Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Původní znění.

5392.

Sürgős interpelláció

az Öss-kormányhoz

a prágai cseh tudományos és művészeti akadémia funkcionáriusai álltai a cseh nemzeti vagyon javára jogtalanul elidegenített négy darab Komeniuskönyv s ennek kapcsán a nemzeti becsület tárgyában.

Beadják dr. Korláth Endre és társai.

A sárospataki (Magyarország) Reforátus főiskola könyvtára a prágai cseh Tudományos és Művészeti Akadémia kérelmére 1914 tavaszán a következő könyveket adta használatra a nevezett Prágai intézménynek.

1. Primitiae laborum Scholasticorum J. Comenii 1650.

2. Schola Ludus Amstelodami 1657.

3. Schola Ludus Patakini 1656.

4. Joachimi Iiugelbergü De ratione studii liber. Patakini 1652.

A sárospataki könyvtár - mint az annak idején az összes európai könyvtárak között szokásba volt - minden óvadék vétele nélkül 1000 arany korona postai értékelés mellett postai csomagban küldte a könyveket Prágába s annak átvételéről hivatalos írásbeli elismervényt kapott.

A háborús évek alatt és után a könyvek tulajdonosa, a sárospataki könyvtár ismételten sürgette a könyvek visszaküldését, a prágai akadémia azonban mindig azt a választ adta, hogy a könyvek elkallódtak s hajlandó 1000 Kč kártérítést fizetni.

Minthogy a könyvek tulajdonosa egy pillanatig sem hitte azt, hogy a könyvek tényleg elkallódtak, ami ily nagyértékü tárgynál teljesen valószinütlenül hangzik ezért a felajánlott nevetséges összeget visszautasitotta s egyben engem, mint volt tanitványát és ügyvédet felkért, a könyveknek - ha szükséges - peres uton való visszaszerzésére.

Ezen irásbeli meghatalmazás birtokában, látva azt, hogy a könyveket oly egyénektől kell visszaszereznem, kik a kik a tulajdonjogot nem tartják épen szentségnek, a pert mellőzve, fáradságot és költséget nem kimélve kezdtem nyomozni a könyvek után.

Mégállapitottam mindenekelőtt azt, hogy az elveszett könyvek 1920 november havában Prágában rendezett Komenius kiállitáson szerepeltek, mint az a kiállitási katalogusban ma is megállapithaló. Jól lehet a katalogusban szerepelő összes könyveknek a tulajdonosa fel van tüntetve, a sárospataki négy Komeniuskönyv mellett a tulajdonos neve nem szerepel, ami nyilván arra vall, hogy a könyvek akkori birlalóinak már akkor tisztességtelen szándékaik voltak.

Mellőzöm a könyvek kutatásának detektivregénybe illő történetét s anak ismertetését; hogy a könyvek jogtalan birlalói hányszor tüntették el a nyomokat, midőn neszét vették a kutatásnak, s csupán kutatásom eredményét közlöm, fenntartva természetesen a Sárospataki főiskola igényét a cseh Tudományos Akadémiával szemben az ő általa okozott kereséssel kapcsolatosam felmerült költségek megtéritésére.

A négy könyv egyike ma már birtoklásomban van.

Két másik könyv jelenleg a Čs. St. Pedagogický Ústav könyvtárában fekszik illetve feküdt 1925 augusztus havában, amit ezen könyvtár egyik tisztviselőjének sajátkezű aláírásával megerősített jegyzékével tudok igazolni. Ezen jezyzék birtokomban van.

A negyedik könyv a beszerzett irformációim szerint egy brünni könyvkiadó vállalatnál. fekszik; mely cég utánnyomást készit arról.

Hogy a négy könyv amelyike van nálam, illetve a könyvtárban s Brünnben, azt nem tartom szükségesnek nyilvánosságra hozni, egyéb okaim mellett azért sem; mert hiszen mindezt a Magas Kormártynak is módjában, az Akadémiának pedig egyenesen kötelességében áll megállapitani.

Fentiekből kitűnik, hogy a cseh Tud. Akadémia válasza adásakor nemcsupán felületesen járt el, hanem vétkes mulasztást követett el azzal, hogy az állítólag elkallódott könyvek visszaszerzését meg sem kísérelte. Ennek következtében az egész eljárásból azt kell látnom, hogy a cseh tud. akad. egyik másik funkcionáriusa tudatosan akarta jogtalanul megszerezni a cseh nemzeti vagyon számára az említett négy könyvet, mert hiszen a könyvek sohasem voltak elveszve, sőt most is tűzmentes szekrényben, két zár alatt őrzi azokat birlalójuk.

Fentiek alapján kérdezzük az összkormányt:

1. Van-e tudomása az előadottakról?

2. la igen, ugy miként tartja összeegyeztethetőnek a kormány a nemzeti becsülettel azt, hogy a cseh nemzet egyik reprezentánsa, a cseh Tudományos Akadémia ilyen módon akrja növelni a nemzeti vagyont?

3. Ha nincs tudomása, ugy hajlandó-e szigoru vizsgálatot inditani ez ügyben s a prágai Akadémiát minden rendelkezésére álló eszközzel - első sorban az állami támogatás megvonásával - megfenyíteni?

4. Hajlandó-e intézkedni, hogy a nagyobb, botrány elkerülesse és a nemzeti becsület megvédelmezése érdekében a felsorolt könyvek jogos tulajdonosuk birtokába jussanak és hogy a tulajdonos a legteljesebb erkölcsi és anyagi kártérítésben részesüljön, nevezetesen hogy az. Akadémia a kutatással felmerült költségeket megtérítse?

Prága, 125. október 8.

Dr. Korláth,

Palkovich, Szentiványi, Kraus, dr. E. Feyerfeil, Matzner, dr. Schollich, Patzel ing. Jung, Böhr, dr. Petersilka, Pittinger, Zierhut, Knirsch, dr. Keibl, dr. Lehnert, dr. Radda, ing. Kallina, dr. Brunar, dr. Körmendy-Ékes, dr. Lelley, dr. Lodgman, Kurťak, Füssy, dr. Jabloniczky.

posl. dra Korlátha a spoločníkov vláde o neprávnom odcudzení štyroch Komeniusových kníh funkcionármi Českej akademie vied a umení v Prahe v prospech národného imania českého a kde ide tedy o národnú česť.

Knihovňa reformátskej vysokej školy v Sárospataku (Maďarsko) dala na žiadosť Českej akademie vied a umení v Prahe na jaro r. 1914 menovanému pražské mu ústavu k použitiu tieto knihy:

1. Primitiae laborum Scholasticorum J. Comenii 1650.

2. Schola Ludus Amstelodami 1657.

3. Schola Ludus Patakini 1656.

4. Joachimi Ringelbergii De ratione studii liber. Patakini 1652.

Knihovňa v Sárospataku, - ako to svojho času bolo zvykom medzi všetkými knihovňami europskými, zaslala knihy bez akejkoľvek kaucie jako poštový balík na 1000 zlatých korún ocenený do Prahy a o ich prevzatí dostala úradné potvrdenie písomné.

Majiteľka kníh, knihovňa v Sárospataku po dobu válečných rokov opätovne naliehala, aby knihy boly vrátené, akademia v Prahe však odpovedala vždy, že knihy sa ztratily a že je ochotná platiť odškodné 1000 Kč.

Poneváč majiteľka kníh ani v najmenšom neverila tomu, že knihy sa ztratily, čo so zreteľom na také drahocenné predmety znie veľmi pravde nepodobne, preto ponúkaný smiešny obnos odmietla a zároveň mňa jako bývalého jej žiaka a advokáta požiadala, abych knihy vydobyl zpäť, nutno-li, i poradom práva.

Majúc túto písomnú plnú moc a vidiac to, že knihy musím vydobyť od jednotlivcov, ktorým právo vlastnícke nie je sväté, neprikročil som ku sporu, lež nešetriac námahou a peniazmi počal som pátrať po knihách.

Zistil som predovšetkým, že ztratené knihy boly vystavené na výstave Komenského, poriadanej v Prahe v r. I920, ako to lzä zistiť z katalogu výstavy. Ač vlastníci všetkých vystavených kníh boli v katalogů uvedení, pri knihách štyroch kníh Komeniusových zo Sárosataku nie je uvedený ich vlastník, čo zjavne nasvedčuje tomu, že vtedajší detentorovia kníh už vtedy mali nepočestné úmysle.

Nechcem sa tu rozpovedať o historii pátrania po knihách, ktorá by slušela do detektívneho románu, ani o tom, koľkokrát zahladili neoprávnení držitelia stopy; keď pátranie vetrili, sdeľujem iba výsledok pátrania, vyhraďujúc si samozrejmé nárok vysokej školy v Sárospataku voči Českej akademie vied a umení na náhradu útrat vyhľadávania ňou zavineného.

Jedna zo štyroch kníh už je v mojej držbe.

Dve druhé knihy sú teraz, potažne boly v auguste r. 1925 v knihovni Čs. St. Pedagogického Ústavu, čo môžem dokázať soznamom, podpísaným vlastnoručne jedným úradníkom tejto knihovne. Soznam tento je u mňa.

Kniha štvrtá dľa opatrených informácií je u istého nakladateľstva v Brne, a táto firma zhotovuje z nej otisk.

Že ktorá zo štyroch kníh je u mňa, poťažne v knihovni a v Brne, nepokladám za nutné uverejniť, mimo iných dôvodov už preto nie, lebo veď vysoká vláda má tiež možnosť, a Akademia má priamo povinnosť to zistiť.

Z výšuvedených vysvitá, že Česká akademia vied vo svojich odpovediach jednala nielen povrchne, ale spáchala zavinené opomenutie tým, že sa ani nepokusila o to, aby ztratené knihy dostala nazpät. V dôsledku toho musím v celom postupe spatrovať to, že niektorý funkcionár Česk. ved. akademie vedome zamyšľal neprávom nadobudnúť zmienených kníh pre české národné imanie, lebo veď knihy nikdy neboly ztratené, ba veď i teraz ešte drží ich detentor pod dvoma zámkami v ohňuvzdornej skrini.

Na základe horejších tážeme sa vlády:

1. Či vie o veciach uvedených?

2. Jestliže áno, akým spôsobom pokladá to vláda za srovnateľné s národnou česťou, že jeden z reprezentantov národa českého, Česká akademie vied takýmto spôsobom chce zveľaďovať Y národné imanie?

3. Nevie-li o tom, či je ochotná zaviesť v tejto veci prísné vyšetrovanie a Akademiu v Prahe každým prostriedkom, ktorý má pri ruke, v prvom rade však odňatím štátnej subvencie trestať?

4. Či je ochotná zakročiť, aby uvedené knihy dostaly sa do držby svojho oprávneného vlastníka a tým aby sa vyhlo nejakému väčšiemu škandálu a bola chránená národná čest, a aby vlastníkovi dostalo sa najúplnejšieho morálneho i hmotného odškodnenia, menovite, aby Akadémia hradila útraty pátraním vzniklé?

V Prahe, dňa 8. októbra 1925.

Dr. Korláth,

Palkovich, Szentiványi, Kraus, dr. E. Feyerfeil, Matzner, dr. Schollich, Patzel, ing. Jung, Böhr, dr. Petersilka, Pittinger, Zierhut, Knirsch, dr. Keibl, dr. Lehnert, dr. Radda, ing. Kallina, dr. Brunar, dr. Körmendy-Ékes, dr. Lelley, dr. Lodgman, Kurťak, Füssy, dr. Jabloniczky.