomohol len čiastočne a nedostatočne zákon z r. 1922, č. 68, ktorý umožnil, že určitá čas hospodárov na tretinu a polovicu, ktorí v roku 1921 určité nemovitosti za malú čas úrody obrábali, mohli v hospodárskych rokoch 1923/1924 a 1924/1925 užíva dotyčného pozemku za určité peňažné pachtovné, prihlásili-li u súdu svoj nárok na pacht.

Zákon tento bol zákonom č. 309 z r. 1924 predlžený na hospodárske roky 1924/1925 a 1925/1926. Platnos tohoto zákona tedy vypršala na podzim tohoto roku a vláda nepostarala sa o to, aby bol na nasledujúce hospodárske roky predlžený.

Dnešný stav je tedy ten, že dnes veža tisíc drobných pachtierov, ktorí sa prídelu pôdy vôbec neúčastnili a mali dohromady len zákonité právo na dosti drahé a drobné pachty, sú v najukrutnejšej neistote a nebude-li uvedený zákon predlžený, ztratia i tie malé pachty, ktoré im podža zákona náležaly, pokiaž sa týče vežkostatkári budú môc zase dža svojej žubovôle, keď nieto tu zákona, vyžiera bývalých pachtierov alebo tých, ktorých po odstránení starých pachtierov vezmú na svoje statky jakožto tretinových hospodárov. Buďto nepripustia nové pachty, alebo budú žud zase bra do práce za úžernických podmienok. Liknavos a opomenutie vlády tedy reštauruje v Podkarpatskej Rusi stredoveké pomery.

Keďže žudu Podkarpatskej Rusi nedostalo sa pôdy po dobu dlhých rokov, nie to žiadnej príčiny, aby mu vláda vzala i tých niekožko kúskov pôdy, ktoré mal dosiaž aspoň v pachte. Nieto žiadneho dôvodu, aby výlučne maďarskí zemäni, v prvom rade Schönborn obdržali bez platné dary tým, že pachtovaná pôda zase sa odovzdá do ich moci.

My, čo známe náladu pracujúceho zemedelského žudu, uprimne konštatujeme, že roztrpčenie zúčastnených malých dedinských existencií nad ztratou pachtov je tak vežké, že nabýva skoro už revolučného rázu a zúčastnené massy veža dedín radšie zahynú na svojích pachtovaných pozemkoch po dlhých rokoch svojim potom skropených, než by ich prepustili vežkostatkárom. Vyzývajúc pozornos vlády na pomery tieto, tážeme sa jej:

Či je ona, resp. pán minister zemedelstva ochotný predloži čo najsúrnejšie, na každý pád do jedného mesiaca, Národnému shromaždeniu návrh zákona, ktorým by bola platnos zákona č. 309 z r. 1924 predlžená na dobu ďalšiu, aspoň päročnú?

V Prahe, dňa 14. októbra 1926.

Dr. Gáti, Mondok, Sedorjak,

Bolen, Čulen, Kopasz, Vobecká, Kolláriková, Zoufalý, Haiplick, Chlouba, Wünsch, Hruška, Zápotocký, Jílek, Major, Kubicsko, Steiner, Juran, Elstner, Čermák, Schmerda.




Související odkazy



Přihlásit/registrovat se do ISP