Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Původní znění.

3113

Odpověď

ministra národní obrany

na interpelaci poslance K. Füssyho a soudr.

v záležitosti zneužívání vyskytujícího se při nákupu koní remontních pro vojsko (tisk 2664).

Ministr zemědělství postoupil mi interpelaci svrchu označenou, jelikož spadá do oboru působnosti ministerstva, v jehož čele mám čest státi a dovoluji si podati tuto odpověď Ministerstvo národní obrany jest si dobře vědomo, jaké veliké obtíže se staví vstříc nákupu remont přímo od pěstitelů.

Remontní komise namáhala se dle možnosti provésti nákup přímo od chovatelů. Vypisovala i v těch nejodlehlejších obcích remontní trhy, ohlašujíc časopisy,plakátováním a vybubnováním místo, den a hodinu odvodu koní. A přes to byl příhon koní nepatrný, někdy pouze jeden, dva koně, čímž se stalo, že v měsíci, kdy byl nákup prováděn bez pomoci překupníků, bylo koupeno pouze 53 remont.

Příčiny toho jsou několikeré: Zemědělec, který válkou v převážné většině zlepšil podstatně svoji hospodářskou situaci, ponechává si dnes lepšího koně pro sebe, nebo chce na něm vyzískati, jako na koni luxusním, příliš mnoho. Malý užitek, podmíněný nízkou remontní cenou, mu nedostačuje. Jinak bylo před válkou; tu přivedl koně lepšího, podržuje si pro své práce horšího.

Rolník, zvyknuv si na poměry válečné, kdy mu bylo odkoupeno každé sebe horší zvíře, přivádí dnes k odvodu koně chromé, poraněné, katarem nemocné a pak i takové, kteří přílišnou prací jsou ve špatné kondici nebo zmoženi. Komise, jež osobně za nákupy ručí, smí zakoupiti podle předpisu jen koně docela zdravé, v dobrém stavu, kteří mohou ihned konati službu. Vynasnažovala se však i tu vyjíti chovatelům pokud možno vstříc: byli-li mezi k odvodu neschopnými koňmi tací, již stavbou kostry a svými chody dávali vznik naději, že později budou k voj. službě způsobilí, bylo majiteli sděleno, že, jakmile kůň se pozdraví, bude odveden. Tak bylo též mnoho koní zakoupeno.

Ale ne vždy podjal se chovatel námahy, koně ošetřovati a ozdraviti. Mnohdy z nedostatku píce nebo místa atd. prodal jej obchodníku koňmi. Podařilo-li se tomu koně uzdraviti, mohlo se státi (ovšem jen v ojedinělých případech), že takový kůň, předveden jsa sedlákem, uznán byl za neschopna, kdežto překupníku byl odveden. Vinu tu však není možno přičítati remontní komisi, nýbrž majiteli. Opakovaly se případy, že rolník přivedl na trh pár koní, jednoho dobrého, druhého voj. služby neschopného. Předvedl koně komisi, jež by dobrého koně byla koupila, ale majitel buď nechtěl za žádnou cenu pár roztrhnouti, nebo požadoval za způsobilého koně skorem tutéž cenu, jako dříve za celý pár. Překupník koupil potom celý pár, vyměnil nebo prodal horšího koně jinde a druhý, dobrý, byl pak za přiměřenou cenu remontní komisí odveden.

V mnohých případech se zase stalo, že rolníci již smluvenou koupi zrušili, ježto nechtěli platiti kolkovné, nebo odmítajíce šek, jímž komise byla z počátku nucena platiti. V obci Farkaš-Něded, severozápadně od Nových Zámků, poštval na př. sedlák maďarské národnosti ostatní, aby neplatili kolkovné a nepřijímali šeků, ježto není jisto, budou-li vyplaceny. A tak se stalo, že všechna poučování komisí a intervence obecního představenstva nepomohly a již uzavřená koupě 8 remont musila býti zrušena. Samozřejmě, že takových případů využijí pak obchodníci, kteří podobné koně hotově zaplatí, ovšem daleko nižší částkou, nežli remontní komise a při tom nemají žádného risika.

Poučena zkušeností, pokoušela se komise také tomuto zlu předejíti a platila v těchto zaostalejších krajinách koně hotově, čímž je dokázáno opět, že snažila se za každou cenu kupovati koně přímo od sedláků.

Při každé příležitosti poučovala komise sedláky, aby neprodávali koně obchodníkům, nýbrž předvedli je přímo jí. A přes to bylo zjištěno předsedou komise, že sedláci koně zrovna průměrné jakosti nepředvedli k odvodu sami, nýbrž obchodníkem. Byl-li pak jeden nebo více podobných koní odvedeno, byl poškozen jen sedlák, neboť kůň by mu byl stejně odveden. Překupník vydělal pak bez jakékoli námahy a risika. Aby tomuto postupu bylo čeleno, zaslala remontní komise všem dodavatelům remont písemnou výstrahu, že bude-li některému z nich dokázán výše uvedený postup, bude z dalších dodávek vyloučen.

Obvinění, že remontní komise bez výjimky zakoupila všecky koně, které jí představili obchodníci koňmi, není pravdou. Komise ručí za odvedené koně, každý kůň je dle předpisu služeb. knihy C-7 po svém příchodu k pluku přezkoušen novou komisí a koně takto neuznané musí remontní komise nahraditi. Vojenská správa nemůže býti tedy nijak poškozována.

Jinak je známo, že při každém odvodu bylo dodavatelům několik koní odmítnuto, někdy 20 i více; tak se stalo na př., že firmě Fahn a spol. v Nových Zámcích bylo z 38 koní 34 odmítnuto, což mělo za výsledek její úpadek. Pro podzimní nákup zpravidla remontní komise již v polovici června vyzve jednak cestou ministerstva zemědělství, jednak přímo všecky chovatelské spolky v krajinách, kde je chován jezdecký kůň, aby sepsaly všechen materiál ku prodeji a ohlásily, kde by mohlo býti odváděno. Dle došlých hlášení vypracuje si pak remontní komise cestovní program, zašle jej po schválení ministerstvu zemědělství i chovatelským spolkům a doufá, že tak docílí konečně toho, aby nákup koní byl prováděn přímo od pěstitelů.

V Praze dne 13. srpna 1921.

Ministr národní obrany:

Gen. Husák, v. r.

Překlad.

3113

A nemzetvédelmi miniszter

Válasza

Füssy Kálmán képviselő és társai,

interpellációjára a katonai remonda-lovak beváltásánál előforduló viszzaélés tárgyában (2664. nyomt. szám).

Fontmegjelölt interpellációt, mint az én vezetésem alatt alló minisztérium hatáskörébe vágót, a földmivelésügyi miniszter hozzám tette át s arra van szerencsém a következőleg válaszolni:

A nemzetvédelmi minisztérium jól tudatában van annak, hogy a remonda-lovaknak a lótenyésztőktől való beváltása mily nagy akadályokba ütközik.

A remondabizottság a bevátást lehetőleg közvetlenül a tengés tőknél eszközölni törekedett. A legfélreesőbb helységekben is remonda-vásárokat hirdetett tudtul adván a lapokban, falragaszokon és dobszóval a sorozások napját és óráját. Mindennek dacára a Tófelhajtás igen jelentéktelen volt néha legfeljebb egy-két ló hajtatott fel, aminek következtében az olyan hónapban, amelyben a beváltás közvetítő nélkül folyt le, összesen csupán 53 remonda váltatott be.

Ennek okai többfélék: A földmíves, aki a háború folytán gazdasági helyzetén túlnyomó részben lényegesen javított, a jobbik lovat maga számára tartja meg, vagy - mint parádés lovon - túlsokat akar nyerni rajta. Az alacsony remondaár által meghatárolt kevés haszonnal be nem éri. Másként volt ez a háború előtt; abban az időben még a jobbik lovat kínálta fel, a roszabbikat magának tartván meg.

A háborús viszonyokhoz szokott földmives, akinek a háborúban a legsilányabb minőségű állatja is elkelt, ma a sorozáshoz csak béna, sebesült és hurutos meg a túlságos munka következtében rossz karban levő és elcsigázott állatot állít elő. A beváltásért személyesen felelős bizottság a fennálló rendelkezésekhoz képest csak ép egészségű és jó karban megtartott lovakat vásárolhat, amelyek az azonnali szolgálattételre alkalmasak. Itt is azonban lehetőleg a lótenyésztők kezére járni törekedett: ha volt a besorozhatatlan lovak közt olyan, amelynek csontvázalkata és járása reményt keltett arra, hogy idővel a katonai szolgálatra alkalmassá válik, a tulajdonosnak tudtul adatott, hogy amint a ló felépül, be fog soroztatni. Ily módon sok ló be is váltatott.

Azonban nem mindegyik tenyésztőben volt meg az elhatározás arra, hogy a lovát ápolja és gyógykezelje. Sokszor takarmányhiány, helyszűke stb. miatt lókereskedőnek adta el. Ha ennek a ló jókarbahelyezése sikerült, megeshetett (jóllehet csak egyedül álló esetekben) az, hogy az ilyen 16 a gazda által elővezetve alkalmatlannak nyilványit-tatott, míg a közvetítőnél besoroztatott. A hiba azonban nem a remondabizottságnak, hanem a tulajdonosnak róható fel.

Ismétlődtek, az olyan esetek, hogy a gazda a vásárra egy pár lovat hajtott fel, amelyek egyike jó, másika pedig katonai szolgálatra alkalmatlan volt. Bemutatta a lovakat a bizottságnak, amely a jó lovat megvette volna, azonban a tulajdonos vagy vonakodott a pár lovat széjjelválasztani, vagy pedig az alkalmas lóért majdnem ugyanannyit követelt, mint amennyit előbb az egész párért. A közvetítő kereskedő megvette azután az egész párt, a silányabbik lovat másutt becserélte vagy eladta, a másik ló pedig a megfélő áron a remonda bizottság által besoroztatott.

Sok esetben ismét az történt, hogy a gazdák a már megalkudott adásvételtől elállottak, vonakodván leróni a bélyegilletéket vagy elfogadni a csekket, amellyel a bizottság kezdetben fizetni kényszerült. Érsekujvártól északnyugatra fekvő Farkasd-Nigyen községben pl. egy magyar nemzetiségű gazda felbujtatta a többieket, hogy ne fizessék a bélyegilletéket s ne fogadják el a csekkeket, mert hogy nem bizonyos, he fognak-e váltatni. Igy történt, hogy a bizottság minden lehető felvilágosítása s a községi elöljáróság közbenjárása erendménytelen maradt, s a 8 drb. remondára már megkötött alkutól el kellett állni. finként értetődik, hogy a lókereskedők az ilyen helyzeteket kihasználva ezeket a lovakat - minden esetre sokkal alasconyabb áron, mint ezt a remondabizottság tenné, - megveszik, anélkül hogy bármit is kockáztatnának.

A bizottság okulva a tapasztaltakon ennek a rossznak is elejét venni iparkodott azzal, hogy ezen hátramaradottabb vidékeken a lovak árát készpénzben fizette, ami ismét csak amellet bizonyít, hogy a lovakat minden áron közvetlenül a gazdáktól vásárolni szándékozott.

A bizottság minden alkalommal kioktatta a gazdákat, hogy lovaikat ne a kereskedőknek adják el, hanem közvetlenül neki vezessék elő. S a bizottság elnöke ennek dacára is megállapította, hogy a gazdák a csaknem középminöségü lovakat nem maguk, hanem a lókereskedők által vezettették elő. Egy vagy több ilyen ló besorozása esetébep csak a gazda rövidült meg, mert lovát amúgy is besorozták volna. A közvetitő meg minden megerőltetés és kockáztatás nélkül keresett. Ilogy ezen eljárásnak eleje vétesék, a remondabizottság az összes remonda-szállítóknak írásbeli intelmet, küldött meg eazzal, hogy ha valakire a fentvázolt eljárás bebizonyíttatik, az illető a további szállításokból ki lesz zárva.

A vád, hagy a remondabizottság kivétel nélkül minden lovat, amelyet a lókereskedők állítottak elő, beváltott volna, az igazságnak meg nem felel. A bizottság a besorozott lovakért kezeskedik, minden egyes ló az ezredhez való beszállítása után a C-7 szolgálati könyv értelmében egy új bizottság által felülvizsgáltatik s az így alkalmatlannak talált lovat a remondabizottság megtéríteni tartozik. A katonai hatóság tehát semmiféle kárt nem vallhat.

Egyébként ismert dolog, hogy a sorozásoknál a szállítóknak egynehány lovát mindig visszavetették, néha huszat meg még többet is, így történt pl. hogy Fahn és tsa cégnek 38 lova közöl 34 ló visszavettetett, ami a cég bukását eredményezte.

A remondabizottság az őszi Tóbeváltás érdekében értesítette már június közepén egyrészt a földmívelésügyi miniszterium útfan, másrészt közvetlenül is a hátas ló tenyésztő vidékek összes tenyésztő egysületeit azzal a felszólítással, hogy az eladásra kerülő. egész Tóanyagot írják össze s jelentsék, hol lehetne sorozni. A beérkezett jelentések alapján a remondabizottság a maga úti programját kidolgozza, a helybenhagyott programmot úgy a földmívelésügyi minisztériumnak valamint a lótenyésztő egyesületeknek megküldi s reméli, hogy a lovaknak közvetlenül a lótenyesztőktől való beváltását végül el fogja érni.

Praha, 1921, évi augusztus 13. -án.

A nemzetvédelmi miniszter:

Husák, tábornok, s. k.