Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Miniszter Ur! Több ízben szóvá tettük már sajtban népgyűléseken a parlament előtt is egyes tanügyi hatóságoknak és személyeknek azon minden demokratikus érzéket megcsúfoló, öt minden emberi jogot is illuzóriussá tevő intézkedését, hogy a magyar anyanvelvü gyermekeket tömegesen kényszerítik szülök bevallása, öt határozottan kifejezett akarata ellenére szlovák tannyelvű iskolákba. Az esetek százait tudnók ennek a ténynek a bizonyítására fölhozni, jelen interpellációnkra azonban egy olyan eset ad okot mely igazságtalanságban még az eddigieket is felülmúlja, sőt embertelen cinizmussal az emberi és törvényben biztositott polgári jogait véd szült pénzbírsággal sutja.

Postránsky István kassai lakos 1917-ben született gyermekét az iskolakötelesek törvényben kötelező összeírásakor szabályszerűen bejelentette s az anyanyelvének megfelelően öt a magyar nyelvű elemi iskolába akarta beirtani. Iskolai törzslapját azonban, mely- hogy milyen törvényes rendelkezés alapján azt nem tudjuk, - az iskolába való fölvételhez feltétlenül szükséges sem a helybeli Kinizsi utcai elemi iskola igazgatója, sem Murgaš Karol iskolagondnoksági elnök nevezettnek kiadni nem akarta, mert nem ismerte el a szülő bevallása alapján a gyermek magyar anyanyelvségét. Evvel nevezett hivatalos személyek megakadályozták a szült abban, hogy vermekét a neki megfelel iskolába adja mert, ha az alkotmánytörvény az erőszakos elnemzetietlenítést büntetendő cselekménynek minősíti, viszont arra a szül nem kötelezhet, hogy az erőszakos elnemzetietlenítés kísérletének úgy tegyen eleget, hogy magyar anyanyelvü gyermekét szlovák iskolába írassa be. Semhogy gyermekét az elnemzetietlenítésnek tegye ki a szülő gyermekét semmiféle iskolába nem irata be. Ezért azonban nem ő, hanem az ebben őt megakadályoz hivatalos személyek a felelősek Az alkotmánytörvény 128. és 134. §.-ába ütköző ezen eljárást tetézte még a kassai városi jegyző hivatal mely ahelyett, hogy a sérelmet orvosolni igyekezett volna, 34538/23. sz. a. kelt "Büntet parancsával" az 1922. évben kihirdetett 226. sz. törvény 16 §. alapján 2 napi elzárásra átváltoztatható 25 k. pénzbüntetésre ítélte.

Tekintve azt, hogy a büntetés kirovásának alapja hamis beállítású, mert a törvény szerint a büntetést csak arra lehet kiszabni. aki gyermekét az öszszeirás alól kivonja vagy gyermekét az iskolába be nem jelenti holott a nevezett Postránsky István mindkettőt megtette, ill. megtenni próbálta s jó szándékában csakis a hivatalos személyek gátolták meg, nyilvánvaló, hogy itt a megfélemlítésnek és a hivatalos hatalommal való visszaélésnek kétségtelen esetével állunk szemben.

Kérdezzük ezekből kifolyólag Miniszter Urat:

1. Hajlandó-e egyszer már rendeletileg tisztázni van-e joga bármely hivatalos személyiségnek, vagy testületnek beleavatkozni az állampolgárok legelemibb szabadságjogába a saját anyanyelvének meghatározásába?

2. Hajlandó-e úgy Kassán mint általában Szlovenszkóm utasítani a tanügyi hatságokat, hogy minden gyermeket olyan tannyelvű iskolába engedjenek beiratkozni, amilyenbe a gyermek szülei kivájnák?

3. Hajlandó-e a jelen esetben a Postránsky István ellen kiadott "büntető parancsot" a minisztériumhoz beadott fellebbezése alapján megsemmisiteni s úgy a kassai föntebb nevezett tanügyi hatóságok, mint a városi jegyzői hivatal akkori vezetője. Gmitter ellen hivatalos hatalommal való visszaélés címén az eljárást megindítani?

4. Hajlandó-e intézkedni, hogy a magyar tannyelvü iskolák igazgatóságai a magyar anyanyelvü gyermekeket jelentkezésük alapján szabadon fölvehessék s ne függjön a fölvétel lehetősége a tanfelügyelők s más sovinizmussal túlfűtött személyek kénye kedvétől?

Prága 1924. III. 3.

Dr. Körmendy-Ékes,

Palkovich, dr. Lehnert, Pittinger, dr. Schollich, dr. Keibl, inž. Jung, Wenzel, Patzel, Simm, Kraus, dr. Lodgman, inž. Kallina, dr. Jabloniczky, Křepek, dr. Lelley, Böhr, Füssy, Schälzky, Szentiványi, Knirsch.

Původní znění ad IV./4515.

Interpelláció

Benyújtja Borovszky Géza és elvtársai a postaügyi miniszter Úrhoz

az elbocsátott dernöi postamesternő ügyében.

A békeszerződés megkötésével a csehszlovák köztársaság azt a kötelezettséget vállalta magára, hogy a neki ítélt területen alkalmazott állami tisztviselőket átvenni tartozik, amennyiben azok ellen politikai okokból kifogás nem emeltetik és ha az ujjállamnak a hűségfogadalmat leteszik. Ezzel szemben az egész vonalon azt tapasztaljuk, hogy minden ok nélkül, tisztán nemzetiségre való tekintetből bocsátanak el hosszú éveken keresztül bevált és hivatali teendőkhöz hozzáértő tisztviselőket...

Drnava - Dernö - kőzség postamesteri hivatalát Tarnóczy Etelka 1910 óta vezette 460.- koronáért s minthogy hivatala saját helyiségében, saját berendezésével volt ellátva ezért 400,- majd pedig levélhordó és postaküldönc tartásáért 133.- koronát kapott 1922 szeptember haváig. A nevezett postamesternő a košicei postaigazgatóság felhívására beadta kérvényét az állami tisztviselők sorába való felvétele iránt. Ugyanakkor azonban újabb fölhívást kapott a košicei postaigazgatóságtól hogy terjesszen be írásbeli nyilatkozatot arra nézve, hogy a magyar állammal kötött szerződését az 1920 december hó 31-ével megszűntnek tekinti.

A beadott kérvényére 1923 december 16-án megkapta a postaügyi miniszter Úr elutasító határozatát, mely szerint őt a csehszlovák állam szolgálatába nem veszik át; mint utólag kiderült azért, mert a drnavai csendőrség politikailag megbízhatatlannak minősítette A csendőrségnek a postamesternőről fölterjesztett véleménye tisztán bosszún alapszik amely onnan ered, hogy a postamesternő éjjel 11 órakor nem akarta a csendőrséget a postahivatalba beengedni, hivatkozással arra hogy a hivatalos óra este 6 óráig tart.

Dacára azonban annak, hogy ezen hamis csendőrségi fölterjesztés után a košicei postaigazgatóság is meggyőződött a följelentés alaptalanságáról, minthogy a kiküldött kerületi biztos a postamesternö eljárását teljesen rendben lévőnek találta és dacára annak hogy 1922 október 12-én a föszolgabírói és a zsupáni hivatal által kiállított politikai megbizhatóságáról szóló bizonyítványt beterjesztette a košicei postaigazgatósághoz, amellyel igazolta politikai megbizhatóságát, valamint annak dacára, hogy az időközben odahelyezett ujj csendőrparancsnok Siro Rudolf a főszolgabíró utasítására bizalmas nyomozást folytatott le a postamesternő ellen amelynek eredményéről 1922 július 14-én 479 sz. alatt értesítette a košicei postaigazgatóságot hogy az előbbi parancsnok által beadott följelentés alaptalan és rosszakaratú: mindazonáltal a postaügyi miniszter 63514-III-23 számú határozatával állásából elbocsátotta és a košicei postaigazgatóság az ő eddigi takarítónőjét bízta meg a hivatal további vezetésével, utasítván azonban az elbocsátottat arra hogy a saját tulajdonát képező helyiséget és annak berendezését tartozik a hivatalnak egy fél évig továbbra is rendelkezésére bocsátani, aminek fejében végkielégitésképen 3900.- koronát kapott. Ezen végkielégítést még annak idején a magyar állammal kötött szerződése alapján állapították meg. noha a szerződést a košicei postaigazgatóság fölhívására 1920-ban érvénytelennek mondották ki. öt már annak idején a magyar kormány is érvénytelenítette az egész ország területén az ilyen szerződéseket, minthogy a folyton emelkedő drágaság következtében nem voltak alkalmasak arra hogy a tisztviselők megélhetését biztosítsák.

A magyar állammal kötött szerződésének megszűnésével természetszerűleg és jogilag is a nevezett postamesternő a csehszlovák állami tisztviselők státuszába lépett, minthogy továbbra is szolgálatot teljesített tehát öt ugyanazok az illetmények illetik meg, mint amilyet ebben a minőségben a többi csehszlovák postatisztviselők élveznek.

A nevezettnek az állami szolgálatból való elbocsátását politikai bosszumünek tartom; azért kérdem a miniszter urat. van e tudomása erről az esetről? És hajlandó-e

1. az elbocsátott postamesternő ügyét ujjból felülvizsgálni és állásába visszahelyezni;

2. hajlandó-e a nevezettnek visszamenőleg azt a járandóságát kiutaltatni, ami öt a csehszlovák postai tisztviselők státusza szerint jogosan megilleti?

Praha 1924 március 6-án.

Borovszky,

Hoffmann, Deutsch, Jokl, dr. Czech, Wittich, S. Mayer, dr. Földessy, Leibl, Kirpal, Häusler, Hackenberg, Taub, Dietl, Hausmann, Pohl, dr. Haas, Kaufmann, Schuster, dr. Holitscher, Palme.

Původní znění ad V./4515.

Interpelláció

A Nemzetvédelmi Miniszter Úrhoz

a 19-ik gyalogezrednél az 1923. évi őszi fegyvergyakorlatok alkalmával bekövetkezett elhalálozások tárgyában.

Beadják: Dr. Körmendy Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és társai.

Egy váraljai tart. altiszt állítása szerint 1923.-ban az őszi gyakorlatok ideje alatt tudomása szerint csupán a 19. gyalogezrednél 11 halálozás történt. Mint szemtanú álltja, hogy az ezred Ungvárra menetelésekor közvetlen Ungvár előtt egy magaslat megmászása közben egy katona elbukott és minden légvételnél a fél arca felfuvódott. A tisztek elöször lovagkő pálcával ütötték s mert tovább is eszméletlenül fekve maradt, sarkantyús lábbelivel rugdalták s mikor ez is eredménytelen maradt, a láthatólag már élettelen ember részére megrendelték az e. ü. autót, mely Ungvárra szállította, de már akkor halott volt. A katona rutén szülök gyermeke volt.

Ugyancsak e tart altiszt álltja, hogy a cseh legénységet, akármilyen csekélységgel jelentkezzék bár, szekéren vitetik tovább, de ha szlovák, rutén német, magyar jelentkezik, ezeket tovább meneteltetik. Így pl. látta, hogy egy legényt, akinek a kincstári lábbeli egész talpát egy nagy hólyaggá törte fel, a hólyagját felhasították, a talpát jódtincturával bekenték és tovább menetelni kényszeritették.

Mivel egészen kétségtelen, hogy a legénységgel való ilyen bánásmód a prágai intentióknak meg nem felelhet, hanem a fenti esetekben ha azok tényleg megtörténtek- az alantas tisztek cél és oknélküli kegyetlenkedéséről lehet csak szó:

Kérdezem a Miniszter Urat, hogy hajlandó-e a fent elősorolt esetek miatt a vizsgálatot utólagosan bevezetni, a tényállást tárgyilagosan megállapítani és a visszaélések elkövetésében részes személyek ellen megfelelő eréllyel eljárni?

Prága, 1924. március hó. 26.

Dr. Körmendy-Ékes,

Wenzel, dr. Petersilka, Palkovich, dr. Lelley, Křepek, Szentiványi, inž. Jung, Böhr, dr. Jabloniczky, Füssy, Schälzky, Simm, dr. Keibl, Pittinger, dr. Lodgman, Knirsch, inž. Kallina, Patzel, dr. Schollich, Kraus, Kaiser, Zierhut.

Původní znění ad VI./4515.

Interpelláció

A Miniszterelnök Úrhoz

a szlovenszkói református lelkészek 1919 és 1920. évekre járó államsegélyek törvényellenes visszatartása tárgyában.

Beadják: Dr. Körmendy Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő és társai.

A szlovenszkói református lelkészek 1919-20-ig évi államsegélyüket a mai napig sem kapták meg. Az egyház közigazgatási hatósága az egyetemes konvent már több ízben tett ezirányban lépéseket személyesen is, memorandummal is fordult Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez is, a nemzetvédelmi minisztériumhoz is; a felelet itt is ott is az volt, hogy a református lelkészék a zárt nem kapták meg ez évekről jár államsegélyüket, mert a fogadalmat le nem akarták tenni. A tényállás azonban az, hogy midőn nevezett lelkészek 1921. júniusában a fogadalmuk letételére elsöizben felszólittattak, azt mindnyájan le is tették. Előbb arra soha nem lettek felszólitva, mert Révész Kálmán akkori kassai ref. püspök és a protestáns ügyek akkori referense között olyan írásbeli egyezség jött létre, hogy a fogadalmat a református lelkészektől csak a békeszerződések aláírása után fogják kikérni.

A ref. lelkészek, öt az egész ref. egyházban e törvénytelen ég miatt őrisi az elkeseredés, mert ezen illetmény ükét törvény biztosítja és mert a békeszerződések szerint az utódállamok az elődállamok minden kötelezettségét viselni tartoznak és mert évi és személyenkinti 12 - 15.000 koronáról van sző, aminek az elvonása a legnagyobb részben igen szegény s sok gyermekkel megáldott református lelkésznek óriási s lelketlen megkárosítása.

Ez eljárás annál nagyobb elkeseredést váltott ki a nevezett lelkészikar körében, mert az 1919-20 évi államsegélyek az azon évi állami költségvetésbe fe is vannak véve és abból a pozsonyi referátus 5, általa kiválasztott református lelkésznek a szóbanforgó évekről 10 - 12.000 koronát ki is fizetett, holott mind az öt ugyanakkor tett fogadalmat mint a többiek. A többiekét - akiknek száma 180 - azon állítólagos ürügy alatt, hogy a költségvetés eme tétele fölhasználható nem volt, a referátushoz Prágába visszaküldte.

Tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat:

1. Összeegyeztethetőnek tartja-e az érvényben levö törvénnyel, s a békeszerződéssel azt, hogy ennyi református lelkésztől a nekik törvényhozásilag megállapított illetmény alaptalan ürügyek alatt megvonassák?

2. Összeegyeztethetőnek tartja-e az igazsággal azt a különbségtételt, hogy 5 lelkésznek a nevezett évekről a járulék kifizettetett s a többiektől megvonatott, holott amaz 5 a többiekkel egy napon tett fogadalmat?

3. Végül, mivel a szlovenszkói ref. lelkészek 1919-20 évi államsegélye a költségvetésbe tényleg fölvétetett és abból ötnek a fizetése ki is adatott, hol van a többi pénz vagy mire használtatott fel?

Prága, 1924. március hó. 26.

Dr. Körmendy-Ékes,

dr. Jabloniczky, Füssy, dr. Lelley, Křepek, dr. Petersilka, Kaiser, inž. Jung, Knirsch, Wenzel, Böhr, Schälzky, Zierhut, Simm, Kraus, inž. Kallina, Patzel, dr. Schollich, dr. Keibl, dr. Lodgman, Pittinger, Szentiványi, Palkovich.

Původní znění ad VII./4515.

Interpelláció

az igazságügyi miniszter Úrhoz

a bratislavai ítélőtáblai elnöknek a kisebbség jogait sértő rendelete miatt.

Beadják: Palkovich Viktor és társai.

Van-e tudomása az igazság ügyminiszter úrnak arról, hogy a pozsonyi ítélőtábla elnöke a hatáskörébe tartozó magyarnyelvterületen működő biróságokhoz rendeletet intézett (a rendelet kelt 1923 november 26) és ebben megtiltotta birsági hirdetményeknek magyar lapokban magyar nyelven leendő közzétételét?

Összeegyeztethetőnek tartja-e ezt az igazság ügyminiszter ur az 1920 évi 122 sz. nyelvtörvény 2. §-ában foglaltakkal, mely ezekre a hirdetményekre nézve úgy intézkedik, hogy azok mindenkor a kisebbség nyelvén is közzéteendők a magyar nyelvterületen?

Kiadható-e jogszolgáltatás gyakorlati követelményei és sikere érdekében olyan rendelkezés, amely arra a kötelezi a biróságokat hogy a hirdet méneket csak szlovák nyelven, szlovák lapban, ha pedig ilyen az illető városban nem volna, úgy a legközelebbi város szlovák nyelvű lapjában teendő közhírré? Mit szándékoz tenni e nyilvánvaló törvénysértés megtorlása érdekében?

Prága, 1924, március 24.

Palkovich,

Böhr, Schälzky, dr. Schollich, Wenzel, Knirsch, dr. Lodgman, dr. Keibl, dr. Petersilka, dr. Jabloniczky, Kraus, dr. Lelley, Füssy, Kaiser, Křepek, Pittinger, Szentiványi, dr. Körmendy-Ékes, Simm, inž. Jung, inž. Kallina, Patzel, Zierhut.

Původní znění ad VIII./4515.

Interpelláció

Szlovenszko miniszteréhez

az érsekújvári kerületi főnök önkényeskedése miatt.

Benyújtja: Dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és társai.

Az érsekújvári járási főnök 1028/924 számú határozattal Néder János érsekújvári kereskedő ottani illetőségét megsemmisítette annak dacára, hogy nevezett 1902 évtől megszakítás nélkül a város lakosa s ott minden évben adót fizet.

Magát a határozatot ehelyütt nem akarjuk bírálni, az ellen fellebbezés van beadva.

Azonban annak dacára, hogy az említett határozat nem jogerős, Néder János lakásán f. é. március hő 8-án csendőrök jelentek meg s közölték vele, hogy a járási főnök parancsa folytán azért jöttek, hogy Néder János, neje és családja tagjainak útlevelét visszavonják, mert - úgymond - Néder nem újvári illetőségű.

Néder az útlevelek kiadását megtagadta, mire a csendőrök közölték vele, hogy utasításuk van az útleveleket erőszakkal, esetleg házkutatás utján elszedni. Néder ezen álltás való voltáról meggyőződést szerzendő a járási főnöki hivatalba ment, ahol az ottlevö dr. Gáldi föszolgabiró azt közölte vele, hogyha nem engedelmeskedik, akkor a járási főnök rendelete végre lesz hajtva.

Néder erre hazament s az útleveleket a csendőrségnél átadta.

A járási főnök ezen eljárása azonban a legdurvább törvénysértés.

A járási főnöknek hivatkozott határozata szerint az ellen 14 nap alatt fellebbezés adhat be. Néder azt kézhez vette március hő 4-én, ugyanazon hő 8-án tehát még semmiképpen sem lehetett jogerős.

A járási főnök ur, aki a joghoz annyit se ért, mint a tyúk az ábcéhez - hiszen irnokhól emelkedett erre a magas polcra - azt véli, hogy az ő jogi bölcsessége olyannyira csalhatatlan, hogy neki a ő határozatai jogerősségét se kell bevárnia mert azok kínos megszületésük percében már örökéletre és megváltozatlanságra szánvák.

Az első baklövés tehát a jogerő be nem várása volt.

Ám a járási főnök ur azt se tudja, hogy valakinek útlevelét csak úgy egyszerűen visszavonni írásbeli végzés nélkül nem lehet, hogy a visszavonást végrehajtani és ezen élből erőszakot alkalmazni, avagy pláne házkutatást rendelni olyan világra szóló ostobaság, amilyenre még eddig ebben a tudatlan tisztviselőktől hemzseg korszakban sem volt példa.

Miniszter Ur!

Egy tudatlan, önkényeskedő tisztviselő többet árthat az állam tekintélyének, mint az árvíz, vagy tűzvész, mert ez utóbbiak ellen - úgy - ahogy - védekezni lehet, de az ostobaság ellen - amint az jelen eset is - bizonyítja - nincs védelem...

Kérdem a Miniszter Urat:

a) hajlandó-e ezen esetben szigorú vizsgálatot rendelni és a járási főnököt érdeme szerint megbüntetni,

b) esetleg öt, aki ezen fontos tisztség betöltésére ilyként alkalmatlannak bizonyult, más, képességének megfelelő helyre áthelyezni?

c) A jogosulatlanul elvett útlevelek visszaadását elrendelni?

Prága, 1924. március 14.

Dr. Lelley,

dr. Körmendy-Ékes, Palkovich, Füssy, inž. Jung, Knirsch, inž. Kallina, Kraus, Böhr, dr. Schollich, Schälzky, Wenzel, dr. Petersilka, Zierhut, Simm, Kaiser, dr. Keibl, Pittinger, Patzel, dr. Lodgman, Křepek, Szentiványi, dr. Jabloniczky.

Původní znění ad IX./4515.

Interpelláció

az igazság ügyminiszterhez a kassai államügyészség lapcenzúrája tárgyában.

Benyújtja: Dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és társai.

A kassai rendörigazgatóság 12555/pres. 1923 számú rendelvényével a "Nép" című lap 49 számát a "Földet a népnek" című cikk egyes részei miatt elkoboztatta.

A cikk egész terjedelmében a következő. Az inkriminált részek alá vannak húzva.

"Földet a népnek! Négy év óta halljuk a kormánypárt Hodzsa Milán miniszter ur részéről a nagy ígéreteket a földosztásról. A választásokon ezzel fogdosták az embereket a kormány részére, hogy aki Hodzsa Milán miniszter ur rolnicka stranájára, illetve annak magyar osztályára, a Csánki fiskális ur emigráns zsidaira szavaz, az mind földet kap és pedig annyit, amennyit akar s olyan áron, amilyen árat adnak érte.

Azóta négy év mullt el s a földosztásból ugyszóllván semmi sincs. Ahol pedig osztottak földet, ott először a legionáriusok és a főkortesek kaptak. Ami a népnek jutott, az rossz volt és drága volt.

A földosztást a prágai földhivatalnak kellett volna végeznie.

Ez a földhivatal azonban nem földet osztott, hanem elsősorban nagyszabású panamákkal és visszaélésekkel foglalkozott. A lefoglalt birtok nagyrészt és javát nem a földnélküliek és földigénylök, hanem nagybank és vállalatok kapták s a népnek csak morzsák jutottak.

A 300 - 400 koronával kisajátitott földeket pedig a szegény népnek 2500 - 3500 koronájával adták tovább. A földhivatalban történö visszaélések és panamák olyan szemérmetlenül folytak már. az utóbbi időben, hogy a nép részére felállított ezen intézményt a parlamentben nyíltan megtámadták, a földhivatal alelnöke lemondott állásáról, mert nem tudta ott tovább nézni a dolgokat s az elkeseredés olyam erővel tört ki Hodzsa Milán miniszter ellen a parlamentben éppen az elmúlt héten, hogy a mindenhatú Hodzsa Milán legalább látszatra kénytelen volt beadni a lemondását.

Amíg egyrészt Hodzsa miniszter úr a dirigense ennek a földhivatalnak, másrészt ő az, aki kétszínű játékot űz a földosztással.

Hodzsa Milán minister úr, miután nem tudott sehol felmutatni sikereket, elhatározta, hogy ami eddig nem sikerült senkinek, azt megcsinálja ő.

Tönkre fogja tenni a magyarságot, szétzülleszti, elnemzetleniti és azután terjesen megsemmisiti. Erre a legjobb módszer a földosztassal jönni a nép elé. Csak emberek kellettek hozzá. Magyar vagy szlovák ember nem akadt erre a hóhérszerepre. De akadt nehány, pénzért mindenre kapható, emberi érzéséböl kivetközött, alávaló emigráns zsidó. Ezek az emberek Hodzsa Milán minister urral egyetértve kiadtág az ugynevezett "Népujság" -ot, amelynél förtelmesebb, aljasabb, hitványabb ujság a földön talán még sohasem látott napvilágot.

Mindazt, ami egy nemzet előtt drága és szép, egész fajunkat, múltunkat, hagyományainkat, történelmünket sárral mocskolják be, meggyalázzák kigúnyolják.

Szégyene egész köztársaságunknak, hogy itt ilyen hangon büntetlenül lehet írni.

Hát elhiszi józan ember, hogy Hodzsa Milán és ezek a gonosz zsidók a magyar nép javát akarják?

Hát fel tudnak ülni nekik buta emberek, mert megfogják őket ígérgetésekkel és csábításokkal, ha elvállalják a falvakban a kortesszerepet?

Hat lehet a Csánki - pártban jó, amelyet felsőbb utasításra kormányt szolgáló szolgabírák és jegyzők ajánlanak a népnek?

Szegény, sorsüldözött magyar népünk!

Meg van mérgezve minden darab, kenyér, amit ezek az emberek felétek nyújtanak.

Vigyázzatok!

A magyar népnek kell a föld és mi mindnyájan követeljük és kérjük a kormánytól, hogy legyen egy igazságos földosztás.

De nekünk nem olyam földosztás kell, amely tönkreteszi a magyar népet s amilyet Hodzsa és Csánki akarnak adni.

Nekünk egy olyan földosztás kell, amelyet becsületesen hajtanak végre, amelynél nem játsszák ki a magyar népet és nem fonják be úgy, hogy bele kelljen pusztulnia.

Ne higgyetek a méregkeverőknek s ebben a válságos időben mellettetek lesz, őrködni fog érdekeitek felett és segíteni fog nektek a keresztény - sociálista párt."

A miniszter nem lépik túl a kritika megengedett határait.

Ha pedig a Miniszter Urnak mégis kételyei volnának aziránt, hogy a cikk kritikája túl éles, akkor m ár előre is kérjük, szíveskedjék Hodzsa Milán miniszter úr vezetése alatt álló Csánki - Neumann féle párt hivatalos apjának a "Népujjság"-nak ármelyik számát elolvasni (külön a számokat nem jelöljük meg, mert egyformán szennyesek mind) s akkor a Miniszter Úr meggyőződhet, hogy milyen itt, N-álunk a cenzúra mértéke velünk szemben és - ellenünk s ezen meggyőződése alapján kérjük nb. válaszát arra, hogy:

a) indokoltnak tartja-e a lapelkobzások ezen rendszerét.

b) hajlandó-e gondoskodni, hogy a sajtószabadság, eltiprása - legalább egyöntetű elvek alapján gyakoroltassák?

Praga 1924. III. 4.

Dr. Lelley,

Füssy, Böhr, Křepek, dr. Schollich, inž Jung, inž. Kallina, Knirsch, Wenzel, dr. Keibl, Pittinger, dr. Lehnert, dr. Körmendy-Ékes, Schälzky, dr. Jabloniczky, Palkovich, Szentiványi, dr. Lodgman, Patzel, Kraus, Simm.

Původní znění ad X./4515.

Interpellation

der Abgeordneten Dr. Spina, Dr. Schollich, Dr. W. Feierfeil, Simm, Dr. Kafka und Genossen

an den Minister für Schulwesen und Volkskultur

bezüglich der Sprachenfrage der Ortsschulräte.

Der Bezirksschulausschuß in Bärn (Mähren) hat am 28. Jänner 1924 unter Z. 10 an alle Ortsschulräte folgende Zuschrift gerichtet:

"Aufgrund des Präsidialerlasses des Ministeriums für Schulwesen und Volkskultur vom 29. November 1923 Z. 10855/pres. wird angeordnet daß alle Amtssiegel und Schulstampiglien, die sich mit den jetzigen staatsrechtlichen Verhältnissen nicht in Einklang bringen lassen, zu beseitigen und durch neue (doppelsprachige mit dem kleinen Staatswappen) zu ersetzen sind.

Empfehlenswerte Firma: Karl Kučera, Slaný (Böhmen).

Über die Ausführung dieses Erlasses ist binnen 4 Wochen anhöre zu berichten.

Der Vorsitzende."

Bärn ist ein politischer Bezirk, bestehend aus den Gerichtsbezirken Hof und Liebau-Stadt, in welchem nach Verletzten amtlichen Volkszählung vom Jahre 1921 das tschechische Element nicht einmal 1% der gesamten Bevölkerung ausmacht D a sich aber die Zuschrift des Bezirksschulausschusses ausdrücklich auf einen Erlaß des Präsidiums des Ministeriums für Schulwesen und Volkskultur stützt so muß angenommen werden, daß auch an alle übrigen deutschen Schulbezirke ein ähnlicher behördlicher Auftrag ergangene ist.

Dieser Auftrag entbehrt, soweit damit die Beseitigung aller Amtssiegel und Schulstampiglien angeordnet wurde, welche mit den jetzigen staatsrechtlichen Verhältnissen nicht in Einklang zu bringen sind, jeder Notwendigkeit. Die einsprachigen Stampiglien der deutschen Ortsschulräte und die Schulstampiglien deutscher Volks- und Bürgerschulen haben niemals weder im Wort noch im Bilde Bezeichnungen enthalten, welche auf die ehemaligen staatsrechtlichen Verhältnisse Bezug haben höhnten. Sie hatten ja mit den staatlichen Behörden nichts gemein und führten höchstens das Gemeindewappen im Siegel. Somit war eine Änderung aufgrund der jetzigen staatsrechtlichen Verhältnisse unnötig.

Soweit der Auftrag aber die Anschaffung von gemischtsprachigen und mit dem kleinen Staatswappen versehenen Stampiglien anordnet, entbehrt er jeder gesetzlichen und rechtlichen Grundlage.

Die Ortschulräte sind laut des § 17 des Gesetzes vom 9. April 1920 Nr. 292 öffentliche Behörden. Öffentliche Behörden müssen aber durchaus keine staatlichen Behörden sein. Die Ortsschulräte sind öffentliche Behörden der autonomen Schulverwaltung im Staate. Sie sind ihrer ganzen Zusammensetzung nach die autonomen Schulaufsichtsbehörden der Gemeinden. Das staatliche Element ist in ihnen überhaupt nicht vertreten. Es ist deshalb ganz unmöglich, in den Stampiglien die Staatlichkeít dadurch auszudrücken, daß von ihnen die Führung des kleinen Staatswappens im Amtssiegel verlangt werde. Die Anordnung der Doppelsprachigkeit der Amtssiegel der Ortsschulräte kann durch das Sprachengesetz vom 29. Feber 1920, Nr. 122 Slg., nicht begründet werden Nach § 8 dieses Gesetzes, hat die nähre Durchführung dieses Gesetzes durch eine Verordnung der Staatsvollzugsgewalt zu erfolgen, die im Geist dieses Gesetzes auch den Sprachgebrauch für die autonomen Behörden, Vertretungskörper und öffentliche Korporationen (§ 3), sowie für jene Behörden und öffentlichen Organe regelt, deren Wirksamkeit sich auf kleinere Sprengel, als ein Gerichtsbezirk ist, erstreckt, oder die keine besonderen Sprengel besitzen. Nach § 3, Abs. 3 des Sprachengesetzes ist die Sprache der öffentlichen Kundmachungen und äußeren Bezeichnungen der autonomen Behörden von der staatlichen Vollzugsgewalt festzusetzen. Diese Sprachenverordnungen sind bis heute nicht erschienen. Es erscheint daher auch der obige Auftrag als eine Eigenmächtigkeit der Schulbehörden und es besteht somit für die deutschen Gemeinden und Ortsschulräte keine gesetzliche Verpflichtung, in ihren Amtssiegel auch die tschechische Sprache anzuwenden; ebenso fehlt für eine Verpflichtung der Gemeinde und Ortsschulräte zur Führung des kleinen Staatswappens m Amtssiegel jede rechtliche Grundlage.

Das Gleiche gilt auch von den Schulstampiglien. Die Volks und Bürgerschulen sind in aller erster Hinsicht Gemeindeinstitutionen, für welche die gleichen Vorschriften gelten müssen, wie für die Gemeinden selbst. Staatsschulen sind höchstens die Minderheitsschulen nach § 2 des Gesetzes vom 9. April 1920, Nr. 292 Slg. Es erscheint daher ganz sinnlos, von den Schulstampiglien zu verlangen daß sie das kleine Staatswappen als das Symbol der Staatlichkeit zu führen haben.

Wir fragen daher den Herrn Minister an, wie er den aufgrund des Erlasses des Präsidiums des Ministeriums für Schulwesen und Volkskultur vom 29. November 1923, Z. 10855/pres. angeordneten Mißgriff der Schulbehörden rechtfertigt und ob er bereit ist, diesen mit dem Charakter der Ortsschulräte und der Volks und Bürgerschulen unvereinbarlichen Erlaß sofort außer Kraft zu setzen?

Prag, am 11 März 1924.

Dr. Spina, Dr. Schollich, Dr. W. Feierfeil, Simm, Dr. Kafka,

Kaiser, Patzel, Heller, Knirsch, J. Mayer, Dr. Hanreich, Scharnagl, Ing. Jung, Dr. Radda, Mark, Böllmann, Stenzl, Dr. Lehnert, Dr. E. Feyerfeil, Ing. Kallina, Matzner, Wenzel, Schälzky, Dr. Lodgman, Dr. Brunar, Zierhut, Dr. Keibl, Wíndirsch, Kraus.