Az ungvári Bercsémyi utcában
levő u. n. Bányai féle egyemeletes bérház
Korláth Amália magánzó tulajdona.
Eme ház első emeletéin Mothlpénzügyí
tanácsos lakása szomszédságában
van eigy szoba, amelyre megürűlés esetén
maga a háztuiajdonos, Korláth Amália refleiktált.
Midőn a szoba megürült,
be ís kőltözötta szobába, de egy
széip napon megjelemt ott egy dr. Lopatař novü
pénzűgyi tísztviselő és kij
elentve, hogy a szobát a zsupanáfius neikí
osztotta ki az azonnal le is foglalta. A háztulajdonos
aizonban nem volt hajlandó a törvénytelea
rekvíráláisnak hitelt adni és továbra
is a lakásbam maradt.
Erre a pénzűgyi tisztviselö rendőrt hozatott
s a házfiudaj doinosnőt és hozzátartozoit
egyszerüen kilökdöste a lakáslból
a butorokat pedig az advarna hányatta, ugy hogyaizok csakneik
teljesen összetörtek.
Az erőszakos rekvirálás természétesen
nem tö-rtémt mínden szó nélkül,
minek köveakeztöben a iráztulajdiomosnőt
és hozzátartózóját rendőr
kísérte a rendőrségre s ott jegyzőkönyvet
vettek fel az elkeseredett házfiulapdonossal, Egyáltalán
nem lepne aneg az Unigváron duló jogrend meldett,
ha a tuLajdomát védő Korláth Amáliát
a rendőrség végül birsággal sujtaná.
Kérdem a miniszter Urat:
Van-e tudomása az Ungváron uralkodcs
botrányos lakásrekvírálási
állapotokról?
Hajlandó-e azonnal imtézkední,
hogy Korláth Amália legalább az igényelt
egy helyiséget birgassa a saját házábam?
A szernyei vizrendezö és érvízmentesítő
társulat az 1901-1902, évetkben épitette
az ugynevezett Magaspartcsatonát mely a Szernyemocsár
vize egy nagyobb részének levezetésére
szolgál. 1911-12-ben leszerelték a csatonna memtén
levő Gát községi zsilipet, mely a tavaszi
olvadások és nagyobb esőzések folytán
bekövetkező horribilis vizmennyíségnek
fokozaaos lebocsátását szabályozta.
A zsiliplebontás ármentesitette a Schönborn
birtok 22.000 holdnyi gáti mező, addig halastavas
részét, de a zisiliplebontás követlkeztében
egyszerre lenohamó viz ugyanakkor minden évben a
tavaszi olvadáskor és
évenkint többször, minden nagyob ésőzés
után elönti több mint méteres vizzel a
Barkaszó, Csongor községek határnak
mintegy 839 kat. holdnyi részét, mely a zsilip lebontása
előtt nem volt ártzrűlet. E 839 holdnyí
terűlet azóta ugyszólván teljesen hasznáveheteilen
tulajdonosai részére, mert bár minden évben
megpróbálják a föld bevetését,
az árviz mindig kimossa még a másodszori
vetést is. A 839 hold elsőrendű föld
a zsilip lebontása következtében értéktelenné
vált. Tudta ezt nagyon jól az ármentesitő
társulat elismerte ezt annak
idején a magyar kormányzat is, mely 50%-os államsegélyt
helyezett kilátásba 1913-ban egy mellékcsatorna
épitéséhez a társulat részére.
Az épités azonban a közbejövő háboru
miatt elmaradt, azonban az árviz minden évben egyszer-kétszer
meglátogatja a területet. Ennek a földnek a tulajdonosai
évről kérik a ruszinszkói pénzűgyi
hatóságokat arra, hogy ezeket a területeket
mentesitsék az adóztatás alól, vagy
legalább vegyéik figyelembe az örökös
árvizet.
Bár ezt a tényt a közigazgatási
hatáságok ai legteljesebb mértékben
igazolják, azért nem történt semmi.
Egyszer akart ugyan kiszállni e területre egy vegyes
bizottság, mely el is indult utjára, azonban a müutat
is elöntő viz miat nem tudott a területhez förni
s munkáját végzetlenül volt
kénytelen visszafondulni. Az érdekela birtokosok
a szernyei vizrendezö és ármentesitő
társulattól is állandóan kérik
az űgynek rendezését, de az egyesület
anyagi helyzete egyrészt nem engedi meg most a mellékcsadorna
épitését, másrészt, mikor a
Barkaszó-Csongori érdekeltség
a régi zsilip viszszaállitását kérte
egy közgyülésen, az állam jelenlevő
képviselője azt mondotta, hogy az államnak
nagyoblb érdeke a 22.000 holdnyi Schönborn birtokresz
árvizmentesitése, mint a 839 holdnyi területé,
mely a zsilip lebontása következtében
árvizes.
Kérdem a Pénzügyminiszter
Urat:
Van-e tudomása a fentiekről s ha igen, ugy miféle
intézkedést szándéksizik tenni a barkaszócsongori
érdekeltség árterűletének adómentessége
érdekében?
A beregszász rendőrbiztosság a mult év
október havában azt az átiratot intézte
a keresztényszociális párt beregszász
helyi csoportjához, hogy ez terjessze be azt a hatósági
engedélyt, amelynek alapján létezik. Egyuttal
a párt funkcionáriusainak a neveit is bekövetelte
a rendőnség.
Túdomásunk szerint politikai
párt nem tartozik alapszabályok szerinrt müködni,
ennek dacára a nevezett pártszer vezetnek
a pozsonyi teljhatalmu miniszter által is jóváhagyott
országos pártszabályzata van, melyet jóváhagyás
végett az ungvári, munkácsi, és nagyszőllősi
zsupáni hivatalokhoz is beterjesztett jóváhagyás
végett. Nincs oly törvény, vagy rendelet, amely
szerint a párt alapszabályait az összes elsőfioku
közigazgatási hatóságnak is bemutatni
kellene.
Kérdem a Belügyminiszter Urat:
Van-e tudomása a beregszászi rendőnbíztosság
leirt tulkapásairól?
Hajlandó-é intézkedni, hogy az őslakosság
pártjai a jővőben ilyen
zaklatásoktál megkiméltessenek?
A földniüvelésügyi minisztérium
Szlovenszkóban Kassán ismételtem rendez patkolómesteri
tanfolyamokat, melyeknek tanitássi és vizsgálati
nyelve a szlovák nyelv.
A szlovák tanitási nyelv a magyar
nemzetiségü iparosok részére lehetlenné
teszi hogy a tanfolyamon résztvegyemek ésvizsgázzanak,
miáltal kenyerüktöl mesterségesen megfosztatnak
és kihalásra vanmak ítélve, a magyar
földmüvelö lakossag pedig meg annak a lehetőségétöl
is meg lesz fosztva, hogy olyan iparosal kezeltesse állatait,
kik anyanyelvét értik.
Kérdem a főldmüvelésügyi miniszter
urat:
Hajlandó-e ezen igazságtalanságot
jóvátenni és magyar nyelvü patkoló
tanfolyamok felállitásáról azonnal,
még pedig olyképen intézkedni, hogy a tanfolyam
rendezéséről az érdekeltek tudomást
szerezhessenek, jelentkezésre elegendö idö legyen,
és hogy a tanfolyam székhelyeül a jelentkezö
számához és lakóhelyükhöz
képest Délszlovenszkó részére
délszlovenskói, Keletszlovenszkó
és Ruszinszkó részére egy ottani város
állapittassék meg?
A komáromi és érsekujvári
dohánybeváltó hivatalokhoz tartozó
járások gazdái az 1925, év folyamán
igen nagy mennyiségü dohányt termeltek s szállitottak
be a nevezett beváltó hivatalokhoz. Már az
is sok panaszra adott okot, hogy a hivatalok a bevátlási
árat igen alacsony összegben állapitották
meg, azonban a termelöket ennél még sokkal
jelentösebb sérelem érte. Néhany falu
ugyannis beszállitva a dohánytermését,
azért egy fillér készpénzt sem kapott,
mert annak árát vagyondézsma tartozás
cimán visszatarlotta az állami dohányraktár
igazgatósága. Számos esetben megtörtént
az is, hogy a dohánytermelő már réges
régen kifizette a vagyondézsma tartozását
s most ismételten levonták azt.
A vagyondézsmának ez a behajtása
még azokban az esetekbe is, amikor a vagyondézsmatartozás
tényleg fennáll, törvénytelen, mert
nincs oly törvényes inétzkedés, amely
az adóbehajtásoknak ezt a szokatlan módját
irná elő.
A csehszlovák köztársaság
dohánytermelés tekintetében nagyon kezdetleges
fokon áll s igy a kormánynak minden lehetőt
el kell kővetnie ezen mezőgazdasági ag felvirágoztatására.
Az olyan esetek azonban, mint a milyet a fentekben vázoltunk,
csak arra alkalmas, hogy a mezőgazdákat a dohánytermeléstől
elriassza.
Fentiek alapján kéredzzűk a miniszter Urakat:
1.) Van-e tudomásuk a komáromi és érsekujvári
dohánybeváltó hivataloknak tőrvényellenes
intézkedéséről?
2) Hajlandók-e azonnal intézkedni,
hogy a beváltó hivatalok a dohány árát
mindenkinek azonnal és haladéktalanul kifizessék
és hogy a vagyondézsmatartozás utólag
rendeztessék?
3) Hajlandó-e a földművelésűgyi
miniszter ur gondoskodni az iránt, hogy a dohánytermelők
a jővőbem hasonló zaklatásoknak és
meglepetéseknek ne tétessenek ki?
A fólyó év elején tőbb kővecsesi
kisgazda nyujtotta be a szabályszerü jelentkezésí
ivet a rímaszombati dohányibeváltó
hivatalhoz, dohánytermelésí engedély
íráma. A nevezett dohánybeváltó
hívatal azzal az indokolással tagadta meg a dohánytermelési
engedély kiállitását, hagyníncsen
megfelelő helyísége a dohánytermés
elhelyezésére s ezért uj engedélyeket
nem állithat ki.
A pénzügyminísztárium
és a statisztikaí hívatal jelentéseí
szerirt sulyoa milliók vándorolnak a kűlföldre
az ott vásároltdohányért, teljesen
érthetetlen tehát, hogy a dohánybeváltó
hivatal ilyen kícsínyes okhól tagadja meg
a termelési engedély megadását akikior,
almidőn az államnak mindem eszközzel a belföldi
dohánytermelés előmozdítását
kellene segitenie.
Kérdem a miniszaer Unakat:
Hajlandók-e melgfelelő intézkedéseket
tezvni, hogy ajövőben dohánytermelésí
engedélyért jelemtkező gazdák márcsak
a beliföldi termelés elómozdítása
érdekérben is ilyen kícsínyes űrüggyel
ne utasíttassanak ef?
Szlovénszkó több pénzíntézete
- mévszervnt ítt neim kivánon megmeveizni
azokat - főképen nagy haidákölcsörnállomiányából
származó kamat és tőkevesztesélg
folytán kémytelen valtbirásági kiegyezést
kőtnímelymel a ffelek ibetéjeúknek
40-50-áta részvényesekpedig részvényeiket
elveaztettélk.
A vagyorndémsma és a vaígyonnövekedési
dezsma becslésénél a betétek teljes
értékűkiben, a részvémyek ipedig
a vonatkozó rerdelet értéielése szerínt
vétetRek fel a vagyondézsmaáflományba.
A ibetétek felvételehelyes voat, mertaklkor ez a
tányleges állapotnak felelt meg, a
részvények értékeléae
azonban a legtőbb esetben anár a rendeletkíb,oasátásakor
igazságtalan volt, mert a hatánmentí pénzímtézetek
helyzete az állaimalakulás ésíókép,a
ihadíkölcsönkötvények el nem ismerése
píllanatábanmár olyan voft, hagy a részvények
értéke máraikkor
felére, sőt harmadára esett.
A feleket értnagy veszteségelk eilenéxe ma
az a helyzet, hogy a vagybndézsmát ős növelcedéai
dézsmát az elvesztett vagyonrésziek után
is meg kellfízetní.
Az 1923, évi dec. 21.-én kelt
6/1924, számu törvény 5, §-a, ugyan
ugy íntézkedik, hogy a félkérelmöre
kivételes es-etekben a vagyondézsmát, a vaigyion,
nővekedési dézsnát, vagymímdkettőt
aránylagos mértékiben résziben leszállithatja,
ha komolyan fenyegelt az veszély, hogy a dézsma
kífizetése a dézsmakötelesneka gazdaságí
működéaét z ő vagy csáladja
meigélhetését fenyegeti.
Ez az íntézikedés teljesen értéktelen,
merfia pénzü, gyihatóságok magyarázata
szerint jófornám esak akikor lenne alkallmisizhaaó,
míkor a félmár gys tőnikreiment, de
sanellett igazságtalan, pnotekciós lntézlkedéseikre
ís ad módot. A légi, gazságtalanaibb
az állam szeimpontjából is, erkölstelen,
midőn nemlétező vayomrészeket megadózltat,
akkor, amidőn a séhországban a nem, ia őnhibájukon
íkívülhasonló helyzetbe jutott pénzíntézete
ket segélyez iLletve betéteseik
kárpótlását elősegáhí.
Kéndezem a pémzwgyminíszter
Urat:
Hajlandó-e ezen ígazaágtalanság orvoslására
a törvény, parlamentáris mádosittásása
által oly módon segitemi hoigy a ibirósági
egyezséget kőtött pémzintézetekmél
a feleket és a réazvénytulajdonosokat
ért v eszteségek eirasanak?
A szlovenszkói és ruszínszkói
magyarlakta községeldben mind jobban terjednek
lyan hirek, hogy a lefoglaltbirtokeól esak oly eigyének
kaphatnak örők áron vágy bérletbe
földet, akík a Főldmüvelésügyi
miniszter ux pártjának, a köztársaságí
füldanüvespárfinak a tágjai, Hogy ezeket
a hazwgságokiat az Ön pántjának a tibkáraí
tenjesztük, azt,szármos, hoizzám
érkezett levéllel tudom igazolni.
Meg vaigyok gyäződve, ihoigy erröl a nemtelen
aigvtációról, anely a kőztásaság
polgáraímak békéjét ésnywgalmát
felzavarja, Miniszter Urnak nincs tudomása s az csak az
eigyes tulbuzgó pártfiitkárokük, ödésének
tulajdonitható. Tekintettel arra, hogy az említett
agítátonoik lelketlen, felelőtlen munkájwkban
Míniszter Ur nevével is visszaélnek.
kérdem a Miniszter Urat:
1.) Hajladó-e a közvélemény
megnyugtatására kijelenteni, hogy Csehszlovákiában
a földreformot nean a Földmüvelésügyi,
minisztérium, hanem a hóldhívatall hajbja
végre?
2.) Hajlandó-e kijelemteni, hogy a földréform
nem egyes politikai pártoiknak a szolgálatában
áll?
3.) Hajlandó-e a köztáraságí
földmüvespártí titkároaskáknak
bünös, néplázító
agitácíóját megfelelő intézkedésekkel
félbesizakittatní?
Käztudamásu, hogy a mezögazdákmíndig,
minden idöben beasűleátel tettek eleget katonai
szolgálati iköteleizettségükneik s ez
alól jöváben sem akarják maigukat kivonni.
A katonai szolgálat érdekeímellett azonban
nemszabad figyelmen kivül hagyni amezőgaizdaság
érdekeit sem, főleg akkor,
ha a kettő egy kis jóakarafital összee, gyeztethető.
A feagyvér és hadigyakorlatoikat a badsereg az utőibbi
éveloben kővetkezetesen a legfóntosabb meizőgazdaságí
mutlkák údején, azaratás es cséplés
heteiben tartja s z ilyenkor bevonuló kísgazda
távol van a vezetésére legínkábrb
rászoruló áazaságától,
amüböl kíszámíthatatlan károk
háramlanak reá. De a meizgazdasáí
munkásokra és cselédségre is ékkor
van a legnagyobib szükség a gazdaságban s iha
ezék bevonulnak, ninas módjuk megkeresní
asaládiuk számara a télírevaló
keńyeret.
Eezelk alapján kédem a Miniszter
Urakat:
1.) Van-e tudomásuk arról, hogy a dcisgazdákat
és amezőgazdasági cselédeket a egfontosabb
mezőgaizdasá, gímunkáik idéjén
vonultatják be hadgyakorlatra az illetékes parancnokságok?
2.) Hajlandók-e megfelelően intéizkedni,
hogy a fegyvergyákorlafiok ne a legfontasaibb mezőgazdasagí
munák idején leigyenek megtartva?
Fenitneveizett ruszinszkói kőzségeket a lehetetlen
csehszlovák-román határrendzéa megfosztotta
egyetlen szekér utjuktól, amenyíben a határrendeizö
ibizottsáig azt Románäánák itélte
oda. E községek lakossága most csak romániai
terűleten át közlekedhet, ami csak hosszas utámjárás,
zaiklatás, a romáńoktól nyert engedély
alapján történhet s gazdaságilag a nevezett
községeket óriásí módon
meigkánosifija. E köizségeket
összeikötő szekénut kiépítéére
nizve a románok a határme, gállapitás
ídején igéretettettek, kötelezettsé,
güket aizonban nem tefjesitettek s ezáltal az érdekelt
hatánmenti kőzségeket a világtól
teljesén elzárták, igazdaságí
fel, jődéswket lehetellenné
tették, amennyiben közdekediésük teljeaen
a román hatóságokkéinye-kedwének
játékszere lett. E kőzségek gazdaságí
fiönkretétele nem lehet érdeke a csehszlovák
köztársasá, grnalk, s az aklű szőllöhegy
az államháztartásban olyan jelenáős
tételt képvísel, hogy
azmagában véve is meigkövetelné, misizerínrt
a csehszlovák hatóságok nevezett köségeknek
segitségére síessenek.
Kérdem a Külűgymíníszter Urat
hajlandó-e, megtenni a díplbmáciai léipéseiket
azírámybaa, hogy a románok vállaft
kőtelezettséigűknek haladéktala nul
eleget tegyemek és hajlandó-e intézkedni,
hugy az agyomzaklaoft határmenti talvak csehszlovák
lakossáiga ne esék teljesea áldoizaaul a
csehsizlovák kormányzat nemfiőrődömségének
és a románhatóságok állandó
zaktavási tőrekvéseinek?
Fentnevezeat rusizínsizkói kövzségek
ezelőtt 10 hárnappalmég teljes bizonytalanságiban
vóltak a tekíntebben, hogy a végleges határrendezés
után megmaraidnaik-e fiovábbra is Csehszlovákia
kebelében, avagy Romániához csatoltatnak.
E bizonytalanság annál inkább érthető
volt, mivel a határrendezőbńzobtság
több izben járt eterületen s a határt
Csehszlovákia kárána fólyton ibeljebb
tolták. A végleges határ csúpán
1924 év december hó 14-ém lett megállapitva.
A határ ilyen késői
megállapítása matt fentikőzségek
lakosságagazdaságilag áriási vesztességeket
szenvedett. Nem tudván, hogy hová fognak végérvémyesen
tarfiozni, nem merték bejelenteni es lebélye, geztetni
értékpapirjaíkat, postatakarékpéniztáribetéáeíket,
külfőldikiöveteléseíket,
hadíkőlcsön kőtvényeńket
stib. Nem jelenbkeztek pénzbecserélésre,
nem adtak vagyonvallomást, nem tórődtek az
adókivetésekkel s azokat még nem felebbezték.
Most eigyszerre olyam adólavina szalkadt rájuk,
mely puszfiulással fenyegetí mindnyájwkat.
Ehez járul, bogy a tavalyi rosszgazdasági esiztendő
a betévőfalatot sem hozta meg. Az ideí nagy
vízáradásaz égész tenmést
tönikretette. Szénaáermésűkteljesen
elpusztult s most jószágaikat potomáron könytelenek
eladni, Mindzideíg semmi intéizkedés nein
tőrtént az irányan,
hogy adákedvemményben résesüljenek,
ellenikezőleg az adóvégrehajtás á
legkegyetlenebbül íblyik s adó fejében
a lakosáó útolsó jószagát
ís leáoglalják. Emelleút nevezett
közsé,gek ut híányában a vílágól
elvanmak zárva, csupan Románián át
közlekedhefinek, ami gazdaságilagszámukra
óriási kárt gedent.
E käzsége, k gazdaságilag való teljes
pusztulása az államna nézve is nagy veszteséget
jelent. S ezért kérdem a. Pénzügy miniszter
Urat, hajlandó-e ezensayát hibájuiko ivűl
baja jutoft kőzségek lakosságán seigáfiemi,
az által, hogy az összes értékek bejelentésére,
lebélyegzésére, pénzbecserélésre
zános határídőt engedélyez,
hajlandó-e az ifletékes penzügyi, gazgatóságotaz
a dóleirások megkezdésére és
a végrehajtások azzoanalí megszüntetésére
febhívní, hajlandó-e
a felgyűlemlett adóterhek részle tekben való
tőrlesztését engedélyezni, a késedelmíkamn
atkat hőrölnni s a kívetett asák niegfelebbezéaére
két trónapi határidőt bizfiaeitami.
Számtalan izben volt alkalmam rámutatní
ismételt interpellációimban, kérdéseimbenarra,
hogy a szlovenszkói és ruszinszkói magyar
kísgazda és földmüvestársadalom
igényeía távolról sem edégítí
ki az égyetlen magyar tannyelvü mezőgazdasági
szakíntézet, mely Kbmáromban müködik,mint
a szLovák iskolának a párhuzamos osztálya.
Másfél évvel ezelőt sizóbelíleg
volt alkalmam megíndok, olni a Miniszter ur előtt
a magyar aannyelvünezőgazd, aságí szakislkolára
vonatkozó kívánságunlc
jogoswltságát s akkor azt az igéretet kaptam,
hogy a legközelebbí tanév kezdetével
majd szó lehet a kbmáromi maigyar osztályok
kibővítéséről esetleg uj ískolá
létesitéséről. Azóta elmuLt
már a másodík iskolaí évke,
zdete sőt a másodiknak égefelé járunk
rövidesen, a mult szeptemberben ismét mimtegy hatvan
gazdafiu jelentkezé, se visszautasíttaaott ihelyszúke
miatt és eddig semmí sem tőrténtsem
a komáromí iscola kibővitése sem uj
iskola létesíhése érde, kéten.
Ugy gondolom, hogy nem kell részletesebben
bizanyítanamazt, miszerint aköztársaság
egyetlen magyar tannyelvű mezögazdasági ískolá,
ja távolról sem elegendő a szlovenszkói
és ruszínszkói magyar, gazdatársadalomkultvrälis,
szük, ségleténék akiefégitésére
s eizért kérdem a Földmiüvelésügyi
Miniszter Urat.
hajlandó-e haladéktalanul közölni a nyilvánossásgal,
hogy milyen intézkedéseket szandékzík
tenni a magyar tannyelvű mezógazdasági iskolák,
tanfolyamök, és női gazdasági iskolák
kiépitése érdekében?
Die politische Landesverwaltung in Troppau
hat angeblich mit Genehmigung des Ministeriums des Innern die
nichtverwendeten und abgelegten Stimmzettel, die von den Wahlen
in die Nationalversammlung (Abgeordnetenhaus und Senat) vom 15.
November 1925 zurückgeblieben sind, dem tschechoslovakischen
Roten Kreuze gewidmet. Auf Grund dieser Verfügung wunden
nun die schles. Gemeinden aufgefordert, diese unverwendeten Drucksorten
bis 1. März 1926 der politischen Bezirksverwaltung vorzulegen.
Die Gefertigten erachten diese Verfügung
als einen Übergriff der genannten Behörden, da hiefür
keine gesetzliche Grundlage vorhanden ist. Vielmehr müssen
nach den Bestimmungen des § 29 des Gesetzes vom 15. Oktober
1925, Nr. 205 die Kosten der Vervielfältigung der Kandidatenlisten
(Stimmzettel) zur Hälfte vom Staat und zur Hälfte von
den kandidierenden politischen Parteien getragen werden, Daher
hätten die staatlichen Behörden jedenfalls zunächst
die Zustimmung der politischen Parteien zur Widmung dieser Stimmzettel
für das tschechoslovakische Rote Kreuz einholen müssen,
bevör sie derartige Auftrage an, die Gemeinden hinausgeben.
Deshalb fragen die Gefertigten nunmehr den
Herrn Minister des Innern:
1.) Sind Ihnen diese Übergriffe der politischen
Behörden -bekannt?
2.) Billigen Sie die obgenannten Verfügungen
bezw. was gedenken Sie dagegen zu unternehmen?
Gegen, die Entscheidung des Ministeriums für
öffentliches Gesundheitswesen und körperliche Erziehung
vom 30. November 1923. Zahl 332269/VI, mit welcher der Rekurs
der Stadtgemeinde Karlsbad gegen die Aufrechterhaltung des Auftrages
zur Bezeichnung der Badehäuser und Quellen in Karlsbad in
tschechischer Sprache als unbegründet abgewiesen wurde, hat
die Stadtgemeinde Karlsbad in offener Frist im März 1924
die Beschwerde an das Oberste Verwaltungsgericht überreicht.
Obwohl seither fast 2 Jahre verstrichen sind, steht die Entscheidung
des Obersten Verwaltungsgerichtes noch immer aus. Ja es ist der
Stadtgemeinde noch nicht einmal die Gegenschrift des belangten
Ministeriums zugefertigt worden.
Die Gefertigten stellen daher an die Regierung
die Anfrage,
ob sie von dieser, einer Rechtsverweigerung
gleichkommenden Verzögerung der Entscheidung des Obersten
Verwaltungsgerichtes Kenntnis hat, worauf dieses Versagen des
Obersten Verwaltungsgerichtes zurückzuführen ist und
was veranlaßt wurde bezw. veranlaßt wird, in diesem
Falle die Rechtsprechung des Obersten Verwaltungsgerichtes in
Gang zu bringen?
Das Ministerium für Schulwesen und Volkskultur
hat mit dem Erlasse vom 20. November 1925, Z: 135997 den staatlichen
deutschen Spitzenkurs in Hengstererben wegen angeblich nicht genügenden
Besuchs aufgelöst. Mit dieser Verfügung wunde eine 24
Jahre bestehende Unterrichtsstätte aufgelöst, welche
wesentlich zur Ausbildung und Erhaltung der Spitzenklöppelei
beitrung, welche die geringe Einnahmsquelle der Bevölkerung
dieser Ortschaft bildete. Es muß zugegeben werden, daß
der Besuch des Spitzenkurses ebenso wie überhaupt der Besuch
der Schule zurück gegangen ist. Doch trägt bei den Spitzenschulen
die staatliche Verwaltung selbst daran eine gewisse Schuld.
Die den Spitzenkurs besuchenden Schülerinnen
sind bereits in einem Alter, in welchem sie zur Erwerbswirtschaft
ihrer Eltern beitragen müssen. Es ist daher notwendig, daß
sie bei den Arbeiten in der Schule eine den sonstigen Löhnen
angemessene Vergütung erhalten, da sie mit diesen Vergütungen
zu ihrem Lebensunterhalt beitragen müssen. Die Entlohnung
(Schülerunterstützung) in den staatlichen Kursen steht
jedoch den sonstigen Löhnen bedeutend nach. Ein weiterer
Grund für den Rückgang der Schülerinnenzahl war
die Erkrankung der deutschen Lehrerin. Die von der staatlichen
Unterrichtsverwaltung beigestellte Ersatzkraft war der deutschen
Sprache nicht derart mächtig, um tatsächlich einen praktischen
Unterricht geben zu können. Später wurde sie überhaupt
abgezogen, sodaß gar keine Lehrkraft mehr vorhanden war.
Und dann hat man den Kurs ganz einfach aufgelöst. Im übrigen
war der Besuch der deutschen Spitzenschule in Hengstererben noch
im Schuljahr 1924/25 bedeutend stärker (36) als der Besuch
der Mehrzahl der tschechischen Spitzenkurse.
In den an sonstigen Erwerbsquellen armen Erzgebirgsortschaften
bildet die Spitzenklöppelei den Haupterwerb der Bewohnerschaft
und daher auch der Einwohner der Ortschaft Hengstererben. Es ist
unmöglich, die Kinder in die nächstgelegene derartige
Schule zu schicken, da diese mehr als eine Stunde vom Orte entfernt
ist und bei den äußerst schwierigen Weg- und Witterungsverhältnissen
ohne Gefährdung der Gesundheit der Kinder nicht besuchbar
ist. Die Wegnahme des Kurses bedeutet somit für die Bewohnerschaft
Hengstererbens eine Gefährdung ihres kargen Lebensunterhaltes
für die Zukunft, da infolge der schlechten Ausbildungsmöglichkeit
eine Konkurrenzfähigkeit der geklöppelten Spitzen nicht
mehr erzielt werden kann.
Es muß außerdem darauf verwiesen
werden, daß im Erzgebinge bereits 3 Spitzenschulen von der
tschsl. Unterrichtsverwaltung aufgelöst worden sind. Es sind
dies die Schulen in Hirschenstand, Sauersack und Zwittermühle.
Es ist daher die Zahl der deutschen Spitzenschulen im Erzgebirge
auf 14 zusammengeschmolzen. Statt das Hauptgebiet des einheimischen
Spitzengewerbes zu unterstützen, macht das Schulministerium
Experimente mit der Einführung des Spitzenunterrichtes in
Gegenden, wo die Spitzenerzeugung nicht üblich ist, wie z.
B. in Hultschin, wo solche Kurse errichtet werden sollen.
Wir fragen den Minister, ob er gewillt ist,
die Wiedereröffnung der deutschen Spitzenschule in Hengstererben
unter solchen Umständen zu verfügen, welche die klaglose
Abhaltung des Unterrichtes verbürgt?
Seit einigen Wochen geht im Egerer Stadttheater
die Operette Annelise von Dessau über die Bühne.
Im letzten Akt wird das Reichsbanner bei der Verlobung des jungen
Dessauers geschwenkt. Die Szene selbst löst beim Publikum
durch ihre Erhabenheit eine begreifliche Begeisterung aus. Das
geht natürlich über das Verständnis der Egere Staatspolizei
und richtig hat man des nach einigen Aufführungen soweit
gebracht, daß man die Farben schwarz-rot-gold für die
weiteren Aufführungen verboten hat. Dieser Übergriff
der Egerer Staatspolizei macht Schule in Asch und die dortige
politische Behörde mußte sich natürlich sofort
dieser Bosheit anschließen.
Es ist außer Frage, daß es sich
hier in erster Linie wieder zunächst emmal darum handelt,
die deutsche Bevölkerung, die die schwart-rot-goldene Farbe
als ihre Nationalfarbe kennt, zu verletzen. Daß man aber
gleichzeitig das benachbarte Deutsche Reich, dessen Reichsfarben
heute schwarzrot-gold sind, auf das Empfindlichste verletzt, das
sehen die kleinen Machthaber in unseren deutschen Städten
wohl nicht ein. Wie beschämend dieser Vorgang auf die zahlreichen
reichsdeutschen Theaterbesucher einwirken muß, kann nur
der beurteilen, der so annähernd Kenntnis hat von der immer
mehr abnehmenden Achtung vor der tschechischslowakischen Republik
im weiten europäischen Auslande.
Die Gefertigten fragen den Herrn Außenminister:
1.) ob ihm die Beleidigung der deutschen Reichsfarben
durch das Verbot der Egerer Staatspolizei und der Ascher politischen
Behörde bekannt ist?
2.) Ob er seinen Kollegen im Ministerium des
Innern auf die diesbezüglichen internationalen Verstöße
seiner Organe aufmerksam machen will? und
3.) Ob er bereits ist zu veranlassen, daß
das Verbot unverzüglich zurückgenommen wird?