Bene miniszterelnök úr azonban, aki Prágát akarja a középeuropai politika centrumává tenni és egész Europát akarja boldogítani, e nagyvonalu tervek érdekében történő folytonos utazásai közben természetesen nem találhat időt arra, hogy Slovenskó katastrofális bajaival foglalkozzék. Európa egyik fővárosából a masikba való folytonos cikkázásával el is érte azt, hogy politikai Messenger-Boynak keresztelték el, de tevékenységének a jövő szempontjából egyéb eredménye alig konstatálható.
Az a tény, hogy a németek az orosz szerdődéssel elébe kerültek, teljesen kétségessé tette ennek az exportra utalt köztársaságnak gazdasági helyzetét.
Csehszlovákia külpolitikája a szemfényvesztés jegyében folyik, annak vezetői a belső erkölcsi és gazdasági erők folytonos gyengülését elkendőzik. Rendezett belpolitikai viszonyok, a köztársaság népeinek elégedettsége nélkül a külpolitika reális erőkre nem támaszkodhatig, mert az első komoly próbatétel a teljes csődöt jelenti.
A nemzeti kisebbségek jogos igényeinek kielégitése, Slovenskó és Ruskakrajna autonómiájának megvalósulása nélkül a köztársaság nemcsak hogy hatalmi tényező nem lehett, de tartósan egyáltalán nem existálhat.
Bene miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő nem tesz sem angol sem francia politikát, de csinál csehszlovák politikát. Más szóval a cseh fantom és a nagyhatalmi ábránd jegyében csinál politikát. És éppen ez a baj. Csináljon a miniszterelnök úr európaipolitikát, európait abban az értelemben, hogy a ma ellenséges gyülölettel egymásra néző európai nemzetek között igyekezzék a békülékenység és a megértés gondolatát bevinni, igyekezzék egy oly politikai atmosférát teteremteni, amelyben a nemzetek közti érintkezés normális módozatai lehetővé váljanak és a gazdasági folyamat a természetes útj án elindulhat.
A Magyarországgal való gazdasági szerződés megkötése a piacától megfoszott szlovenszkói és ruszkakrajnai ipar részére életkérdés. Ám Hruovský képviselőtársam, a miniszterelnök úr bizalmasa, azt mondta, hogy ennek a gazdasági egyezménynek megkötése azért ne héz, mert féltik tőle a csehszlovák gazdasági élet egységét. Tisztelt uraim! Ez megint csak egy fantom. Megint csak egy a levegőben elképzelt valami, ami mögött reális valóság nincs. Hiszen láthatják az eredményt. Slovenskó és Ruszkakrajna ipara máris tönkrement. A folyók nem fognak sem Bene miniszterelnök úr, sem Hruovský képviselőtársam kedvéért délről északi írányban folyni és a Magyarország központja felé gravitáló vasuti hálózatot sem lehet évtizedek óriási munkája nélkül kelet-nyugati irányban tendáló transversális vonalakkal kiegésziteni.
Veszedelmesen közeledik az európai politikának egy nevezetes dátuma, május 31-e. A francia kormány már gyüjti a fekete csapatokat arra az esetre, ha Németország jóvátételi kötelezettségének ezen napig nem tesz eleget. A francia politika eme hajlandósága a kis ententera és első sorban Bene ministerelnök úr igéreteire támaszkodik.
Kérdem a minszterelnök urat, mi lesz az ő álláspontja, ha a katonai beavatkozást Csehszlovákia részéről is követelni fogják s mi lesz az álláspontja különösen ha a németséggel szemben való kíméletlen politika Anglia ellenzésével találkozik. Vállalja e a felelősséget egy olyan uj európai konflagrátióért, amilyen ekképen máról holnapra támadhat és következményeiben kiszámíthatatlan. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy amíg a párísi békeszerződéseket revisió alá nem veszik, és Franciaország a rabláncra füzött kis ententera támaszkodva csinál kíméletlen politikát, addig Európában csak a nyers erőszak durvasága érvényesülhet és a demokratia elvei, bármennyire fognak is erről beszélni, a gyakorlatban megvalósulni nem fognak.
A miniszterelnök úr jelentését
nem veszem tudomásul. (Souhlas na levici.)