Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1921.
I. volební období.
3. zasedání.
Původní znění.
2646.
Interpelláció
az összkormányhoz, a ruszinskói földinség dolgában.
Benyujtják: Surányi Lajos és társai.
Raszinskó lakósságának egy része vándormunkásokból állott. A tiszai tutajozást nagyobbára a ruszin üép végezte. Ök szállították a magyar Alföldnek az épülélés tüzifát. Máramaros és Bereg bö almaterméseivel is ök jelentek meg az alföldi városok réveiben. Mindezeken kivül tízezrével jelentek meg mezei munkára az alföldi uradalmakban. Ezek a munkalehetöségek azonban az uj államalakulás következtében megszüntek.
E munkalehetöségek elvesztését egy okos kormányzat könnyen ellensúlyozhatta volna. Ruszinskó természeti kincsekben bövelkedö terület. Hatalmas erdöi révén nagyszerü faipart lehetne itt teremteni. Vasércei egy fejlett vasipar fandamentumai lehetnériek. Sójával két-három ország ellátható volna. A déli lejtök alatt elterülö szántóföldein nagyszerü földmüvelést lehetne létesiteni.
Am mindezekkel sem az autonom-, sem pedig a központi kormány nem törödött. Megelégedtek azzal, hogy az uj hódításban huszezer cseh tisztviselöt elhelyezhettek és hogy a cseh városok proletársága ellen ujoncokat Ruszinskoból kiadósan sorozhattak.
Az iparfejlesztéssel, a földnek a nagybirtokosoktól való kisajátitásával azonban bár folyton a konsolidáciot verklizik mitsem törödtek. Schönborn grof még ma is háboritatlanul birtokolja kétszázezer holdnál több földjét, melyet egyik öse árulásért kapott. És birtokban vannak a Telekyék és a többi nagybirtokosok is. A rossz közigazgatás, az ipartalanság és a nagybirtok fojtogató levegöje elöl a nép egyrésze Amerikába menekül. Más csoportok ebben az esztendöben Németországba mentek dolgozni.
A nagy szociális bajok azonban ezzel még nem oldóduak meg. Az ottohonmaradottak tekintélyes része ma is a legnagyobb nyomoruságban tengödik. Innen a folytonos elégedetlenség, melyet egyes közigazgatási kisistenek vérrel-vassal igyekeznek elnyomni. A ruszinszkói szegény nép életlehetöségért folytatott küzdelmét halott, sebesült és bebörlöuzött földmives-szegények jelzik. A csendörgolyókardánházi áldozatainak asírján még nem zöldult ki a fü, a sulyosan sebesültek még nem hagyták el a kórházat, már is ujabb bajok vannak Ruszinszkóban. A Kassai Munkás szerkesztöségébe naponta érkeznek a sulyos panaszok a ruszinszkói szociális nyomoruság és hivatali korrupcio ellen.
Ezek közül megemlitjük a következöket:
Eszeny (Csap mellett) község 158 földmunkása eszenyi ReismaD Jenö magyarországi földbirtokostól bérbe vette a falu végén levö ugynevezett csegédi birtokot. Ezt a bérletet az uhorodi földhivatal is megerösítette. Késöbb azonban a magyarországi eszenyei Reisman közbelépésére megsemmisítette. A megsemmisítö végzésben a földhivatal még azt is tudatta a bérlökkel, hogy a megsemmisités ellen fölebbezésnek nincs helye. Az a körülmény, hogy az uhorodi földhivalal eszenyei Reisman pártjára állt, még vakmeröbbé tette ezt a fehér földbirtokost. Többek közt például most a szabályszerüen kibérelt föld fele termését követeli a bérlöktöl. Csak természetes, hogy ezek az igazságtalan, zaklatások a végsökig elkereseritétték az eszenyeieket. Egyik hozzánk intézett levelükben például igy irnak:
... ha sérelmeink nem lesznek orvosolva, kilátás lesz egy másik árdánházi eseményre ...
... a nagy igazságíalanság elvtársainkat annyira elkeseritette, hogy ha a sznronyokkal kell is szemközt állani, igazságukbóí még akkor sem engednek ...
Mindezekböl világosan megállapitható hogy Ruszinszkóban a dolgozni és élni akaró nép elkeseredése oly nagyarányu, amely a kormányzó közegek meg nem értése következtében ujabb véres tragédiák szülöjévé vállhat. Igaz, az uhorodi kormányzoság megérezve az elkeserédés vésztjósló szelét, már kiküldött egy bizottságot, a kérdés tanulmányozására. Nézetünk szerint azonban itt nem a honapokig, esetleg évekig tartó tanulmányozásra, hanem az azonnali cselekvésre van szükség. A segités gyors és egyedül megnyugtató módja a nép földhöz juttatása, aminek itt semmi akadálya nincs, mert a grófok kezében még ma is ezer és százezer holdak vannak. És amikor azt látjuk, hogy a kormány nevében szemrebbenés nélkül lövetik le az életért küzdö munkásokat és parasztokat.
kérdezzük az összkormánytól, hajlandó-e a ruszinszkói ezer-, tizés százezer-holdas földbirtokosok rovására a dolgozni akaró népet földhöz és ennek révén emberségesebb élethez juttatni.
Prága, 1921, julius 19.-én.
Surányi,
Koutný, Skaunicová, Nagy, Kučera, Borovszky, Kunst, dr. Hahn, Touil, Houser, Blaek, Tausik, Svetlík, Bubník, Merta, Malá, Haken, Teska, Rouček, Krejčí, Skalák.
Poslanecká sněmovna N. S. R. Č. 1921.
I. volební období.
3. zasedání.
Překlad.
2646.
Interpelace
poslance Surányiho a soudruhů
vládě
stran nouze o pozemky v Podkarpatské Rusi.
Část obyvatel Podkarpatské Rusi zaměstnávala se sezónní práci. Vorařství na Tise bylo provozováno větinou lidem ukrajinským. Dodávali uherské níině stavební a palivové dříví. S hojnou úrodou jablkovou z Marmaroe a Bereku objevovali se v městech dolních Uher. Kromě toho chodilo jich jetě desettisíce na polní práce na statky dolní niní. Vybudováním nových států přestala vak tato monost výdělku.
Ztrátě této monosti výdělku mělo se vak odpomoci rozumnou vládou. Ukrajinská Rus jest území bohaté přírodními poklady. Jeto jest zde bohaté lesní hospodářství, mohl by tu býti v ivot uveden značný průmysl dřevařský. elezné rudy tamní mohly by býti základem velkolepého rozkvětu elezářského průmyslu. Solí mohla by Podkarpatská Rus zásobovati dva a tři státy. V jiní části orné půdy mohlo by býti vytvořeno velkolepé polařství.
Avak ani samosprávná, ani ústřední vláda nestarala se o to. Spokojila se, e mohla v nově získaném území zaměstnati 20.000 českých zaměstnanců a proti proletariátu českých měst postaviti nováčky z Podkarpatské Rusi.
O vývoj průmyslu, o vyvlastnění půdy velkostatkářů nestarala se vláda ani v nejmením, ačkoliv stále se mluví o konsolidaci. Hrabě Schönborn jest jetě po dnes majitelem více ne 200.000 jiter polí, která obdrel jeden z jeho předků za svou zradu. Také Telekyové i ostatní velkostatkáři jsou stále jetě majiteli velkých pozemků. Pro patnou správu a pro nedostatek průmyslu stěhuje se velká část lidu do Ameriky. Jiné skupiny chodívaly v této roční době na práci do Německa, avak tím není toto velké sociální zlo rozřeeno. Největí část těch, kteří zůstali doma, jest také jetě dnes v největí nouzi. Proto ona stálá nespokojenost, kterou správní úředníci potlačují krví a okovy. Jetě nenarostla tráva na hrobech obětí četnických kulí v Ardanově, těce ranění neopustili dosud nemocnice a ji hlásí se nové nepokoje v Podkarpatské Rusi. Do redakce časopisu Kassai Munkás docházejí denně aloby o bídě a úřednické korupci.
Z těchto alob uvádíme tyto: 186 zemědělských dělníků z obce Eszeny u Čapu najalo od uherského statkáře Eug. Reismanna t. zv. csegedský statek, nalézající se na konci vesnice. Tento nájem také schválil uhorodský a pozemkový úřad. Avak později byl zase zruen na ádost Eszenyskýho Reismanna. V listině, jí se zruuje onen nájem, oznámil pozemkový úřad nájemcům, e proti zruení není odvolání. Poněvad uhorodský pozemkový úřad postavil se na stranu Eszenyského Reismanna, tím stal se tento bílý statkář jetě odvánějím. Kromě jiného ádá od nájemců řádně najaté půdy polovinu úrody.
Rozumí se samo sebou, e toto neoprávněné jednání Eszenského vzbudilo rozhořčení. V dopise mně zaslaném píe se na př.: Nebude-li naí stínosti vyhověno, je vyhlídka, e dojde k opakování ardanovského případu. Na jiném místě: Velká nespravedlnost rozhořčila nae soudruhy tak, e neupustí od svého práva i kdyby se měli postaviti proti bodákům.
Z toho veho je zřejmo, e rozhořčení lidu pracujícího a chtějícího íti je tak veliké, e neporozuměním vládních orgánů opět povede k novým krvavým tragediím. Je pravda, e vláda zpozorovavi, e se blíí nebezpečí ze zoufalství lidu vyslala komisi, aby věc vyetřila. Ná názor vak jest, e zde nepomůe vyetřování trvající snad měsíce nebo léta, nýbr e je zde třeba okamitého činu. Jedině moná rychlá odpomoc by byla, pomoci lidu k půdě, čemu také nic nepřekáí, poněvad v rukou hrabat jsou jetě tisíce a desetitisíce jiter polí.
Vidíme-li, e jménem vlády střílí se bez milosti do pracovníků-sedláků bojujících o holý ivot, ptáme se vlády: Jest vláda ochotna, po práci dychtícímu lidu dopomoci k půdě a tím k lidskému ivobytí na úkor karpatoruských majitelů velkostatků, majících 1000 a 100.000 jiter půdy?
V Praze dne 19. července 1921.
Surányi,
Koutný, Skaunicová, Nagy, Kučera, Borovszky, Kunst, dr. Hahn, Touil, Houser, Blaek, Tausik, Světlík, Bubník, Merta, Malá, Haken, Teska, Bouček, Krejčí, Skalák.