Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Původní znění.

5354.

Javaslat.

Beadják: Szentiványi Jószef képviselő és társai,

az 1920. április 15-én 269. szám alatt és az 1923. november 29-én 226. szám alatt kelt kormányrendeletek alapján nyugdíjazott szlovenszkói és ruszinszkói tanerők nyugdíjigényének kezdeti időpontjáról.

Alulírottak indítványozzák:

A tisztelt képviselőház mondja ki:

Törvény.

Kelt ....................

az 1920. április 15-én 269. szám alatt és az 1923. november 29-én 226. szám alatt kelt kormányrendeletek alapján nyugdíjazott szlovenszkói és ruszinszkói tanerők nyugdíjigényének kezdeti időpontjáról.

A csehszlovák köztársaság nemzetgyűlése a következő törvényt hozta:

1. §.

Az 1920. április 15-én 269 sz. alatt kelt törvény és az 1923. november 29-én 226. szám alatt kelt kormányrendelet alapján nyugdíjállományba helyezett szlovenszkói és ruszinszkói tanerők részére nyugdíjilletményeik a fizetésük beszüntetésének napját követő hónap első napjától visszamenőleg folyósítandók.

2. §.

Jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe és végrehajtásával az iskola-és népnevelésügyi, továbbá a földmifélés ügyi, belügyi, pénzügyi és a Szlovenszkó igazgatásával megbízott miniszterek bízatnak meg.

Indokolás.

Az 1923. november 29-én 226 szám alatt kelt kormányrendelet 8 §-a, ellentétben az 1920. április 15-én 269. szám alatt kelt törvénnyel, úgy intézkedik, hogy mindazok a csehszlovák illetőséggel bíró tanerők, akik a rendelet hatálybaléptének napján a rendelet 1. §-ában felsorolt intézeteknél működtek és megfelelő módon s az előirt időben jelentkeztek állandó átvételre, de akiket mindazonáltal nem vettek át a csehszlovák állam szolgálatába, a kérvényük elutasításának napját követő hónap ekei napjával kezdődő hatállyal helyezendők nyugdíjba. Az iskola-és népnevelésügyi minisztérium e rendelet alapján számos olyan volt magyar állami tanerőt is helyezett nyugdíjba, akik a rendelet hatálybalépése napján saját hibájukon kívül azért nem teljesítettek szolgálatot, mivel őket már korábban elbocsátották és így lehetetlenné tették számukra azt, hagy hivatásukat teljesítsék. Ezeknek az egyéneknek nyugdíját a rendelet alapján csak a tényleges szolgálatba való fölvételük iránt benyújtott kérvényük elutasításának napját követő hónap első napjától kezdve folyósítják, noha megunt csak nem az ő hibájukon múlt, hogy a kormányhatóságok elkésetten intézték el kérvényüket. Így például számos esetben előfordult az, hogy csak az 1924. év végétől, vagy az 1925. év elejétől folyósítják olyan volt állami tanerők nyugdíját, akiket már az 1919. vagy 1920. évben bocsátottak el a tényleges szolgálatból és akiknek fizetését egyidejűleg beszüntették. Ezek a szerencsétlen egyének tehát esztendőkön keresztül semmiféle fizetést nem kaptak és hogy életüket valahogy tengessék, számtalan esetben kénytelenek voltak kölcsönöket fölvenni abban a jogos reményben, hagy átvételük, vagy nyugdíjaztatásuk esetén fizetésüket, illetőleg nyugdíjukat azokra a hónapokra is folyósítani fogja ajz állam, amikor önhibájukon kívül nem teljesíthettek szolgálatot. Ebben a reményükben azonban keservesen csalódtak és ma is a legnagyobb gondokkal küzdenek. Tekintettel arra, hogy nyugdíjukat az 1918. október 28-án érvényben volt magyar torvények alapján, tehát a békeviszonyoknak megfelelő összegben állapították meg, az állami nyugdíjasoknak ez a kategóriája joggal elvárhatná, hogy az állam az elbocsátásuk napjától az átvétel iránt benyújtott kérvényük elutasításának napját követő hónap első napjáig esedékes fizetésüket ne tartsa vissza, hanem teljes összegében folyósítsa. Egy jogállamban más megoldás el sem képzelhető. Ida a minisztériumok évekig nem intézték el az ügyüket, úgy ezért e szegény embereket, akik már eddig is nagyon sokat szenvedtek, nem érheti újabb joghátrány. A törvény-hozás kötelessége, hogy az idézett kormányrendelet 8. §.-ában elkövetett igazságtalanságot, amelyet egyébként az illetékes referensek is belátnak, jóvátegye. Az az összeg, amellyel az idézett kormányrendeletet megváltoztató törvény terhelné az államkincstárt, olyan nevetségesen csekély, hogy szinte szóra sem érdemes.

Prága, 1925. september hó 16.

Szentiványi,

Palkovich, dr. Jabloniczky, Kurťak, Knirsch, dr. Schollich, Patzel, Kraus, inž. Jung, dr. Keibl, dr. E. Feyerfeil, Zierhut, Pittinger, Křepek, dr. Petersilka, Bobek, Böhr, Schälzky, dr. Lelley, dr. Korláth, Füssy, dr. Körmendy-Ékes, ing. Kallina.

o pensijných nárokoch učiteľských síl na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi, pensionovaných na základe vládnych nariadení zo dňa 15. apríla 1920, čís. 269 Sb. z. a n. a zo dňa 29. novembra 1923, čís. 226 Sb. z. a n.

Podpísaní navrhují:

Poslanecká snemovňa nech sa ráči usniest:

Zákon

zo dňa ................,

ktorým sa stanoví počiatočná doba pensijných nárokov učiteľských síl na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi pensionovaných na základe vládnych nariadení zo dňa 15. apríla 1920, čís. 269 Sb. z. a n. a zo dňa 29. novembra 1923, čís. 226 Sb. z. a n.

Národné shromaždenie Československej republiky usnieslo sa na tomto zákone:

§ 1.

Pensijné požitky učiteľských síl na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi, pensionovaných na základe zákona zo dňa 15. apríla 1920, čís. 269 Sb. z. a n. a vládneho nariadenia za dňa 29. novembra 1923, čís. 226 Sb. z. a n. buďte vyplácané so zpätným účinkom od prvého dňa toho mesiaca, ktorý nasleduje na deň zastavenia ich platov.

§ 2.

Zákon tento nabýva platnosti dňom vyhlásenia a jeho prevedením poverujú sa ministri školstva a národnej osvety, ďalej zemedelstva, vnútra, financií a minister s plnou mocou pre správu Slovenska.

Dôvody.

§ 8 vládneho nariadenia zo dňa 29. novembra 1923, čís. 226 Sb. z. a n. ustanovuje oproti zákonu zo dňa 15. apríla 1920, čís. 269 Sb. z. a n., že všetky tie učiteľské sily československej príslušnosti, ktoré v deň nadobudnutia platnosti toho nariadenia pôsobily v ústavoch pomenovaných v § 1 nariadenia a náležitým spôsobom a v predpísanej dobe prihlásily sa k trvalému prevzatiu, avšak ktoré pres to neboly prevzaté do služieb československého štátu, buďte dané do výslužby s platnosťou od prvého dňa toho mesiaca, ktorý nasleduje na deň zamietnutia ich žiadosti. Na základe tohoto nariadenia dalo minist. školstva a nár. osvety do výslužby veľa takých maďarských štátnych učiteľských síl, ktoré v deň nastúpenia platnosti tohoto nariadenia bez vlastného zavinenia nekonaly služby preto, lebo boly už drieve prepustené a tým znemožnené bolo im to, aby svoje povolanie plnily. Pensie týchto jednotlivcov vyplácajú sa na základe uvedeného nariadenia len od prvého dňa toho mesiaca, ktorý nasleduje na deň zamietnutia ich žiadosti o prevzatie do činnej služby, ač zase nie je ich vinou, že vládne správy vybavily ich žiadosti opozdene. Tak na pr. je veľa prípadov, že pensie vyplácajú sa až od konca r. 1924 alebo od počiatku r. 1925 takým štátnym učiteľským silám, ktoré boly už v r. 1919 alebo 1920 z činnej služby prepustené a ich platy zároveň zastavené. Títo ubožiaci tedy už od rokov nepoberajú žiadneho platu a aby mohli nejako živoriť, museli sa v nespočetných prípadoch zadĺžiť v oprávnenej nádeji, že v prípade ich prevzatia alebo pensionovania poukáže im štát platy alebo pensie i na tie mesiace, v ktorých bez vlastnej viny nemohli konať služby. V tejto nádeji sa však trpko zklamali a i dnes ešte zápasia s veľkými starosťmi. Vzhľadom na to, že ich pensie stanovené boly na základe zákonov platných v deň 28. októbra 1918 a tedy vo výške odpovedajúcej mierovým pomerom, mohla by táto kategória štátnych pensistov právom očakávať, že štát nezadrží ich platy vypadajúce na dobu odo dňa ich prepustenia do prvého dňa toho mesiaca, ktorý na deň zamietnutia ich žiadosti nasleduje, ale že im ich plnou sumou vyplatí. V právnom štáte nelzä si predstaviť riešenie iné. Nevybavily-li ministerstvá ich záležitosti od veľa rokov, nemôžu tým títo chudiaci, ktorí už dosiaľ toľko trpeli, postihnutí byt novou právnou ujmou. Je povinnosťou zákonodarstva, aby sanovalo nespravedlnosť spáchanú §om 8 citovaného vládneho nariadenia, ktorú ostatne i príslušní referenti uznávajú. Suma ktorou by štátny erár zákonom pozmeňujúcim citované vládne nariadenie bol zaťažený, je tak smiešne nízka, že to nestojí ani za zmienku.

V Prahe, dňa 16. septembra 1925.

Szentiványi,

Palkovich, dr. Jabloniczky, Kurťak, Knirsch, dr. Schollich, Patzel, Kraus, inž. Jung, dr. Keibl, dr. E. Feyerfeil, Zierhut, Pittinger, Křepek, dr. Petersilka, Bobek, Böhr, Schälzky, dr. Lelley, dr. Korláth, Füssy, dr. Körmendy-Ékes, inž. Kallina.