Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

A naplapokban félhivatalos közlemények jelentek meg arról, hogy a kormány Podkarpatska-Rust egyetlen nagyzsupává alakitja át, Munkács város székhellyel és hogy ezt az átalakitást már f. évi julius hó 1. jével meg akárja valósitani.

Kérdezzük első soriban igaz-e a lapoknak ez a hirdetése és igaz-e az, hogy a miniszterium erre nézve már kiadta a rendeletet?

Mert ha igaz, akkor ez ellen a leghatározottabban tiltakozumk, mivel ily rendelkezés az 1920. évi 121. sz. alkotmánytärvény 3. §-ába ütközik, amelyiben Podkaŕpatska-:Rus részére az 508/1921. sz. a. ratifikált 1919. évi szept. hó 10. én Sain-Germain en Layeban kötöat szerzőlés Il. fejezetének 10-13. cikkei alapján a legmesszebbmenő autonomiát biztositotta a lcözigazgatásban, ennélifogva a kormány a közigazgatásra vonatkoozó rendelkezést sem ideiglenes, sem végleges minőségben Podkarpatska Rusra nézve nem tehet.

Erre az 1920. évi 121. sz. alkotmány, törvény 3. §-a alapján csak Kárpátoroszország tartománygyülése jogosult és e §. 8. bekezdése nem használható fel oly értelmezéssel, hogy az eblben jelzett külön rendelkezések a kötelezett legmesszebbmenő autonomia ellenére, vagy kijátszására, vagy pláne teljes eltüntetésére a kormány rendeleteivel tehetők meg.

A 8. bekezdésben jelzett külön rendelkezések világosan csak a 3. §-ban biztositott legmesszebbmenő autoinomia részleteinek és főleg a tartománygyülésbe való választói jagosúltságnak és választ-hatóságriak a rnegvalósitására - és nem ezek kijátszására és elodázásáia - szólhatnak.

Ha ideiglenességről lehetett szó Podkarpatska Rus részére biztositott autonomíája körében, arról csak az 1920. évben lëhetett még szó ésakkor is csaik az autonomia biztositásá éslétesitése érdekében és nem annak kijátszásában, ma 6 év multán az ideiglenësség ürügye már eontradictio in adjecto, mert 6 év oly kihiáltóan lerántja a leplet az ideigglenesség valótlanságáról, hogy arról komoly államférfiu csak absurditással tehet emlitást.

A. 8. bekezdés csak az autonomia megvalósitására irányuló komoly rendelkezéseket enged meg és igy csak ezekre nézve tehetők intézkedések, de a meglevő közigazgatás - mely ugyan nem autonomikus és igy is alkotmányellenes legrosszabb esebben csák a status quo mellett hagytató, mig maga a tartománygyülés - most már a ĺegsürgősebben meg nem alakul és maga nem alkotja meg Podkarpatska Ikus közigazgatäsi szervezetét és autonoun jogánál fogva a közigazgatás fuuiktionáriusait maga nem határozza meg.

A 476/1920. sz. kormányrendelet, amelyből a kormány azt a jogot véli szárrnazčatni, hogy Podkarpatska Rus közigazgatását tetszéseszerimt formálhatja, ugyancsak alkotm"anyellenes és mint ilyen a 121/1920. sz. alkotmánytärvény 55. §-a alapján ab ovo érvénytelen, mért Podkarpatska Rusnak az alkotmánytörvény 3. §-ában hiztositott legmesszehbmenő autonomiájának ä végrehajtására nem vonatkozik ésnem e törvény ezen §-ának a határai közätt mozog, hanem egy más, Podkarpatska Rusra nem vonatkozó törvényből lett leszürve.

És ha igaz, hogy a kormány most ily Podkarpatska Rust nagyzsuipává átalakitó rendeletet adott ki, az termeszetesen mint alkotmányellenes érvénytelen, ezért amidőn e kérdést ez iranyban megismételjük, egy!ben az esetre, ha igaz e rendelet kibocsátása, kérjük annak azonna1 történő visszavonását, mert külörnben az alkotmánytörvény 102. §-a alapján e rendelet érvénytelenségének meg"allapitása végett a legfelsőbb közigaźgatási birósághoz volnámk kénytelenek fordudni, amely azt bizonyára kimondja ugy mint kírnondta Podkarpatska Rusra néizve évenytelennek a 171/1923. sz. a közigazgatási rerndre vonatkozó kormányrendeletet.

V denných listoch uverejnené boly poloúradné zprávy, že vláda pretvorí Podkarpatskú Rus v jedinú veľžupu so sídlom v Mukačeve a že túto zmenu zamýšľa uskutočniť už dnom 1. júla 1926.

Tážeme sa predovšetkým, či sú tie to novinárské publikácie pravdivé, a či je pravda, že ministerstvo už vydalo o tom nariadenie?

Lebo ak je to pravda, vtedy proti tomu čo najrozhodnejšie protestujeme, keďže takéto opatrenie odporuje § 3 ústavnej listiny č. 121 z r. 1920, v ktorom sa Podkarpatskej Rusi na základe článkov 1013 hlavy lI. mierovej smluvy Saint-Germainskej zo dna 10. septembra 1919, ratifikovanej pod čís. 508/1921, zaisťuje čo do administrativy najširšia autonomia, a preto vláda nemôže v Podkarpatskej Rusi žiadneho prezatýmneho alebo definitivného opatrenia čo do administrativy urobiť.

Ku tomu na základe § 3 ústavnej listiny č. 121 z r. 1920 je oprávnený len krajinský snem Podkarpatskej Rusi a odstavca 8. tohože paragrafu nelzä použiť v tom smysle, že zvláštné ustanovenia v ňom naznačené vykonať lzä vládnymi nariadeniami proti záväznej najširšej autonomii alebo s jej obídením, ba čo viac s jej úplným zašantročením.

Zvláštné ustanovenia naznačené v odstavci 8. môžu platiť len pre uskutočnenie podrobností najširšej autonomie, zaistenej v § 3, a hlavne volebnej oprávnenosti a voliteľnosti do krajinského snemu, a nie pre ich obchádzanie a odkladanie.

Mohlo-li sa hovoriť o prezatýmnosti v autonomii pre Podkarpatskú Rus zaistenej, mohla byť o tom reč len v r. 1920 a i vtedy len v záujme zaistenia a vybudovania autonomie, a nie cieľom jej obchádzania; dnes po 6 rokoch je zámienka prezatýmnosti už contradictio in adiecto, lebo týchto 6 rokov tak krikľave odhaľuje rúško tejto nepravdivej prezatýmnosti, že vážny štátnik môže o nej len s absurditou hovoriť.

Odstavec 8. pripúšťa len vážné ustanovenia k uskutočneniu autonomie a tedy leu ohľadom týchto lzä činiť opatrenia, avšak administrativu, ktorá už je tu a ktorá nie je síce autonomná a preto je protiústavná, - lzä v najnepriaznivejšom prípade ponechať len v statu quo ante, dokiaľ nebude - a teraz už čo najsúrnejšie - sriadený krajinský snem a sám neupraví administrativnú organizáciu Podkarpatskej Rusi a v dôsledku svojho autonomného práva sám neustanoví funkcionárov administrativy.

Vládné nariadenie č. 476/1920, z ktorého vláda domnieva sa odvodzovať právo, že administrativu. Podkarpatskej Rusi môže formovať dľa svojej ľubovôle, je taktiež protiústavné a jako také je na základe § 55 ústavnej listiny č. 121/1920 ab ovo neplatné, lebo nevzťahuje sa na prevedenie najširšej autonomie Podkarpatskej Rusi, zaistenej v § 3 ústavnej listiny a nepohybuje sa v medziach citovaného paragrafu ústavnej listiny, ale bolo odvodené z iného zákona, ktorý sa nevzťahuje na Podkarpatskú Rus.

A je-li pravda, že vláda teraz vydala takéto nariadenie, ktorým sa Podkarpatská Rus pretvoruje vo veľžupu, je ono jakožto protiústavné samozrejme neplatné a preto opakujeme-li otázku túto po tejto stránke, žiadame pre prípad, ak by toto nariadenie naozaj bolo bývalo vydané, jeho bezodkladné odvolanie, lebo ináče by sme boli nútení na základe § 102 ústavnej listiny vyhľadať najvyšši správny súd, aby neplatnosť tohoto nariadenia bola zistená a tento súd by neplatnosť zaiste vyriekol tak, ako vyriekol ohľadom Podkarpatskej Rusi neplatnosť vládneho nariadenia č. 171/1923 o prezatýmnej úprave obecného sriadenia v Podkarpatskej Rusi.